Talán még nem késtünk el. Talán.
Konrad Lorenz az orvostudományok és a filozófia doktora, Nobel-díjas tudós. Az ő munkássága indította útjára tulajdonképpen az etológia tudományát, más szóval a viselkedéstudományt. Elsősorban az állatok viselkedéséről, az állatok és a környezet kapcsolatáról vont le következtetéseket és e téma mentén vizsgálódott. Később már az emberiség etológiájára is kiterjesztette kutatásait. 1972-ben írta meg az A civilizált emberiség nyolc halálos bűne című művét. Könyvében bemutatja, hogy az ember magatartását, miként határozza meg és befolyásolja a törzsfejlődés. Ezenkívül rávilágít arra, hogy a technológia, a vegyi és orvostudományok fejlődése, amiről azt gondoljuk, hogy segíti és megkönnyíti életünket, valójában paradox módon az emberiség tönkretételének idejét gyorsítja meg.
Az emberiség saját maga által indított elpusztító hadjáratát nyolc kategóriába sorolta be az író. Név szerint a következőkbe: Föld túlnépesedése, a természetes élettér pusztítása, az emberiség önmagával való versenyfutása, az érzelmek fagyhalála, a genetikai hanyatlás, a tradíciók lerombolása, a dogmák jelentőségének növekedése, az atomfegyverek.
1. A Föld túlnépesedése:
A legaggasztóbb problémának ezt tartja Lorenz. Manapság az emberek többsége nagyvárosokban él, hiszen a munkalehetőség itt sokkal nagyobb választékban van jelen, mint a falvakban. Ám ezek a városok napjainkra már szinte országméretűvé fejlődtek, gondoljunk csak Tokióra, Mexikóvárosra, New Yorkra, Sao Paulora, Buenos Airesre stb. Ezek a városok jócskán túllépik a népesség számukban a normális mértékeket. Méretükből kifolyólag az emberek közötti kapcsolat is teljesen más lesz, mint a vidéki falvakban élők közöttié. A szeretet, megértés, tolerancia, odafigyelés egymás iránt szépen lassan kiveszik az emberekből. „A nagyvárosok bűne, hogy az emberi arcok kavargó, színes forgataga arc nélküli tömeggé olvad össze.”(Lorenz, 2002: 22) Az elidegenedéshez társul némi embertelenség is: az erőszak burjánzik az utcán, rablás történik minden sarkon, és mindez anélkül, hogy akárcsak egy járókelő segítene felebarátjának. Mindenki bizalmatlan a másikkal szemben. Lorenz erre a jelenségre a „not to get involved” (Lorenz, 2002: 23) kifejezést használja. Ez annyit tesz, hogy érzelmileg ne keveredj bele. Milyen igaz! Manapság mindenki nagyon vigyáz arra, hogy embertársát kellő távolságra tudja magától és otthonától. Ennek a jelenségnek pedig nagyszerű terepet nyújtanak a közösségi oldalak, hiszen így kellő mértékben távol tudjuk tartani magunkat másoktól, miközben kifelé azt kommunikáljuk, mennyire fontosak is a számunkra ezek az emberek.
2. Az élettér pusztulása:
„Elterjedt tévhit, hogy a természet kimeríthetetlen.”(Lorenz, 2002: 25) Ezt az emberek elfelejtették az évszázadok során. Már nem törődnek azzal, hogy újraültessék, újraépítsék, azt amit elvettek. A mai szlogen: még többet, többet és csak többet! A természet ügyel arra, hogy mindig meghagyja azt a keveset, amiből újra kiemelkedhet. „ A ragadozó sosem tudja teljesen kiirtani a zsákmányul szolgáló fajt. Ha a zsákmányállatok populációja bizonyos szint alá csökken, a ragadozó elveszíti életterét…”(Lorenz, 2002: 26) Az embereknél ez nincsen így. Csak azt a nagyon fontos problémát felejtik el a világ nagyhatalmai, hogy ezzel a túlzott kizsákmányolással, vagyis hogy az ember egyre csak növeli az életterét, kiírtja mindazt, ami biztosítja, hogy lélegzik. A környezet gyilkolásával ökológiai összeomlással fenyegeti önmagát. Valamint a természettől való elidegenedés magával hozza az erkölcsi és etikai eldurvulást. Gondoljunk csak bele: a felnövekvő generáció, hogyan tanulná meg bárkinek is a tiszteletét, ha maga körül csak emberkéz alkotta környezetet talál, ami sokszor talmi és visszataszító is? A nagyvárosokban még a csillagos eget is elrejtik előle a toronyházak és a légszennyezés. Mindez pedig előbb utóbb elvezet ahhoz, hogy az ember el fogja pusztítani nemcsak önmagát, de a bolygót is.
