Egy ország politikájában, önmeghatározásában nagyon nagy szerepet kap az ellenségkép meghatározása és fenntartása. Ez országhatáron belül és kívül is érvényes megállapítás. Az emberek mindig valami/valaki mellett határozzák meg önmagukat, világképüket, identitásukat, de a "melletthez" kell egy ellen is.
Elvégre csak úgy nyer valami értelmet, ha a pozitív oldal hangsúlyozásával irányítjuk rá a figyelmet a negatív oldalra. A kettőnek együtt kell működnie. Az indítékunk, kiindulópontunk lehet belső és külső. Tehát vonatkozhat csak ránk, ami majd később szélesebb körben fejti ki jótékony hatását, de természetesen úgy is elképzelhető, hogy valami külső hatás történik, nagyobb oka és célja van a cselekedeteink megtételére és ennek közvetlen hatása lesz majd ránk nézve.
Elmondható, hogy Amerika tökélyre fejlesztette mind politikájában, mind pedig filmművészetében az ellenségkép meghatározását. Náluk mindig nagyon határozottan jelen volt és van a mi-ők ellentétpár. Sok műfajt lehetne felsorolni, sok filmmel példálózva, hogy bemutassuk a jelenség képi ábrázolását. Azonban, hogy lássuk, mennyire jelen van az ellenségkép meghatározása az amerikai politikában és mindennapi életükben, én most egy sokkal populárisabb műfajban szeretném ezt bemutatni.
Nincs olyan ember a Földön, aki ne látott volna legalább egy akciófilmet életében. Talán ez a legismertebb és legtöbbet nézett műfaj a világon. Ezekben a filmekben nagyon hangsúlyos a jó és a rossz ellentétének és küzdelmének ábrázolása. Látványos elemekkel érik ezt el, rengeteg halottal, sok dübörgéssel és robbantással. Általában agyatlannak titulálják ezeket a filmeket és manapság a hatalmas egyenjogúsítás és nemi szerepvonalak felrúgásával, szexistának is. Elvégre egy jó kis akciófilm igazi tesztoszteron bomba, erős, kicsit mocskos férfi karakterekkel dolgozik. Mondhatjuk azt is, hogy az akciófilmek a mai kor westernjei. Ugyanaz a küzdelem figyelhető meg bennük, csak az utóbbi sokkal letisztultabb, az előbbi meg sokkal mocskosabb.
El is intézhetnénk ezt a műfajt annyival, hogy esendő, jóképű, izmos főhős, agyafúrt főgonosz, szexis spiné, sok fegyver és még több robbantás. Ám, ha ez így lenne, akkor egy magamfajta, folyamatosan a mélységeket kutató, önjelölt elemző nem foglalkozna ezzel a dologgal, nem igaz? Megpróbálom bebizonyítani, hogy az akciófilmek ugyanúgy leképezik a társadalom jelenlegi állását, mint bármely más film, ehhez segítségül pedig nagy kedvencemet hívom, a mindig szakadt és mocskos atlétatrikóban rohangáló John McClane-t és a Die Hard-filmeket.
Kezdjük az elsővel, kik is az ellenfelek: németek. Megfigyelhető, hogy az akciófilmek közkedvelt főgonoszai sok esetben szőkék, kék szeműek és német honból érkeztek azért, hogy kifosszák és leigázzák az amerikai honfitársakat. Az amerikai akciófilmekben nagyon sokáig domináltak a német nemzetiségű főgonoszok. Ugyan a háború véget ért és eltelt jó néhány évtized, de a németek megmaradtak az amerikaiak egyik fontos ellenségképének, ezáltal is mutatva, hogy soha nem felejtik el a második világháború pusztításait.
A második részben Dél-Amerika a hazája az egyik gonoszunknak. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az amerikai akciófilmekben gyakran felhívják a figyelmet a drogkartellekre, ezzel is jelezve a probléma súlyosságát a dél-amerikai térségben. MacClane másik ellenfele pedig egy honfitársa, ami általában a kiábrándulást és bizalmatlanságot jelenti egy-egy állami szervvel kapcsolatban.
A harmadik részben ismét kapunk egy németet, aki ráadásul kommunista tendenciákat mutat. Itt már kicsit vegyítjük a kellemest a hasznossal és a jól bevált gonoszokhoz nyúlnak. Az is igaz, hogy ebben a filmben a fekete-fehér ellentét és közös sors ábrázolása kapja a nagyobb hangsúlyt, így magyarázható, hogy miért is a régi recepthez nyúltak. Ebben a filmben az a fontos, ahogyan MacClane és Zeus együtt dolgozik a hazája megmentéséért, az ellenség itt másodlagos szerephez jut.
Végül a negyedik rész a technika uralta világ veszélyeire hívja fel a figyelmet. Itt a főgonosz nem annyira az ember, hanem az ember irányította technika. Észre sem vesszük, de életünk minden percét gépek segítik és irányítják. Ez pedig az akciófilmek egy bizonyos prototípusához vezet el minket, ami a jövő iránti félelemből táplálkozik, nem pedig a múlt nemzeteinek tetteiből.
A filmekből szépen kirajzolódnak azok az ellenségképek, amik áthatják az amerikai identitástudatot, valamint mind a négyben megfigyelhető a technika adta lehetőségek kihasználása. Elvégre az elsőben zöldterroristaként próbálják elfedni magukat a gonoszok, a másodikban egy komplett repülőteret tartanak sakkban, a harmadikban a rendszer kiismerésével próbálnak elmenekülni, míg a negyedikben egy egész várost tesznek használhatatlanná és egy egész nemzetet ijesztenek halálra a technika vívmányainak segítségével.
