Mindig is reménykedtem benne, hogy a liberálisaink elleni küzdelmünk pusztán a módszerekről szól. Tehát alapjaiban ugyanazokat az értékeket képviseljük, csak más sorrendben tartjuk őket fontosnak, vagy más módszerekkel kívánjuk meg érvényesíteni az elgondolásainkat. Sajnos azt kell, hogy mondjam, ez nem több puszta ábrándnál és itt már sokkal komolyabb harcról van szó.
Az általunk legfontosabbnak vallott Isten, Haza, Család hármasa nem csak nekünk kellene, hogy jelentsen valamit. Véleményem szerint egy egészséges ideológiával rendelkező ember és társadalom szintén elengedhetetlen alapnak tartja ezeket, csak a sorrend más, esetleg több elemmel kiegészül, vagy úgy gondolja, ezek annyira alap dolgok, hogy felesleges védelmezni őket. Megint csak csalódnom kellett, ugyanis jelenleg ezeknek az aláaknázása és szőnyegbombázása zajlik liberálisaink részéről. Nekik Isten nem más, mint egy kitalált entitás, akit a szerencsétlen, gyenge, bigott emberek teremtettek maguknak és úgy gondolják, az ember sokkal nagyobb erő, mint holmi nyikhaj istenke, aki valójában csak a tudatukban létezik.
A család szintén egy társadalmi elvárás által keletkezett béklyó, ami megfosztja az egyént a szabadságától, de csak akkor, ha heteroszexuális az illető. Ellenben, ha valaki homoszexuális, akkor egyből felértékelődik és megindulnak a harcok azért, hogy a melegek is házasodhassanak (holott, az nem más, mint formaság, egy darab papír), vagy gyerekeket nevelhessenek (holott a gyerekek csak megfosztanak minket az életünktől). Írtunk már ezekről az istentelen, életellenes elképzelésekről és felfogásokról eleget, most jöhet a harmadik alapegységünk.
1920. június 4-e nem egy akármilyen dátum. Nem egy szimpla nap és nem is egy olyan esemény, amit el kellene felejtenünk. Ugyanis, ha ezt megtesszük, akkor feladjuk magyarságunkat, nemzetünket és jövőnket. Lehet, hogy a liberálisainknak mindegy a jövő, hiszen ők a pillanatnak élnek, a pillanatnyi élvezeteket és élményeket halmozzák, mivel pedig nincsen családjuk, akikkel ezt megoszthatnák és akikkel megélhetnék, így jellemzően nem is érthetik meg azt, hogy jelenbeli tetteink hatással vannak a jövő nemzedékére és hazánkra. Úgy véltem, hogy mindentől függetlenül azért van bennük némi nemzeti identitástudat. Erre mit csinálnak? Június 4-én megosztanak egy olyan vérlázító, undorító és gyalázkodó posztot a Facebookon, amire egy normális nemzeti érzelmű embernek elakad még a lélegzete is. Az Egymillión a magyar sajtószabadságért elnevezésű csoport szerint ez a nap ugyanis az „ultramagyarok sírásnapja, a Trianon nemnemsoha, hiszekegyhülyeség stb.” napja. Ez igen, kérem! Elég érdekes felfogás ez olyanoktól, akik a magyar szót merik használni a nevükben. Ahogy látszik, használni használják, de közük a nemzethez nem sok van. Szóval most mindenki álljon fel és tapsoljon a sajtószabadságért küzdőknek, akik szerint diktatúrában élünk és nincsen szólásszabadság. Tapsoljuk meg a magukat magyarnak nevező, de a nemzetüket úton-útfélen gyalázó és annak sírját ásó liberálisainkat!
Tudjátok mit? Nagyon sajnálom, hogy nem abban az országban élek, nem abban a rendszerben, amit ti megállás nélkül, immáron 6 éve kajabáltok. Ha annyira jól ismeritek a diktatórikus rendszereket, akkor remélem, azt is tudjátok, hogy mi jár egy ilyen nemzetgyalázásért?! Mivel még mindig demokráciában élünk, így megvan a jogotok arra, hogy elmondjátok a gyalázkodásaitokat, cenzúra nélkül a gyerekeink agymosása érdekében mocskolódjatok az interneten és nemzetünk gyásznapját nevetségessé tegyétek. Jogotok megvan rá, nőként állva pisilni is van jogotok, mégsem tudtok, mint ahogyan magyarként élni sem tudtok, akármit tesztek.