3. Versenyfutás önmagunkkal:
A városok kiépülésével és a technológiai fejlettséggel együtt jár az élet felgyorsulása. Az emberek azért sem alakítanak ki egymással szoros kapcsolatokat, mert ellenfélnek tekintik a másikat. Egy akadálynak, amit le kell győzni bármi áron, ahhoz, hogy az ember előbbre juthasson. A birtoklási vágy, a karrier építés, a családalapításhoz való kritikus viszony, mind-mind ennek a versenyfutásnak a következménye. Ám ez nemcsak egymás iránti kapcsolatunkban jelent veszélyt, hanem ugyanúgy káros hatással van az egészségre is. Az embereknek nem jut idejük arra, hogy leüljenek és önmagukban tekintsenek. A pénz iránti vágyunk minden mást háttérbe szorít. A versenyre való nevelés nem szükségképpen rossz, de az idők folyamán elfelejtettünk mértéket tartani és ez ami igazán aggasztó. A verseny nem azt jelenti, hogy a másikat meg kell semmisíteni és a földdel kell egyenlővé tenni. Manapság pedig pontosan ez megy… Mint ahogy az emberiség nem tud mértéket tartani a környezet kizsákmányolásában, úgy ebben sem képes rá.
4. Az érzelmek fagyhalála:
A fent vázolt jelenségek logikus következménye az érzelmek fagyhalála. Ezzel együtt jár az elpuhultság is. „A modern technológia , főleg a gyógyszeripar fejlődése, soha nem látott lendületet adott a kellemetlenségek elkerülésére irányuló általános emberi törekvéseknek.”(Lorenz, 2002: 50) Ráadásul az emberek életéből hiányoznak az igazán fontos erkölcsi akadályok is, ennek pedig az lesz a következmény, hogy már nem tudunk semminek sem örülni és belesüppedünk az unalomba. Valamint az érzelmek fagyhalálával az igaz szeretet is kiveszik az emberekből. Hajszolni kezdik az élvezetet, a vágyott idill elérésében pedig már az azonnali kielégülés sem segít, hiszen nincsen már egy végpont. Ez szexuális eltorzulásokhoz vezethet, normálisnak fogunk tartani olyan dolgokat, amiket régen megvetettek.
5. Genetikai hanyatlás:
Az embereknél eltűnt a természetes szelekció folyamata. A genetikailag hibás és a többi emberre veszélyt jelentő elemet nem löki ki magából a társadalom. Erre is az a válaszreakció, hogy meg tudjuk oldani. Ám nem lehet mindent megjavítani, ami alapjában véve hibásan született. Hajlamosak vagyunk Isten helyébe képzelni magunkat. Mindez erkölcsi romláshoz vezethet. „Titokzatos módon ugyanis az erkölcsi magatartás zavara nagyon gyakran nemcsak hogy egyszerűen mindannak a hiányához vezet, amit jónak és tisztességesnek nevezünk, hanem ezekkel a fogalmakkal szembeni kifejezett ellenséges megnyilvánulásokhoz is.”(Lorenz, 2002: 78)
6. Tradíciók lerombolása:
Mivel elvetették az emberek Isten, vagy valamilyen nagyobb hatalom létezésének tényét, és magukat állították a helyébe, így az idősebbek és a hagyományok iránti tisztelet is eltűnt a fiatalokból. Az ifjabb nemzedék már nem érti meg az idősebbeket, de ami még szomorúbb nem is akarja. A megfelelő szülő – gyermek kapcsolat is megfakult. A fiatalok lázadnak minden ellen, amit az idősebb generáció alkotott függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz. Ami még rosszabb ez az ellenséges hozzáállás gyűlöletté alakulhat át. Ez ellen pedig harcolni szinte lehetetlen. A gyűlölet rosszabb, mint a teljes vakság vagy süketség, mert mindent meghamisít vagy visszájára fordít. Bármit is mondjunk a lázadó fiataloknak, hogy megakadályozzuk őket saját legfontosabb értékeik elpusztításában, előre láthatjuk, hogy úgy fog hatni, mint a gyűlölt „Establishment” védelmében tett alattomos kísérlet. Ha pedig a felnövekvő generációkban ilyenfajta gyűlölet fog kialakulni a hagyományok és a tradíciók iránt, akkor az országokat semmi nem fogja megmenteni a teljes összeomlástól, hiszen ez a fajta érzelem előbb utóbb teljesen el fog fajulni és nem fog országhatárokon belül maradni. Az ember attól ember, hogy tudja kontrollálni az érzéseit és gondolkodik. Ám ha ezek kivesznek az emberiségből semmi sem fogja megkülönböztetni őket az állatoktól, ha csak az nem, hogy sokkal nagyobb pusztításra képesek.
