Az útról

2014. szeptember 06-a hatalmas, hihetetlen és örömteli nap volt öt fiatal életében, akik már több éve gondolkoztak és dolgoztak együtt azon, hogy valamit tegyenek a hazájukért. A neves dátumot megelőző években nem volt hiány örömben, csalódásban, kétségbeesésben és reményben. Mindannyian tudták, hogy előbb-utóbb elérkezik majd az ő idejük és végre kapnak egy hangosbemondót is, hogy hallatni tudják a hangjukat. Ezek voltunk mi, az IKON öt alapító tagja, akik egy évvel ezelőtt végre megkaptuk a lehetőséget és a segítséget ahhoz, amiről már évek óta álmodtunk.

Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedettek vagyunk azzal, amit elértünk ebben az egy évben. Az igazat megvallva, én sosem tartoztam azok közé, akik megállnak egy cél elérését követően. Ha megérkeztem egy állomáshoz, akkor azt állomásnak és nem pedig végállomásnak tekintettem és tekintem mind a mai napig. Hála Istennek, az IKON alapítói, akik nem csak a tagtársaim, hanem a barátaim is, hasonlóan gondolkodnak, így nincsen megállás és sosem elégszünk meg a kevéssel. Most ellenfeleink nyilván hangosan nevetve kérdezik tőlünk, hogy mégis mire vagyunk annyira büszkék? Nem szerepeltünk hangsúlyosan a médiában, nem mozgattunk meg tömegeket és nem botlottak belénk úton útfélen. Nem szerveztünk hangos, de annál tartalmatlanabb tüntetéseket és nem kiabáltuk tele üres fecsegéssel a világot. Ha így nézzük a dolgokat, akkor igazuk van. Mi azonban konzervatív fiatalokként teljesen másként látjuk a helyzetet.

Nekünk első lépésként az volt a legfontosabb, hogy végre legyen hangunk és végre kapjunk segítséget ahhoz, hogy a hozzánk hasonló fiatalok ne érezzék kirekesztve és elnyomva magukat. Mert bizony ez az igazság, kedves liberális ellenfeleink, mi sosem kaptunk segítséget a munkánkban. Mi azonban nem hagytuk és nem hagyjuk magunkat, egymást segítve tanulunk haladunk előre és ami még fontosabb, megtaláltuk a helyünket a Nemzeti Fórum családjában. Ez alatt az egy év alatt az irányvonalat is meghatároztuk. Egy olyan útra léptünk, ami igencsak nehéz és aknákkal van tele, de a végső állomása a Napnál is ragyogóbb. Sokan nem hisznek bennünk, de azt még nekik is el kell ismerniük, hogy most már mi is létezünk és felkerültünk a térképre.

Mi egy olyan Magyarország felépítésébe kezdtünk bele, ahol a fiatalok szabadon megválaszthatják, hogyan is gondolkodjanak és nem hagytuk őket abban a tévhitben, hogy csak és kizárólag liberálisként lehet élni és értelmezni önmagukat. Igenis fontosak az alapértékeink, a hazánk és a családunk iránti feltétlen szeretet, valamint a hit abban, hogy értékek, hit és hagyományok nélkül nem létezik egyetlen ország és egyetlen nép sem. Az Isten, Haza, Család hármasa nem egy elavult, szégyellnivaló, haszontalan népmese, hanem maga az eszköz és a cél, amiért igenis érdemes és kell is küzdeni.

Mi hiszünk ebben és hisszük, hogy állhatatos, kitartó, csendes munkával mindent el fogunk érni hazánk jövője érdekében. Éppen ezért, ebben az egy évben kibővítettük a tagságunkat, képeztük magunkat, megszilárdítottuk a bázisunkat, rendezvényeket és kerekasztal-beszélgetéseket szerveztünk. Rengeteg fiatalt ismertünk meg, akik ugyanúgy éreznek és gondolkodnak, mint mi. A legszebb az egészben pedig az, hogy ez csupán a kezdet volt, hiszen még csak most léptünk rá az utunkra. Ennek az egy évnek a megalakulásról és az alapok megszilárdításáról kellett szólnia. Ezt pedig mi meg is tettük, így itt az ideje, hogy tovább haladjunk és kiterjesszük az eddig csak bontogatott szárnyainkat.

„Értettem s féltettem mindent, ami van,
De néztem és éreztem, vagyunk még annyian,
Akik azt látják s gondolják úgy, ahogy én,
Ha sorba kell állnunk, hát álljunk az elején.”
/Ismerős Arcok/

Ezekkel a szavakkal és gondolatokkal mondok köszönetet a Nemzeti Fórumnak és Lezsák Sándor elnök úrnak az elmúlt egy évért, valamint kívánok Nagyon Boldog Születésnapot az IKON szervezetének és tagjainak!

Nagy Dóra, az IKON elnöke