Ti nem tudjátok, mit jelent magyarnak lenni, nem tudjátok, mit jelent a hazaszeretet, a hűség, a becsület és a nemzethez, a közösséghez való tartozás. Nem tudjátok, mit jelent az, ha nem ti választjátok meg azt, hol éljetek, de azt igen, hogy mindennek ellenére megmaradjatok magyarnak. A határon túli magyaroknak, testvéreinknek a kisujjukban több nemzeti érzelem van, mint nektek az egész testetekben. Erre pedig nem kellene büszkének lenni, hanem inkább szégyenkezzetek! Ők pedig élik tovább az életüket és annak ellenére, hogy minden a megmaradásuk ellen szólt és szól, lassan 100 éve tartják magukat még úgy is, hogy nemcsak más nemzetek, hanem még a saját anyaországuk felől is támadják őket.
Tudjátok, mi a legnagyobb különbség köztünk? Az, hogy mi hagyjuk, hogy gyalázkodjatok, hogy harcoljatok olyan jogokért, amelyek egyébként megvannak nektek, ti azonban nem bírtok magatokkal, nem hagyjátok, hogy emlékezzünk, emlékeztessünk és magyarként, közösségben éljünk. Nektek ez nem megy, kedves szabadságjogokért küzdő liberálisaim. Tudjátok mit, ne menjen, mi pedig nem fogjuk hagyni, hogy tovább, két lábbal tiporjátok mindazt, aminek szentnek kellene lenni a ti számotokra is. Harcolni fogunk Istenért, Nemzetért és a Családért. Harcolni fogunk, az általatok imádott eszközöket is felhasználva, a határon túl élő nemzettestvéreinkért, mert nekünk ők nem vendégmunkások, nem élősködők és nem idegenek. Segíteni fogunk nekik abban, hogy megőrizzék magyar identitásukat és minden egyes évben meg fogunk emlékezni Trianonról, mert ez nem csak értük, hanem értünk is van. Minden évben el kell viselnetek, hogy kiposztoljuk, hogy szóba hozzuk, hogy koszorúzunk, hogy elénekeljük a Nélküledet és el fogjuk mondani a gyerekeinknek, az unokáinknak, a barátainknak, és mindenkinek, mi is történt akkor velünk, hogyan lehet túlélni és tenni ellene. Túléltünk már nem egy csapást, ami nemzetünket érte, miért gondoljátok, hogy titeket nem fogunk túlélni?
Pillanatnyi bosszúságot és szégyenérzetet tudtok csak okozni, de a végén mi fogunk nyerni, mert az általatok felvázolt alapok nélküli életben egy idő után nem lesz, aki veletek tartana, mert nektek nincsen igazi közösségetek, nincsenek gyökereitek és soha nem is lesznek. Ti a pillanatnak és a pillanatban éltek, mi pedig az örökkévalóságnak, mert a hagyományok, a múltunk, a család, a közösség, a hit és a nemzet örök.
Írta: Nagy Dóra
A család szintén egy társadalmi elvárás által keletkezett béklyó, ami megfosztja az egyént a szabadságától, de csak akkor, ha heteroszexuális az illető. Ellenben, ha valaki homoszexuális, akkor egyből felértékelődik és megindulnak a harcok azért, hogy a melegek is házasodhassanak (holott, az nem más, mint formaság, egy darab papír), vagy gyerekeket nevelhessenek (holott a gyerekek csak megfosztanak minket az életünktől). Írtunk már ezekről az istentelen, életellenes elképzelésekről és felfogásokról eleget, most jöhet a harmadik alapegységünk.
1920. június 4-e nem egy akármilyen dátum. Nem egy szimpla nap és nem is egy olyan esemény, amit el kellene felejtenünk. Ugyanis, ha ezt megtesszük, akkor feladjuk magyarságunkat, nemzetünket és jövőnket. Lehet, hogy a liberálisainknak mindegy a jövő, hiszen ők a pillanatnak élnek, a pillanatnyi élvezeteket és élményeket halmozzák, mivel pedig nincsen családjuk, akikkel ezt megoszthatnák és akikkel megélhetnék, így jellemzően nem is érthetik meg azt, hogy jelenbeli tetteink hatással vannak a jövő nemzedékére és hazánkra. Úgy véltem, hogy mindentől függetlenül azért van bennük némi nemzeti identitástudat. Erre mit csinálnak? Június 4-én megosztanak egy olyan vérlázító, undorító és gyalázkodó posztot a Facebookon, amire egy normális nemzeti érzelmű embernek elakad még a lélegzete is. Az Egymillión a magyar sajtószabadságért elnevezésű csoport szerint ez a nap ugyanis az „ultramagyarok sírásnapja, a Trianon nemnemsoha, hiszekegyhülyeség stb.” napja. Ez igen, kérem! Elég érdekes felfogás ez olyanoktól, akik a magyar szót merik használni a nevükben. Ahogy látszik, használni használják, de közük a nemzethez nem sok van. Szóval most mindenki álljon fel és tapsoljon a sajtószabadságért küzdőknek, akik szerint diktatúrában élünk és nincsen szólásszabadság. Tapsoljuk meg a magukat magyarnak nevező, de a nemzetüket úton-útfélen gyalázó és annak sírját ásó liberálisainkat!