7. Dogmák ereje:
„Az emberiség egyre jobban dogmatizálható.”(Lorenz, 2002: 129) Ez az emberiség történelmében manapság ijesztő mérteket ölt. Ennek legfőbb oka a tömegmédia tökéletesedése és az azonos csoportkultúrákban élő emberek számának növekedése. Mindez elősegíti a manipulálást. Nap mint nap kapjuk az ingereket a reklámok, a divat, a közvéleménykutatások által. Ezek pedig azzal járnak, hogy az emberek elveszítik egyéniségüket, saját véleményüket és gondolataikat. „Az egyéniségvesztő hatások mindazoknak kapóra jönnek, akik tömegtájékoztatási eszközöket manipulálni akarják.”(Lorenz, 2002: 129)
8. Atomfegyverek:
Az atomfegyverek megjelenését tarja Lorenz a legkevésbé aggasztó jelenségnek, hiszen ez csak a többi hét „főbűnnek” a következménye. Nagyon könnyen ki lehet védeni, egyszerűen nem kell használni, nem kell ilyen fegyvereket gyártani.
Összefoglalva, Lorenz egy nagyon is elképzelhető és napjainkban egyre inkább tapasztalt jelenségeket vázolt fel könyvében. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a szakterülete az állatvilág tanulmányozása, így egyes megállapításait fenntartásokkal kell kezelni, viszont a nagy egészet figyelembe véve aggasztó kórképet kapunk jelenünkről. Elvégre az emberek nemcsak arra képesek, hogy alkossanak. Pusztításra is képesek és lehet, hogy a kezdetben jó szándékkal megalkotott fejlesztések hozzák magukkal a világunk végét. Lorenz is erről ír, csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen csak mi vagyunk képesek arra, hogy megállítsuk az elődeink és általunk előidézett folyamatokat. Reméljük még nem késtünk el.
Írta: Nagy Dóra
1. A Föld túlnépesedése:
A legaggasztóbb problémának ezt tartja Lorenz. Manapság az emberek többsége nagyvárosokban él, hiszen a munkalehetőség itt sokkal nagyobb választékban van jelen, mint a falvakban. Ám ezek a városok napjainkra már szinte országméretűvé fejlődtek, gondoljunk csak Tokióra, Mexikóvárosra, New Yorkra, Sao Paulora, Buenos Airesre stb. Ezek a városok jócskán túllépik a népesség számukban a normális mértékeket. Méretükből kifolyólag az emberek közötti kapcsolat is teljesen más lesz, mint a vidéki falvakban élők közöttié. A szeretet, megértés, tolerancia, odafigyelés egymás iránt szépen lassan kiveszik az emberekből. „A nagyvárosok bűne, hogy az emberi arcok kavargó, színes forgataga arc nélküli tömeggé olvad össze.”(Lorenz, 2002: 22) Az elidegenedéshez társul némi embertelenség is: az erőszak burjánzik az utcán, rablás történik minden sarkon, és mindez anélkül, hogy akárcsak egy járókelő segítene felebarátjának. Mindenki bizalmatlan a másikkal szemben. Lorenz erre a jelenségre a „not to get involved” (Lorenz, 2002: 23) kifejezést használja. Ez annyit tesz, hogy érzelmileg ne keveredj bele. Milyen igaz! Manapság mindenki nagyon vigyáz arra, hogy embertársát kellő távolságra tudja magától és otthonától. Ennek a jelenségnek pedig nagyszerű terepet nyújtanak a közösségi oldalak, hiszen így kellő mértékben távol tudjuk tartani magunkat másoktól, miközben kifelé azt kommunikáljuk, mennyire fontosak is a számunkra ezek az emberek.
