Kicsit több, mint egy év jegyesség után mondtuk ki a férjemmel a boldogító igent. A Nagy Napot hihetetlen nagy készülődés, szervezés és idegeskedés előzte meg. Akkor úgy gondoltam, hogy ez életem legizgalmasabb és legjobb időszaka, pedig a java csak az Igenek elhangzása után következett.
Úgy vélem nem véletlen, hogy a korombeliek és a fiatalabb korosztály annyira ódzkodik a házasságtól. Elvégre én se tudok mást mondani, mint azt, hogy hatalmas felelősség és elköteleződés hozzákötnünk az addig önálló életünket egy másik emberéhez. Onnantól kezdve már együtt kell meghoznotok a legapróbb döntéseket is. Miután elhatároztátok, hogy az én-ből, mi legyen, elfogadtátok egymás családját, egymás apró hülyeségeit és mindezzel egyetemben elhatároztátok, hogy életetek hátralévő részét együtt fogjátok eltölteni. Tudom, hogy manapság sokan úgy állnak hozzá, hogy igyekeznek szem előtt tartani a kiskaput és a válás lehetőségét, de az én felfogásom (és remélem a férjemé is) az, hogy nem a semmire mondtunk igent és nem azért választottuk egymást, mert éppen nem volt jobb dolgunk.
Most pedig szét fogom törni a rózsaszín ábrándképeket és azt is elárulom, hogy nem szerelemből döntünk a házasság mellett. Azok, akik egy életre képesek elköteleződni egy másik ember mellett, sokkal mélyebb, erősebb és csodálatosabb dolgot éreznek egymás iránt, mint a szerelem. Igazság szerint nincs erre külön szó, mert ez az érzés egyesíti magának a szerelmet, a vonzalmat, a barátságot, a tiszteletet, az elfogadást és a biztonságot. Elvégre kirepülünk a fészekből és ugyan, ettől még ott vannak a szüleink, a testvéreink, vagy a barátaink, de valljuk be innentől kezdve egymagunk vagyunk. Az ember azonban társaslény és igenis hiszek benne, hogy mindenkinek megvan az igazi párja, akinek teremtették és az az egyik legfőbb feladatunk, hogy megtaláljuk a másik felünket.
Ám azzal, hogy megtaláljuk még nem jelenti azt, hogy végeztünk. Ez csupán a kezdet. Egymás mellett kitartani jóban-rosszban, együtt megélni a szürke hétköznapokat, a csalódásokat, a nehézségeket, a fájdalmakat, az örömöket, a vidám perceket, ez az, amitől az élet igazán valóságossá válik. Igen, lesz olyan, amikor elbizonytalanodtok, amikor meginogtok, amikor arra gondoltok, hogy nem lenne-e jobb egyedül, vagy valaki mással. Ám, ha ezeken túl tudtok lendülni, ha megbeszélitek a boldog pillanatok mellett a félelmeiteket is, akkor olyan csapattá alakultok át, ami mindennél erősebb és biztosabb.
A mézeshetek tényleg nem érnek véget, ezeket mindig vissza lehet hozni, de az tény, hogy kevesebb lesz belőlük, de ez nem baj. Úgy vélem nagyon sokan gondolják azt, hogy mindig boldognak kell lenni és a házasságotokban is maradhatsz csak „én”. Igazság szerint az utóbbiban van igazság. Maradhatsz önmagad, csak kiegészülsz valakivel, akitől sokkal jobbá válsz és aki tanúja lesz az egész, hátralévő életed minden apró percének. Vele és mellette fogsz átélni mindent, és ti ketten, együtt fogtok létrehozni egy otthont, egy családot, egy valódi életet. Van-e ennél nagyobb boldogság, szeretet és öröm? Lehet-e ennél jobb bizonyítéka az életednek?
Én nagyon szerencsés vagyok, mert megtaláltam azt a valakit, aki mellett mindezt átélhetem és akivel jobb emberré válhatok minden egyes perccel, amit együtt töltünk. Nem csak a Nagy Napot, vagy a házasság örömét és néha fájdalmát élhetem át vele, hanem megajándékozott engem az örök boldogsággal is egy édes pici lány személyében. Senki nem tudhatja, mit jelent igazán a fellegekben járni és mi is az a feltétel nélküli, örök szeretet, amíg nem válik szülővé és amíg nem alapít családot.
