Őszintén szólva, nagyon zavar az a felfogás, ahogyan a katolikus papok között előforduló pedofíliát beállítják a legtöbben. Mintha a katolikus vallás tehetne arról, hogy valaki pedofil. Mintha a papi reverenda felvétele egy mutációt okozna az emberekben, amitől egyből pedofilokká válnának. Ha ez a kérdés előkerül, egyből mindenki a vallást és a papokat kezdi el ostorozni. Na tessék, ilyenek ezek a bigott katolikusok, prédikálnak össze-vissza és közben kisfiúkkal játszadoznak. Nem egy ismerősöm fejében él az a kép (és sajnos ennek hangot is ad), hogy a ministráns fiúkat a papok csak és kizárólag egy dologra tartják. Éppen ezért nem volt nagy kedvem megnézni a Spotlightot. Hasonló nézetet vártam, de szerencsére nagyon kellemeset csalódtam.
A történet a Bostonban történt papok által elkövetett molesztálások utáni nyomozást mutatja be. Arról szól, hogyan jutott el a Boston Globe különleges, oknyomozói csapata egy-két paptól 87-ig. Ám mindezt úgy mutatja be, hogy közben a katolikus vallást egy pillanatig nem sározza be. Pusztán felhívja a figyelmet egy nagyon komoly problémára, amiről igenis kell beszélnünk. Ez pedig az egyház igencsak rossz hozzáállása a tényekhez. Mivel a katolikus egyház hozzászokott már ahhoz, hogy több mint kétezer éves fennállása óta mindenki támadja, így egy elhallgató politikára rendezkedett be. Ez pedig kedvez a pedofiloknak, hiszen ahelyett, hogy eltávolítanák őket, inkább eldugják a molesztálókat és minden eszközzel azon vannak, hogy ne derülhessen ki ez a súlyos gond. Ezzel pedig a pedofilok malmára hajtják a vizet. Ugyanis ezek az emberek rejtőzködnek és ezzel a magatartással az egyház vezetői nem csinálnak mást, mint segítenek nekik.
A Spotlight azonban ennél sokkal tovább megy. Nem csak az egyházi vezetők felelősségét mutatja be, hanem a miénket is. Elvégre jelen esetben 87 papról volt szó, akik több száz gyereket molesztáltak. A szülők sokszor hálából, illetve pénz fejében hallgattak, az ügyvédek, rendőrök, fejesek, újságírók pedig inkább szemet hunytak a dolog felett. Az áldozatok (már, akik életben maradtak) pedig inkább elfojtották magunkban a történteket sokszor engedve a társadalmi elvárásoknak. Mindenki benne volt a dologban legalább annyira, mint az egyház és ezt gyönyörűen bemutatja nekünk a Spotlight.
Az is nagyon korrekt a rendezéstől, hogy egy pedofil papot is mutatnak nekünk, aki egyáltalán nem úgy gondolkodik, mint mi, hanem teljesen más világban él. Neki ez a dolog nem azt jelenti, mint nekünk. Az áldozatok történetei sem hatásvadászok, hanem igazán megindítóak, de közben az említett papot is sajnáljuk valahol. Az egész film elgondolkodtató és szívbemarkoló, miközben magát a vallást egy pillanatig sem gyalázza. A tényekre, a megítélésre és a felelősségre koncentrál, miközben az oknyomozói munka rejtelmeibe is betekintést nyújt.
A Spotlight egy nagyon érzékeny, megterhelő és lebilincselő alkotás, ami nem hibáztat, nem vádaskodik, de rávilágítja a reflektorfényt egy olyan dologra, ami nap, mint nap bárkivel megtörténhet és nem tehetjük meg, hogy félrenézünk és nem beszélünk róla. Megérdemelten nyerte el az Oscar-díjat. Csak ajánlani tudom mindenkinek, sőt szerintem ezt a filmet mindenkinek meg kell néznie, mert egyszerűen muszáj látni és beszélni róla. Muszáj megérteni, hogy ez egy nagyon komoly és nagyon bonyolult kérdés, amit nem szabad egy oldalról megítélni és azt sem tehetjük meg, hogy elmegyünk mellette félrefordított fejjel, mert akkor nem teszünk mást, mint támogatjuk a bántalmazást.
Írta: Nagy Dóra
A Spotlight azonban ennél sokkal tovább megy. Nem csak az egyházi vezetők felelősségét mutatja be, hanem a miénket is. Elvégre jelen esetben 87 papról volt szó, akik több száz gyereket molesztáltak. A szülők sokszor hálából, illetve pénz fejében hallgattak, az ügyvédek, rendőrök, fejesek, újságírók pedig inkább szemet hunytak a dolog felett. Az áldozatok (már, akik életben maradtak) pedig inkább elfojtották magunkban a történteket sokszor engedve a társadalmi elvárásoknak. Mindenki benne volt a dologban legalább annyira, mint az egyház és ezt gyönyörűen bemutatja nekünk a Spotlight.
Az is nagyon korrekt a rendezéstől, hogy egy pedofil papot is mutatnak nekünk, aki egyáltalán nem úgy gondolkodik, mint mi, hanem teljesen más világban él. Neki ez a dolog nem azt jelenti, mint nekünk. Az áldozatok történetei sem hatásvadászok, hanem igazán megindítóak, de közben az említett papot is sajnáljuk valahol. Az egész film elgondolkodtató és szívbemarkoló, miközben magát a vallást egy pillanatig sem gyalázza. A tényekre, a megítélésre és a felelősségre koncentrál, miközben az oknyomozói munka rejtelmeibe is betekintést nyújt.
A Spotlight egy nagyon érzékeny, megterhelő és lebilincselő alkotás, ami nem hibáztat, nem vádaskodik, de rávilágítja a reflektorfényt egy olyan dologra, ami nap, mint nap bárkivel megtörténhet és nem tehetjük meg, hogy félrenézünk és nem beszélünk róla. Megérdemelten nyerte el az Oscar-díjat. Csak ajánlani tudom mindenkinek, sőt szerintem ezt a filmet mindenkinek meg kell néznie, mert egyszerűen muszáj látni és beszélni róla. Muszáj megérteni, hogy ez egy nagyon komoly és nagyon bonyolult kérdés, amit nem szabad egy oldalról megítélni és azt sem tehetjük meg, hogy elmegyünk mellette félrefordított fejjel, mert akkor nem teszünk mást, mint támogatjuk a bántalmazást.
Írta: Nagy Dóra