2. Az élettér pusztulása:
„Elterjedt tévhit, hogy a természet kimeríthetetlen.”(Lorenz, 2002: 25) Ezt az emberek elfelejtették az évszázadok során. Már nem törődnek azzal, hogy újraültessék, újraépítsék, azt amit elvettek. A mai szlogen: még többet, többet és csak többet! A természet ügyel arra, hogy mindig meghagyja azt a keveset, amiből újra kiemelkedhet. „ A ragadozó sosem tudja teljesen kiirtani a zsákmányul szolgáló fajt. Ha a zsákmányállatok populációja bizonyos szint alá csökken, a ragadozó elveszíti életterét…”(Lorenz, 2002: 26) Az embereknél ez nincsen így. Csak azt a nagyon fontos problémát felejtik el a világ nagyhatalmai, hogy ezzel a túlzott kizsákmányolással, vagyis hogy az ember egyre csak növeli az életterét, kiírtja mindazt, ami biztosítja, hogy lélegzik. A környezet gyilkolásával ökológiai összeomlással fenyegeti önmagát. Valamint a természettől való elidegenedés magával hozza az erkölcsi és etikai eldurvulást. Gondoljunk csak bele: a felnövekvő generáció, hogyan tanulná meg bárkinek is a tiszteletét, ha maga körül csak emberkéz alkotta környezetet talál, ami sokszor talmi és visszataszító is? A nagyvárosokban még a csillagos eget is elrejtik előle a toronyházak és a légszennyezés. Mindez pedig előbb utóbb elvezet ahhoz, hogy az ember el fogja pusztítani nemcsak önmagát, de a bolygót is.
3. Versenyfutás önmagunkkal:
A városok kiépülésével és a technológiai fejlettséggel együtt jár az élet felgyorsulása. Az emberek azért sem alakítanak ki egymással szoros kapcsolatokat, mert ellenfélnek tekintik a másikat. Egy akadálynak, amit le kell győzni bármi áron, ahhoz, hogy az ember előbbre juthasson. A birtoklási vágy, a karrier építés, a családalapításhoz való kritikus viszony, mind-mind ennek a versenyfutásnak a következménye. Ám ez nemcsak egymás iránti kapcsolatunkban jelent veszélyt, hanem ugyanúgy káros hatással van az egészségre is. Az embereknek nem jut idejük arra, hogy leüljenek és önmagukban tekintsenek. A pénz iránti vágyunk minden mást háttérbe szorít. A versenyre való nevelés nem szükségképpen rossz, de az idők folyamán elfelejtettünk mértéket tartani és ez ami igazán aggasztó. A verseny nem azt jelenti, hogy a másikat meg kell semmisíteni és a földdel kell egyenlővé tenni. Manapság pedig pontosan ez megy… Mint ahogy az emberiség nem tud mértéket tartani a környezet kizsákmányolásában, úgy ebben sem képes rá.
4. Az érzelmek fagyhalála:
A fent vázolt jelenségek logikus következménye az érzelmek fagyhalála. Ezzel együtt jár az elpuhultság is. „A modern technológia , főleg a gyógyszeripar fejlődése, soha nem látott lendületet adott a kellemetlenségek elkerülésére irányuló általános emberi törekvéseknek.”(Lorenz, 2002: 50) Ráadásul az emberek életéből hiányoznak az igazán fontos erkölcsi akadályok is, ennek pedig az lesz a következmény, hogy már nem tudunk semminek sem örülni és belesüppedünk az unalomba. Valamint az érzelmek fagyhalálával az igaz szeretet is kiveszik az emberekből. Hajszolni kezdik az élvezetet, a vágyott idill elérésében pedig már az azonnali kielégülés sem segít, hiszen nincsen már egy végpont. Ez szexuális eltorzulásokhoz vezethet, normálisnak fogunk tartani olyan dolgokat, amiket régen megvetettek.