Tudjátok mit? Nagyon sajnálom, hogy nem abban az országban élek, nem abban a rendszerben, amit ti megállás nélkül, immáron 6 éve kajabáltok. Ha annyira jól ismeritek a diktatórikus rendszereket, akkor remélem, azt is tudjátok, hogy mi jár egy ilyen nemzetgyalázásért?! Mivel még mindig demokráciában élünk, így megvan a jogotok arra, hogy elmondjátok a gyalázkodásaitokat, cenzúra nélkül a gyerekeink agymosása érdekében mocskolódjatok az interneten és nemzetünk gyásznapját nevetségessé tegyétek. Jogotok megvan rá, nőként állva pisilni is van jogotok, mégsem tudtok, mint ahogyan magyarként élni sem tudtok, akármit tesztek.
Ti nem tudjátok, mit jelent magyarnak lenni, nem tudjátok, mit jelent a hazaszeretet, a hűség, a becsület és a nemzethez, a közösséghez való tartozás. Nem tudjátok, mit jelent az, ha nem ti választjátok meg azt, hol éljetek, de azt igen, hogy mindennek ellenére megmaradjatok magyarnak. A határon túli magyaroknak, testvéreinknek a kisujjukban több nemzeti érzelem van, mint nektek az egész testetekben. Erre pedig nem kellene büszkének lenni, hanem inkább szégyenkezzetek! Ők pedig élik tovább az életüket és annak ellenére, hogy minden a megmaradásuk ellen szólt és szól, lassan 100 éve tartják magukat még úgy is, hogy nemcsak más nemzetek, hanem még a saját anyaországuk felől is támadják őket.
Tudjátok, mi a legnagyobb különbség köztünk? Az, hogy mi hagyjuk, hogy gyalázkodjatok, hogy harcoljatok olyan jogokért, amelyek egyébként megvannak nektek, ti azonban nem bírtok magatokkal, nem hagyjátok, hogy emlékezzünk, emlékeztessünk és magyarként, közösségben éljünk. Nektek ez nem megy, kedves szabadságjogokért küzdő liberálisaim. Tudjátok mit, ne menjen, mi pedig nem fogjuk hagyni, hogy tovább, két lábbal tiporjátok mindazt, aminek szentnek kellene lenni a ti számotokra is. Harcolni fogunk Istenért, Nemzetért és a Családért. Harcolni fogunk, az általatok imádott eszközöket is felhasználva, a határon túl élő nemzettestvéreinkért, mert nekünk ők nem vendégmunkások, nem élősködők és nem idegenek. Segíteni fogunk nekik abban, hogy megőrizzék magyar identitásukat és minden egyes évben meg fogunk emlékezni Trianonról, mert ez nem csak értük, hanem értünk is van. Minden évben el kell viselnetek, hogy kiposztoljuk, hogy szóba hozzuk, hogy koszorúzunk, hogy elénekeljük a Nélküledet és el fogjuk mondani a gyerekeinknek, az unokáinknak, a barátainknak, és mindenkinek, mi is történt akkor velünk, hogyan lehet túlélni és tenni ellene. Túléltünk már nem egy csapást, ami nemzetünket érte, miért gondoljátok, hogy titeket nem fogunk túlélni?
Pillanatnyi bosszúságot és szégyenérzetet tudtok csak okozni, de a végén mi fogunk nyerni, mert az általatok felvázolt alapok nélküli életben egy idő után nem lesz, aki veletek tartana, mert nektek nincsen igazi közösségetek, nincsenek gyökereitek és soha nem is lesznek. Ti a pillanatnak és a pillanatban éltek, mi pedig az örökkévalóságnak, mert a hagyományok, a múltunk, a család, a közösség, a hit és a nemzet örök.
Írta: Nagy Dóra