Bethlen István miniszterelnökre emlékezünk

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy megemlékezzünk azokról a politikusokról, közéleti szereplőkről és gondolkodókról, akik példaként szolgálhatnak számunkra. Emellett célunk, hogy minél több fiatallal megismertessük a konzervatív eszmerendszert és azokat az embereket, akik ennek az ideológiának a képviselői. Tesszük ezt úgy, hogy ezeknek a politikusoknak, gondolkodóknak a munkásságán keresztül bebizonyítjuk, hogy a konzervatív ideológia nem egy adott dogma, nem egy folyamatosan a múltba révedő és ahhoz megszállottan ragaszkodó eszmei irányzat. Első ilyen témájú cikkünk gróf Bethlen István miniszterelnöknek állít emléket, aki 1921. április 14-én lett Magyarország miniszterelnöke.

Gróf Bethlen István 1874. október 8-án született Gernyeszegen, Maros-Torda vármegye egyik alig kétezer lakosú kis román-magyar községében. Bécsben végezte tanulmányait az ún. Theréziumban. Budapesten jogot hallgatott, majd a három és fél éves pesti jogászkodás után fél évet angol egyetemeken töltött. Nem sokkal Erdélybe való visszatérése után 1901-ben képviselővé választották. 1901 és 1939 között, az átmeneti őszirózsás forradalmat leszámítva végig politizált. Megjárta az Apponyi vezette Függetlenségi Pártot, tagja lett a kormányzó Szabadelvű Pártnak, majd 1905-től Andrássy Alkotmánypártjához csatlakozott. 1921-től 1931-ig miniszterelnök volt. A háborút követően a Szovjetunióba vitték. Valószínűsíthető, hogy erős egyénisége és nemzettudata, valamint miniszterelnökségét követő aktív munkássága miatt jelentett veszélyt a kommunista hatalomra. Elvégre, mi mással lehet magyarázni, hogy együttműködését, betegségét és visszavonulását figyelmen kívül hagyták a KGB emberei és elhurcolták Moszkvába? Itt is halt meg 1946. október 5-én, a Butirszkaja börtönkórházban.

Bethlen István miniszterelnöksége volt a Horthy-korszak legsikeresebb időszaka. Bethlen igyekezett minden igénynek megfelelni, így amikor létrehozta az Egységes Pártot, akkor leginkább arra törekedett, hogy a különböző irányzatokat egy kalap alá gyűjtse össze és egy egységes egésszé formálja. Az ellenzékhez való viszonyát az jellemezte, hogy megpróbált velük mindig kompromisszumra jutni és koalíciót kötni. Soha nem lépett fel velük szemben ellenségesen, inkább a taktikázás politikáját választotta. Miniszterelnöksége alatt egyre tudatosabban és erőteljesebben törekedett a politikai mobilizációs folyamatok lefékezésére. Az agrárdemokraták felszámolása és a keresztényszocialisták háttérbe szorulása következtében ismét egyedül a szociáldemokrácia létezett olyan erőként, amely a társadalom szélesebb rétegeinek megszervezését célozta meg. Így sikerült megteremtenie egy viszonylag békés, belső politikai stabilizációt.

A bethleni politika legnagyobb sikerének – a stabilizáció megteremtése mellett – azt tekinthetjük, hogy sikerült kiszabadítania Magyarországot az európai kitaszítottság börtönéből. Már pedig ez az egyik legfontosabb pont és eredmény, amit el kellett érnie Bethlennek ahhoz, hogy az országot kirángassa az elszigeteltségből, hiszen a fejlődéshez szükség van Európa segítségére és elfogadására is. Már akkor is igaz volt, hogy nem lehet csak lokális szinten értelmezni az országok politikai cselekedeteit. Nagyon fontos a globális szint, az hogy a környező országok miként vélekednek, vagy éppen segítenek egymásról és egymásnak. Ha egy államot kirekesztenek a nemzetközi vérkeringésből, akkor az semmiképpen sem tud fejlődésnek indulni. Bethlen nemzetközi politikája is éppen erre irányult. Hosszan és kimerítően lehetne sorolni politikájának érdemeit és legfőbb pontjait. Én most a nemzethez való viszonyát emelném ki és ezen keresztül igyekszem bemutatni konzervativizmusának gyökerét és mibenlétét.