5. Genetikai hanyatlás:
Az embereknél eltűnt a természetes szelekció folyamata. A genetikailag hibás és a többi emberre veszélyt jelentő elemet nem löki ki magából a társadalom. Erre is az a válaszreakció, hogy meg tudjuk oldani. Ám nem lehet mindent megjavítani, ami alapjában véve hibásan született. Hajlamosak vagyunk Isten helyébe képzelni magunkat. Mindez erkölcsi romláshoz vezethet. „Titokzatos módon ugyanis az erkölcsi magatartás zavara nagyon gyakran nemcsak hogy egyszerűen mindannak a hiányához vezet, amit jónak és tisztességesnek nevezünk, hanem ezekkel a fogalmakkal szembeni kifejezett ellenséges megnyilvánulásokhoz is.”(Lorenz, 2002: 78)
6. Tradíciók lerombolása:
Mivel elvetették az emberek Isten, vagy valamilyen nagyobb hatalom létezésének tényét, és magukat állították a helyébe, így az idősebbek és a hagyományok iránti tisztelet is eltűnt a fiatalokból. Az ifjabb nemzedék már nem érti meg az idősebbeket, de ami még szomorúbb nem is akarja. A megfelelő szülő – gyermek kapcsolat is megfakult. A fiatalok lázadnak minden ellen, amit az idősebb generáció alkotott függetlenül attól, hogy az jó vagy rossz. Ami még rosszabb ez az ellenséges hozzáállás gyűlöletté alakulhat át. Ez ellen pedig harcolni szinte lehetetlen. A gyűlölet rosszabb, mint a teljes vakság vagy süketség, mert mindent meghamisít vagy visszájára fordít. Bármit is mondjunk a lázadó fiataloknak, hogy megakadályozzuk őket saját legfontosabb értékeik elpusztításában, előre láthatjuk, hogy úgy fog hatni, mint a gyűlölt „Establishment” védelmében tett alattomos kísérlet. Ha pedig a felnövekvő generációkban ilyenfajta gyűlölet fog kialakulni a hagyományok és a tradíciók iránt, akkor az országokat semmi nem fogja megmenteni a teljes összeomlástól, hiszen ez a fajta érzelem előbb utóbb teljesen el fog fajulni és nem fog országhatárokon belül maradni. Az ember attól ember, hogy tudja kontrollálni az érzéseit és gondolkodik. Ám ha ezek kivesznek az emberiségből semmi sem fogja megkülönböztetni őket az állatoktól, ha csak az nem, hogy sokkal nagyobb pusztításra képesek.
7. Dogmák ereje:
„Az emberiség egyre jobban dogmatizálható.”(Lorenz, 2002: 129) Ez az emberiség történelmében manapság ijesztő mérteket ölt. Ennek legfőbb oka a tömegmédia tökéletesedése és az azonos csoportkultúrákban élő emberek számának növekedése. Mindez elősegíti a manipulálást. Nap mint nap kapjuk az ingereket a reklámok, a divat, a közvéleménykutatások által. Ezek pedig azzal járnak, hogy az emberek elveszítik egyéniségüket, saját véleményüket és gondolataikat. „Az egyéniségvesztő hatások mindazoknak kapóra jönnek, akik tömegtájékoztatási eszközöket manipulálni akarják.”(Lorenz, 2002: 129)
8. Atomfegyverek:
Az atomfegyverek megjelenését tarja Lorenz a legkevésbé aggasztó jelenségnek, hiszen ez csak a többi hét „főbűnnek” a következménye. Nagyon könnyen ki lehet védeni, egyszerűen nem kell használni, nem kell ilyen fegyvereket gyártani.
Összefoglalva, Lorenz egy nagyon is elképzelhető és napjainkban egyre inkább tapasztalt jelenségeket vázolt fel könyvében. Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a szakterülete az állatvilág tanulmányozása, így egyes megállapításait fenntartásokkal kell kezelni, viszont a nagy egészet figyelembe véve aggasztó kórképet kapunk jelenünkről. Elvégre az emberek nemcsak arra képesek, hogy alkossanak. Pusztításra is képesek és lehet, hogy a kezdetben jó szándékkal megalkotott fejlesztések hozzák magukkal a világunk végét. Lorenz is erről ír, csak ajánlani tudom mindenkinek, hiszen csak mi vagyunk képesek arra, hogy megállítsuk az elődeink és általunk előidézett folyamatokat. Reméljük még nem késtünk el.
Írta: Nagy Dóra