Akkor vegyük át még egyszer...lassabban

Mint azt a kampánya során is hangoztatta, Donald Trump amerikai elnök is beállt azok közé a vezetők közé, akik igyekeznek megállítani az illegális bevándorlási hullámot. Jelenleg nem fogadnak be több muszlim menekültet és hamarosan el fogják kezdeni építeni a falat a mexikói határon. Ahogyan az várható volt, a rendelkezésen még meg sem száradt a tinta, máris érkeztek a liberális felháborodott üzeneteket, felszólalások, bejegyzések. Itten, kérem szépen, az emberi jogok sárba tiprása zajlik. Joggal merül fel a kérdés: mi van a mi jogainkkal? Ugyanis jelenleg mindennel el vannak foglalva liberálisaink, csak éppen ezzel nem foglalkoznak már jó ideje...

Én azt készséggel elhiszem, hogy sokan egy álmot mennek megvalósítani az Egyesült Államokba (vagy más országba). Abban is biztos vagyok, hogy akit ilyen szándék vezérel, annak megvannak a papírjai és a türelme is ahhoz, hogy kivárja a jogszerű intézkedések és ellenőrzések végét. Azt is értem, hogy nem egy színész, író, énekes és átlagos ember van, aki már évek óta az általa választott országban él, hazájának tartja és igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a békéért és boldogságért. Azonban lássuk már be, hogy a tündérmesék ideje lejárt és lehetnek olyanok, akiknek a legnagyobb álma az, hogy egy hátizsáknyi bombával felszálljanak a metróra, hogy majd kis cafatok formájában a vele utazó, gyanútlan emberekből hús- és vérködöt csináljanak. Ezeket a migránsokat nem érdeklik a szabályok, nem érdeklik a befogadó ország kultúrája és nem érdeklik az ott élő emberek sem. Ezeket az embereket csak egy dolog érdekli: az általuk vallott hit és az abból képzelt délibáb egy olyan világról, amiben ők vannak a csúcson elpusztítva és rabszolgasorba taszítva mindenkit, aki más. Akkor aztán kárálhattok napestig drága liberálisaim, csak abban a világban ennek igen súlyos következményei lennének. Gondolom sokatok látta a Szex és New York film második részét, de javaslom még egyszer nézzétek meg és rájöttök, miről is van szó.

Nem igazán értem, mit kell ezen ennyit magyarázni. Azt sem értem, hogyan vallhatja magát bárki egy nemzet tagjának, humanitáriusnak és jogvédőnek úgy, hogy a saját testvéreit küldi a biztos pusztulásba. Értem, hogy manapság sok a funkcionális analfabéta, értem, hogy egyszerű üzeneteket kell megfogalmazni, hogy világos legyen a dolog és azt is, hogy ne várjak el mélyenszántó értekezéseket az ügyről. Én fel tudom fogni, miért hagynak el egy olyan fontos szócskát, mint az „illegális” és ennek a következményeivel is tisztában vagyok ellentétben azokkal, akik csinálják. (Legalábbis remélem, hogy puszta szűklátókörűségből elkövetett idiotizmusról van csupán szó.) Azt azonban nem értem, hogyan lehet ezt a kérdés már megint levinni az eszmék közötti összecsapás szintjére. Ez egy össznemzeti, valamint világrendet megváltoztató kérdés és minden embernek, legyen az liberális, konzervatív, fekete, fehér, keresztény, zsidó, muszlim, nő, férfi vagy gyerek egyaránt fel kell azt ismernie, hogy a puszi, ölelés és unikornisok ideje már régen lejárt. A törvények pedig minden korban azért vannak, hogy azt betartsák és betartassák. Ha pedig ez nem megy, akkor drasztikusabb eszközök kellenek és sokkal erősebb ellenőrzés, mert ezt kívánja mindannyiunk érdeke.

Elhiszem, hogy fáj nektek, hogy a világrend átalakul és nem a liberalizmus marad a vezető eszme. Sírjátok ki magatokat, legyetek mérgesek, de ha abbahagytátok a hisztit, akkor ideje lenne felfogni, hogy nem lesz harmadik világháború, hanem már javában zajlik. A természet kizsigerelése, a saját kultúránk és hitünk szembeköpése, valamint az álmok kergetése magával hozta azt, hogy a világunk eddig ismert formája megszűnőben van. Ennek felismerése és orvoslása pedig megakadályozhatja azt, hogy mi is megszűnjünk. A tények pedig makacs dolgok, azt nem tudjátok démonizálni és elbagatellizálni. Mondhattok beszédeket a díjátadókon, felvonulhattok az utcára, amennyiszer csak akartok, mert még most megtehetitek. Viszont gondoljatok csak bele, mi lesz akkor, ha elbukjuk ezt a harcot?! Akkor, ha szeretnétek, sem tudnátok megtenni ezeket, mert abban a kultúrában örülhettek, ha megengedik nektek, hogy éljetek. Ott nem lehet mellkast veregetve jogokért harácsolni. Ott nem azt veszed fel, amit akarsz és még csak nem is gondolhatod azt, amit akarsz. Ott kőkemény szabályok vannak, amikből semmit nem fognak engedni. Hódítani nem csak fegyverrel és tankokkal lehet. Főleg nem a mi világunkban.

Tessék elfogadni a tényt, hogy háború zajlik a területért, a vízért, a kultúráért és azok fognak nyerni, akik összezárnak, akik nem köpik szembe az eszméiket, nemzetüket, hazájukat. Valljuk be, ezen a téren van hova fejlődnötök, drága liberálisaim. A liberális, látszólagos másságvédelmet fel kellene most függeszteni és helyette védhetnétek a hazátokat. Most a nemzet és vele együtt a megszokott világrendünk védelmének ideje következett, de úgy nem fogunk nyerni, ha két fronton kell harcolni pusztán azért, mert titeket annyira elvakít az önhittség és gyűlölet, hogy nem láttok ezen túl. Egy tanulságos kis anekdotával szeretném zárni soraimat, hátha ezzel áttöröm a fejetekben lakozó ködöt.

Egy férfi csak úgy kiugrik a tizedik emeletről. Miközben zuhan a következőket mondja minden emeletnél, amit elhagyott: „eddig még jó, eddig még jó.” Nem hinném, hogy el kellene mondanom, mi is lesz ennek az ugrásnak a vége. Ezzel a pacák is tisztában van, de ha már így cselekedett igyekszik a legjobb oldalát nézni. A különbség csupán az, hogy ő egyedül ugrott ki, míg minket magával rángatott a beképzeltség és az Isten és természet felett állóság kósza tévképzete. A kérdés ránk nézve csupán csak annyi: lesz olyan, aki a megmentésünk érdekében egy hatalmas matraccal fogad minket, vagy a földbe fogunk csapódni? Ugyanis, már zuhanunk és hiába mondjuk, hogy eddig még jó, eddig még nem történt nagyobb baj, előbb-utóbb le fogunk érni és a becsapódás nem lesz kellemes.

​Írta: Nagy Dóra