FILMAJÁNLÓ - Carter edző

„Nem attól félünk, hogy nem illeszkedünk be. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az, és nem a sötétség, ami megrémít.”
 
Egy nemzet identitásának és hozzáállásának nagyon erős segítője lehet, ahogy a bizonyos társadalmi kérdéseket és feszültségeket megjelenítik a filmvásznon. Nem elég, hogy egy párt vagy kormányzat politikájában megjelennek a társadalmi kohéziót erősítő programok, időt és pénzt kell arra fordítani, hogy az üzenetek rögzüljenek az állampolgárok fejében. Amerikában igen erőszakos és vérgőzös múltra tekint vissza a fekete és a fehér emberek közötti küzdelem. A Carter edző című film pedig tökéletes példája annak, hogyan lehet alulról, egymást segítve és tanítva lazítani ezt a feloldhatatlannak tűnő ellentétet, ami nem csak a két rassz közötti nézetkülönbségből adódik, hanem az azonos csoporthoz tartozókat is belülről feszíti. 

Ken Carter edző átveszi a richmondi High Oilers kosárlabdacsapatának irányítását. Egy nagyon züllött, önmagukat semmibe néző és nagyon zavarodott fiatalokból álló csapatot kapott meg. Feladata nem az, hogy kosarazni tanítsa meg a fiúkat, hanem, hogy ez a tudás egy kiváltság, amivel megváltoztathatják az életüket s a jövőjüket. Nem gyerekekként kezeli a srácokat, hanem felnőttekként, akiknek szerződésben foglaltaknak megfelelően kell viselkedniük nem csak a pályán, hanem az iskolában és a pályán kívül is. Ugyanis Carter edző meg akarja mutatni ezeknek a fiataloknak, hogy a kosárlabda csapat tagjának lenni egy olyan kiváltság, amivel példát mutatnak a társaiknak, és amivel könnyebben be tudnak jutni az egyetemre, de nem szabad senkinek elfelejteni, hogy ezek a srácok elsősorban tanulók, nem pedig sztárjátékosok. Amikor a győzelemtől megrészegülve a szerződésre fittyet hányva kezdenek el viselkedni a fiúk, akkor Carter edző nem várt lépésre szánja el magát és bezárja a tornatermet és addig nem engedi meg, hogy újra a pályára lépjenek, amíg nem javítanak a jegyeiken. Ezzel azonban az egész közösség haragját vívja ki maga ellen.

Ami miatt igazán érdekes és tanulságos ez a film az az, hogy nem ott végződik, ahol a többi sportfilm szokott. Éppen ellenkezőleg ott kezdődik el igazán csak a film, amikor a kosárcsapat megnyeri az első kupáját. Azt mutatják be a nézőknek, hogy a srácoktól senki nem vár semmit. Sem az iskola vezetése, sem a tanáraik, sem a szüleik és sem a közösségük. Úgy gondolnak rájuk, hogy a gimnáziumi éveik lesznek a legszebbek, majd úgyis az utcán fognak kikötni és jobb esetben megélnek majd valami munkából, rosszabb esetben bandatagok lesznek és börtönbe kerülnek, vagy a hullaházba. Carter edző azt akarja megmutatni nemcsak a kosarasainak, hanem az egész fekete közösségnek, hogy ennél igenis lehet többet kívánni ezeknek a srácoknak, mert többre érdemesek. Nagy károkat okozhatunk azzal, ha túl nagyok az elvárásaink a gyerekekkel szemben, de talán még nagyobb bajok lehetnek belőle, ha egyáltalán nem várunk el tőlük semmit és túl alacsonyra tesszük a lécet. Ha nem követelünk, akkor a gyerekek sem fogják akarni a jobb jövőt és nem tanulnak meg küzdeni. Azt hiszem napjaink Magyarországának is nagyon tanulságos lehet a Carter edző mondanivalója.

A változást nem felülről kell várnunk, hanem kicsiben kell kezdenünk és magunknak kell kitaposni az utat a társadalmunknak és a nemzetünknek. A Carter edzőben is ez az igazán fontos: felülről a saját problémáinkat senki nem fogja tudni megoldani és feloldani. Az igazán rémisztő az az, hogy a mi tetteink igenis kihatással vannak a közösségünk életére.  Az pedig rajtunk áll, hogy negatív vagy pozitív irányba változtatjuk meg a saját és a közös sorsunkat. 

​Írta: Nagy Dóra