Bethlen István politikájának a gerincét a nemzet és abba vetett hite határozta meg. Minden felszólalásában, beszédében kitér a nemzet, mint egység hangsúlyozására. Minden intézkedésének eszmei háttere egy nemzeti egység felépítése volt. Nem véletlen, hogy a konzervatív ideológiát vallotta és az egység megteremtését tartotta a legfontosabbnak. Az országnak és a benne élő embereknek egy teljesen új korszakhoz és berendezkedéshez kellett hozzászokniuk, hiszen Magyarországnak több mint a felét elvették, az embereken pedig általános apátia és nyugatellenesség uralkodott. Mind Szekfű Gyula, mind Bethlen István a Tanácsköztársaság legnagyobb hibájának azt tartotta, hogy elfordultak a nemzettől és benne élő emberektől. „A három hónap nagy csalódást hozott reánk. Abból a nemzeti szerencsétlenségből, mely kialakult nemzeti szerencsétlenség lett.” Minden intézkedés és elgondolás, melyet egy kormány meghoz az vagy segíti vagy rombolja a nemzetet, mint egységet. Nem lehet semmit sem különválasztani ettől, mert mindennek a nemzet az alapja. A keresztény tan, miszerint „Szeresd felebarátodat!” nála összekapcsolódott a nemzet eszméjével. Ahogy emlékirataiban olvasható:„...A gyűlöletből megélhet egy kormány, de a nemzet csak szeretetből élhet. És mi egyéb a szeretet, mint a nemzeti érzés, mint összeolvadás egymás hibáinak, gyengéinek megbocsátásában. És ma is a nemzeti érzés fundamentuma és talpköve minden államnak és minden nemzetnek.”

Amikor a Nemzeti Egyesülés Pártját megalakították, ő így beszélt ennek a pártnak a szükségességéről: „Úgy látom Magyarország mai helyzetét, mint ahogy a római író látta Pompejit utolsó óráiban, amikor tüzes láva borította el a polgárok évszázados munkáját, s az író kitartott az utolsó pillanatig azon a ponton, ahonnan a pusztulást figyelhette. Ez az emberi hűség utolérhetetlen példája, amit mindannyiunknak követni kell akkor, ha hívek akarunk maradni céljainkhoz. A nemzethez való hűség legyen ennek a pártnak az első jelszava. Erre van szükség most a katasztrófa pillanatában.” Mint már fentebb említettem mind a politikusok, mind a gondolkodók akartak adni egy teljesen új identitást a magyar népnek, ami csak és kizárólag a sajátja, ez pedig nem lehetett más, mint az egységes nemzettudat megteremtése, hiszen azzal, hogy Trianon folytán elvesztettük területünk jelentős részét az emberek nem érezhették nemzetüket, így saját magukat sem teljesnek. Emellett természetesen ott volt a félelem az osztályharcok iránt. Bethlen kifejezetten rettegett attól, hogy újra osztályok közötti viszályok alakulnak ki. „...Meg kell értetnünk, mégpedig a meggyőzés fegyvereivel, a munkásosztállyal azt, hogy az ő osztályérdekén felül egy sokkal nagyobb, felsőbb érdekközösség van, egy nagyobb szolidaritás és ez a nemzet összes férfiainak a szolidaritása, amelyet ha veszedelmeztetnek, bolygatnak, ha követelményeinek eleget nem tesznek, nemcsak a nemzet jövőjét veszedelmeztetik, hanem elsősorban a saját érdekeiket is.” Azzal, hogy a nemzeti érdeket tette minden csoport saját érdeke fölé, azzal megpróbálta a társadalom belüli csoportok konfliktusait elsimítani. A nemzet érdeke, mindenki érdeke, tehát ha megsérül, vagy eltűnik, azzal mindenki rosszul jár osztályra, egyénre való tekintet nélkül. Ez pedig a konzervatív ideológia egyik alapgondolata.