Akkor kezdődik el igazán csak az élet, ha van hozzá merszed, hogy meglépd azt, hogy kilépsz a saját árnyékodból és mersz kockáztatni úgy, hogy közben átgondolod és elfogadod a következményeket is. Merjetek tényleg igazán magatok lenni a párotok oldalán. Mert a házasság az élet legnagyobb és legizgalmasabb kalandja, ami rejt magában persze veszélyeket, boldogtalanságot, csalódottságot is, de ha mindezt felméred, ha vállalod, ha kockáztatsz, akkor te lehetsz a világ legszabadabb, legboldogabb és legtökéletesebb embere, aki erősebb mindennél és mindenkinél. Életem legjobb döntése volt, hogy mertem ugrani és én vagyok a legszerencsésebb, hogy megtaláltam azt az embert, akivel még a legsötétebb pillanatok is világosabbak, mint az addigi életem legboldogabb percei.
Most pedig szét fogom törni a rózsaszín ábrándképeket és azt is elárulom, hogy nem szerelemből döntünk a házasság mellett. Azok, akik egy életre képesek elköteleződni egy másik ember mellett, sokkal mélyebb, erősebb és csodálatosabb dolgot éreznek egymás iránt, mint a szerelem. Igazság szerint nincs erre külön szó, mert ez az érzés egyesíti magának a szerelmet, a vonzalmat, a barátságot, a tiszteletet, az elfogadást és a biztonságot. Elvégre kirepülünk a fészekből és ugyan, ettől még ott vannak a szüleink, a testvéreink, vagy a barátaink, de valljuk be innentől kezdve egymagunk vagyunk. Az ember azonban társaslény és igenis hiszek benne, hogy mindenkinek megvan az igazi párja, akinek teremtették és az az egyik legfőbb feladatunk, hogy megtaláljuk a másik felünket.
Ám azzal, hogy megtaláljuk még nem jelenti azt, hogy végeztünk. Ez csupán a kezdet. Egymás mellett kitartani jóban-rosszban, együtt megélni a szürke hétköznapokat, a csalódásokat, a nehézségeket, a fájdalmakat, az örömöket, a vidám perceket, ez az, amitől az élet igazán valóságossá válik. Igen, lesz olyan, amikor elbizonytalanodtok, amikor meginogtok, amikor arra gondoltok, hogy nem lenne-e jobb egyedül, vagy valaki mással. Ám, ha ezeken túl tudtok lendülni, ha megbeszélitek a boldog pillanatok mellett a félelmeiteket is, akkor olyan csapattá alakultok át, ami mindennél erősebb és biztosabb.
A mézeshetek tényleg nem érnek véget, ezeket mindig vissza lehet hozni, de az tény, hogy kevesebb lesz belőlük, de ez nem baj. Úgy vélem nagyon sokan gondolják azt, hogy mindig boldognak kell lenni és a házasságotokban is maradhatsz csak „én”. Igazság szerint az utóbbiban van igazság. Maradhatsz önmagad, csak kiegészülsz valakivel, akitől sokkal jobbá válsz és aki tanúja lesz az egész, hátralévő életed minden apró percének. Vele és mellette fogsz átélni mindent, és ti ketten, együtt fogtok létrehozni egy otthont, egy családot, egy valódi életet. Van-e ennél nagyobb boldogság, szeretet és öröm? Lehet-e ennél jobb bizonyítéka az életednek?
Én nagyon szerencsés vagyok, mert megtaláltam azt a valakit, aki mellett mindezt átélhetem és akivel jobb emberré válhatok minden egyes perccel, amit együtt töltünk. Nem csak a Nagy Napot, vagy a házasság örömét és néha fájdalmát élhetem át vele, hanem megajándékozott engem az örök boldogsággal is egy édes pici lány személyében. Senki nem tudhatja, mit jelent igazán a fellegekben járni és mi is az a feltétel nélküli, örök szeretet, amíg nem válik szülővé és amíg nem alapít családot.
Akkor kezdődik el igazán csak az élet, ha van hozzá merszed, hogy meglépd azt, hogy kilépsz a saját árnyékodból és mersz kockáztatni úgy, hogy közben átgondolod és elfogadod a következményeket is. Merjetek tényleg igazán magatok lenni a párotok oldalán. Mert a házasság az élet legnagyobb és legizgalmasabb kalandja, ami rejt magában persze veszélyeket, boldogtalanságot, csalódottságot is, de ha mindezt felméred, ha vállalod, ha kockáztatsz, akkor te lehetsz a világ legszabadabb, legboldogabb és legtökéletesebb embere, aki erősebb mindennél és mindenkinél. Életem legjobb döntése volt, hogy mertem ugrani és én vagyok a legszerencsésebb, hogy megtaláltam azt az embert, akivel még a legsötétebb pillanatok is világosabbak, mint az addigi életem legboldogabb percei.