Lehet ezeket a filmeket agyatlannak nevezni, de cél nélkülinek semmiképpen sem. Lássuk be, egy nehéz nap után igazán jó leülni megnézni egy akciófilmet és észre sem vesszük, hogy még ezekben, a kikapcsolódásra szánt filmekben is mennyire jelen van egy nemzet magáról és ellenségeiről alkotott képe.
Írta: Nagy Dóra
Elmondható, hogy Amerika tökélyre fejlesztette mind politikájában, mind pedig filmművészetében az ellenségkép meghatározását. Náluk mindig nagyon határozottan jelen volt és van a mi-ők ellentétpár. Sok műfajt lehetne felsorolni, sok filmmel példálózva, hogy bemutassuk a jelenség képi ábrázolását. Azonban, hogy lássuk, mennyire jelen van az ellenségkép meghatározása az amerikai politikában és mindennapi életükben, én most egy sokkal populárisabb műfajban szeretném ezt bemutatni.
Nincs olyan ember a Földön, aki ne látott volna legalább egy akciófilmet életében. Talán ez a legismertebb és legtöbbet nézett műfaj a világon. Ezekben a filmekben nagyon hangsúlyos a jó és a rossz ellentétének és küzdelmének ábrázolása. Látványos elemekkel érik ezt el, rengeteg halottal, sok dübörgéssel és robbantással. Általában agyatlannak titulálják ezeket a filmeket és manapság a hatalmas egyenjogúsítás és nemi szerepvonalak felrúgásával, szexistának is. Elvégre egy jó kis akciófilm igazi tesztoszteron bomba, erős, kicsit mocskos férfi karakterekkel dolgozik. Mondhatjuk azt is, hogy az akciófilmek a mai kor westernjei. Ugyanaz a küzdelem figyelhető meg bennük, csak az utóbbi sokkal letisztultabb, az előbbi meg sokkal mocskosabb.
El is intézhetnénk ezt a műfajt annyival, hogy esendő, jóképű, izmos főhős, agyafúrt főgonosz, szexis spiné, sok fegyver és még több robbantás. Ám, ha ez így lenne, akkor egy magamfajta, folyamatosan a mélységeket kutató, önjelölt elemző nem foglalkozna ezzel a dologgal, nem igaz? Megpróbálom bebizonyítani, hogy az akciófilmek ugyanúgy leképezik a társadalom jelenlegi állását, mint bármely más film, ehhez segítségül pedig nagy kedvencemet hívom, a mindig szakadt és mocskos atlétatrikóban rohangáló John McClane-t és a Die Hard-filmeket.
Kezdjük az elsővel, kik is az ellenfelek: németek. Megfigyelhető, hogy az akciófilmek közkedvelt főgonoszai sok esetben szőkék, kék szeműek és német honból érkeztek azért, hogy kifosszák és leigázzák az amerikai honfitársakat. Az amerikai akciófilmekben nagyon sokáig domináltak a német nemzetiségű főgonoszok. Ugyan a háború véget ért és eltelt jó néhány évtized, de a németek megmaradtak az amerikaiak egyik fontos ellenségképének, ezáltal is mutatva, hogy soha nem felejtik el a második világháború pusztításait.
A második részben Dél-Amerika a hazája az egyik gonoszunknak. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az amerikai akciófilmekben gyakran felhívják a figyelmet a drogkartellekre, ezzel is jelezve a probléma súlyosságát a dél-amerikai térségben. MacClane másik ellenfele pedig egy honfitársa, ami általában a kiábrándulást és bizalmatlanságot jelenti egy-egy állami szervvel kapcsolatban.
A harmadik részben ismét kapunk egy németet, aki ráadásul kommunista tendenciákat mutat. Itt már kicsit vegyítjük a kellemest a hasznossal és a jól bevált gonoszokhoz nyúlnak. Az is igaz, hogy ebben a filmben a fekete-fehér ellentét és közös sors ábrázolása kapja a nagyobb hangsúlyt, így magyarázható, hogy miért is a régi recepthez nyúltak. Ebben a filmben az a fontos, ahogyan MacClane és Zeus együtt dolgozik a hazája megmentéséért, az ellenség itt másodlagos szerephez jut.
Végül a negyedik rész a technika uralta világ veszélyeire hívja fel a figyelmet. Itt a főgonosz nem annyira az ember, hanem az ember irányította technika. Észre sem vesszük, de életünk minden percét gépek segítik és irányítják. Ez pedig az akciófilmek egy bizonyos prototípusához vezet el minket, ami a jövő iránti félelemből táplálkozik, nem pedig a múlt nemzeteinek tetteiből.
A filmekből szépen kirajzolódnak azok az ellenségképek, amik áthatják az amerikai identitástudatot, valamint mind a négyben megfigyelhető a technika adta lehetőségek kihasználása. Elvégre az elsőben zöldterroristaként próbálják elfedni magukat a gonoszok, a másodikban egy komplett repülőteret tartanak sakkban, a harmadikban a rendszer kiismerésével próbálnak elmenekülni, míg a negyedikben egy egész várost tesznek használhatatlanná és egy egész nemzetet ijesztenek halálra a technika vívmányainak segítségével.
Lehet ezeket a filmeket agyatlannak nevezni, de cél nélkülinek semmiképpen sem. Lássuk be, egy nehéz nap után igazán jó leülni megnézni egy akciófilmet és észre sem vesszük, hogy még ezekben, a kikapcsolódásra szánt filmekben is mennyire jelen van egy nemzet magáról és ellenségeiről alkotott képe.
Írta: Nagy Dóra