Hit és remény

Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb ember ódzkodik a politika világától, valami nagyon mocskos és sötét dolognak tartja, amit áthat az intrika és az ármány. Itt nincsenek barátságok, nincsen becsület, nincsen jóság. Itt csak játszma és harc van. Legtöbb esetben ezekre a sztereotípiákra a filmek is ráerősítenek. Így hirtelen nem is tudnék olyan politikai drámát mondani, amiben nem a fentebb említett jellemzők lennének a főszereplők. A mai filmünk témája is ezekre a tulajdonságokra épül és azt mutatja be a nézőknek, hogy tűnik el az idealizmus és hit egy emberből a politika világának megismerésével. Ez a film pedig: A hatalom árnyékában.

A történet főhőse Stephen, aki idealizmussal, rajongással vezeti Mike Morris kormányzó kampányát. Szentül meg van róla győződve, hogy a férfi a legideálisabb, legtökéletesebb jelölt arra, hogy Amerika következő elnöke lehessen. Mindent profizmussal hajt végre, amihez hozzátársul a jelölt és az ügy iránti őszinte elköteleződése is. Ám ahogyan az lenni szokott a politikában nincs helye barátságnak és elárulják hősünket, melynek következtében az egész eddigi élete, munkája, hitvallása romba dől. Be kell látnia, hogy puszta idealizmusból nem lehet politizálni, itt keménynek kell lenni és a saját érdekeinek megfelelően kell keverni a lapokat. Felmerül a kérdés: valóban csak így lehet politizálni? Tényleg fel kell áldoznunk a hitünket a siker oltárán a hatalom megszerzése érdekében?

Persze, teljesen érthető és elfogadható Stephen átalakulása és szembefordulása addigi önmagával, de most komolyan, politizálni tényleg csak így lehet? Tényleg minden politikus lop, csal, hazudik, szeretőt tart, miközben a hűséges, szerető férj képében tetszeleg? Szerintem Clooney folytatta a sztereotípiák elmélyítését úgy, hogy közben nem hozott fel egy alternatívát. Természetesen mindenkinek tisztában kell vele lennie, hogy a politika nem a gyengék játéka. Itt tényleg nagyon komoly és átvitt értelemben halálos harc folyik a pozíciók és a hatalom megszerzéséért. Mindemellett kell lennie egy magasztosabb célnak is, nem lehet pusztán csak az önös érdek a mozgatórugója egy politikusnak vagy a stábjának. Itt pedig elérkezünk a másik nagyon fontos ponthoz, vagyis a politikában betöltött szerepek szétválasztásához. Külön kell választani azokat az embereket, akik eladják a politikust és azokat, akiket eladnak.

A filmben Stephennek az a munkája, hogy eladja a kormányzót. Támogatókat kell szereznie, a kampányát kell igazgatnia. Feltétlenül piedesztálra kell emelnünk a politikust ahhoz, hogy el tudjuk adni? A kampánystratégának hinnie kell a politikusban? Véleményem szerint ebben a szakmában az érzelmeknek és szentimentalizmusnak nincsen helye. Ez az a dolog, amit Stephennek is meg kellett értenie. Éppen ezért olyan nagyon érthetetlen számomra ez a film. Elvégre ahhoz, hogy valaki ilyen beosztásba jusson már elég sok mindent kellett látnia, tapasztalnia. Majd nyilván sosem tett semmit a kormányzó, mindig feddhetetlen volt és csupa szeretetből jutott el oda, ahova... Mégis miről beszélünk?! A politikusok is emberek, követnek el hibákat. A mögöttük álló stáb feladata pedig az, hogy ezeket a hibákat elfedje. Egy ilyen magas beosztású embernél biztos vagyok benne, hogy volt már erre példa.

A legfontosabb dolog, amit mindenkinek el kell fogadnia az az, hogy politikusnak lenni egy hivatás, amit bizonyos elvi alapokra kell helyezni. A politikus lelkiismeretére van bízva, hogy ezeket az elveket megtartja, vagy kidobja a szemetesbe. Az embereknek hinniük kell a kampánystratégák alkotta illúziókban, amiket aztán a politikus vagy bevált, vagy nem. Azért szavazunk oda, ahova, mert hinni akarunk bennük. Egy általunk felépített világba helyezzük bele a politikust és foggal-körömmel ragaszkodunk ehhez a képhez.

A kampányban résztvevő embereknek nem ez a feladata. Ők eladnak egy terméket. Nem tisztük megítélni, hogy az az ember jó lesz majd a posztjára vagy sem. Ők kapnak egy feladatot és racionalitásra alapozva, komoly stratégiák mentén eladják. Az aktivistáknak a feladta, hogy higgyenek és rajongjanak elvégre ők nem kapnak pénzt a munkájukért, tehát puszta hitből mennek előre. A konkrét stáb pedig azért dolgozik, hogy legyen állása, tehát nekik már egy másik mozgatórugó is beúszik a képbe.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a politikában csak pénzhajhász ördögök vannak. Pusztán csak annyit, hogy a racionalitás ebben a világban alapkövetelmény, sőt a túlélés záloga. Egy politikusnak rengeteg mindent meg kell érnie és tennie. Ezt pusztán idealizmusból és emberbatári szeretetből nem lehet csinálni, viszont ezek nélkül sem megy. A film szépen megmutatja nekünk, hogy Stephen hogyan érez rá erre a világra. Látjuk a csalódását, megvilágosodását és átalakulását. Nekem csak azzal van bajom, hogy 1. miért érte a támadás készületlenül? 2. Hogyan lehet valaki puszta idealizmusból kampánystratéga? 3. Tényleg teljesen feladja önmagát pusztán a bosszú és a hatalom kedvéért? Attól, hogy valakik elárulnak téged, még nem kell feladnod a hitedet. Ugyanis mindentől eltekintve, ennek is meg kell maradnia benned, máskülönben egy olyan torzszülött lesz belőled, akit magánkívül senki és semmi nem fog érdekelni, a végén pedig megint csak bukni fogsz. A film utolsó kockája egy hit nélküli, elégedett, magányos és embertelen személyt mutat. Kétségem sem fér hozzá, hogy Stephen elég hamar nagyon magasra fog jutni, de abban is biztos vagyok, hogy a bukása sem fog elmaradni. Ugyanis a hit és a realizmus egyensúlya nélkül nem lehet megmaradni ebben a világban. 

​Írta: Nagy Dóra