Lehet arról vitatkozni, hogy ez volt-e a helyes akkor, ez volt-e az a biztos pont, amit adni lehetett a népnek, és nem-e ez a túlzott nemzetépítés vezetett el a későbbi állapotokhoz? Én erre azt mondom, hogy az 1920-as, de még az 1930-as évek nacionalizmusa sem nevezhető annak, amit ma a fogalom alatt értünk. Ezzel nem akart más népcsoportokat háttérbe szorítani, vagy eltörölni a föld színéről. Semmilyen ellenséges képpel nem társult, nem emelte a magyar népet egy másik nép fölé. Itt kiemelném, hogy Bethlen gondolkodásához nem társult véres antiszemitizmus sem. Bethlen már az első zsidótörvényt is elutasította. A másodikkal kapcsolatban még súlyosabbak voltak a fenntartásai, de a szociáldemokrata és liberális ellenzék jeleseivel szemben nem a javaslat egészét vetette el, hanem a törvényen módosító indítványokkal igyekezett enyhíteni, és ezek elutasítása után nem szavazta meg a törvényt. Nyilván ezeknek az indítványoknak nemcsak morális, hanem politikai-stratégiai okai is voltak. Mivel Bethlen tisztában volt vele, hogy ezt a törvény meg fogja szavazni az országgyűlés, így semmi esélye annak, ha ő maga elutasítja a tervezetet. Ám azzal, hogy folyamatosan igyekezett rajta változtatni, kinyilvánította, hogy nem ért egyet képviselőtársaival és kormányának tagjaival. (A későbbiekben hevesen bírálta is utódait antiszemita politikájuk miatt, többek között Gömbös Gyulával is emiatt került komoly összetűzésbe.)Nem is helyes megközelítés, ha nacionalizmusról beszélnek a bethleni politika és egyáltalán a konzervatív ideológia kapcsán, hanem nemzettudat építésről, erősítésről.

Egyszerűen Bethlen csak annyit akart és amikor mi, ifjú konzervatívok erről beszélünk és erről írunk, mi is csak annyit akarunk, hogy a csonka Magyarországban élő emberek, akiknek esetleg a rokonaik a határon túlra szorultak újra egy közösség részévé váljanak. Hiszen mi is a konzervatív ideológia egyik alappillére? Minden politikai tapasztalat, minden érzés, minden alkotás, az állam maga egy közösség része, és általa jön létre, formálódik és fejlődik újra meg újra. Míg a liberális alapeszme az egyént emeli ki a társadalomból, addig a konzervatív abból indul ki, hogy egyének vagyunk, de egy közösséget alkotunk. Lehetünk különbözőek, más anyagi háttérrel rendelkezők, de akkor is egy egészet alkotunk, egy nemzet részei vagyunk, ami minden egyéni érdek fölött kell, hogy álljon.

Bethlen emellett azt is kiemeli, hogy a mostani állapot azt is magával hozhatja, hogy a ”Nyugat” már nem tekint minket egy erős alappal rendelkező országnak és bármikor kihasználhat, illetve eltiporhat minket. „Ma Európa joggal hiheti azt, hogy mi megszűntünk mint nemzet, tényező lenni, hogy büntetlenül gázolhatnak rajtunk végig kisebb népek, amely hátramaradottabbak kultúrában, gazdasági és szellemi erőben, mint mi. Faktumnak látszik az, hogy legyőztek, nem katonailag, mert arra képesek nem voltak, hanem legyőzték nemzeti érzésünk erejét.” Nem áthallásos és ismerős ez egy kicsit?

A nemzeti egységet egy olyan bázisnak tekintette, mely erőt sugároz és védelmet nyújt. Kifejeződött ebben nemcsak az elkeseredés a veszteségek miatt, hanem a félelem is, hogy Magyarország teljesen megszűnik és a környező országok (főleg a kisantant országai) szétosztják maguk között még azt is, ami megmaradt. Bethlen az embereknek való hit adása mellett a külkapcsolatok erősebb és hatékonyabb kiépítésének alapjaként is tekintett a nemzeti bázis kiépítésére. Ha sikerül újra létrehozni egy erős alapokon, kormányon és államon álló országot, akkor Európa is újra befogadja majd Magyarországot.

Tehát a kormányok és az államférfiak elsődleges feladata, Bethlen szerint, a nemzettudat helyreállítása, mely társadalmi békét, külkapcsolati tőkét, erős gazdaságot és szilárd, biztonságos alapokkal rendelkező államot fog eredményezni. Valószínűsíthető, hogy emiatt a szemlélete, valamint miniszterelnökségét követő aktív munkássága miatt jelentett veszélyt a kommunista hatalomra. Elvégre, mi mással lehet magyarázni, hogy együttműködését, betegségét és visszavonulását figyelmen kívül hagyták a KGB emberei.

Szerintem az eddigiekben felvázolt tételek a mai magyarországi állapotokra éppen annyira igazak, mint akkor voltak. Bethlen István történelmünk egyik legkonzervatívabb és legnagyobb formátumú politikusa volt, aki igazi példaként szolgálhat mind az egyszerű emberek, mind pedig az állam vezetői számára.