Ez időtájt gyakran hozza a posta, és nem egyszer a szerző személyesen legjobb emigráns íróink itthon frissen megjelent köteteit. Most kettőt emelnék ki a közelmúltból közülük, nemcsak azért, mert mindkettő a lakiteleki Antológia kiadó és nyomda gondozásában jelent meg, hanem mert a két könyv tematikájában is rokonítható egymással.

Végre, végre, végre Mel Gibson visszatért és nem is akárhogyan. Őszintén megmondom, nagyon sok filmet megnéztem az idei Oscar jelöltek közül és kétségtelen, hogy ebben az évben tényleg igazán erős volt a mezőny, de nálam A fegyvertelen katona vitte el a díjat. Szerintem minden kitételnek megfelelt, aminek egy Legjobb filmnek meg kell felelnie, de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük, miről is szól Mel Gibson legújabb rendezése.

Őszintén szólva, nagyon zavar az a felfogás, ahogyan a katolikus papok között előforduló pedofíliát beállítják a legtöbben. Mintha a katolikus vallás tehetne arról, hogy valaki pedofil. Mintha a papi reverenda felvétele egy mutációt okozna az emberekben, amitől egyből pedofilokká válnának. Ha ez a kérdés előkerül, egyből mindenki a vallást és a papokat kezdi el ostorozni. Na tessék, ilyenek ezek a bigott katolikusok, prédikálnak össze-vissza és közben kisfiúkkal játszadoznak. Nem egy ismerősöm fejében él az a kép (és sajnos ennek hangot is ad), hogy a ministráns fiúkat a papok csak és kizárólag egy dologra tartják. Éppen ezért nem volt nagy kedvem megnézni a Spotlightot. Hasonló nézetet vártam, de szerencsére nagyon kellemeset csalódtam.

„Nem attól félünk, hogy nem illeszkedünk be. Attól félünk, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. A fény az, és nem a sötétség, ami megrémít.”
 
Egy nemzet identitásának és hozzáállásának nagyon erős segítője lehet, ahogy a bizonyos társadalmi kérdéseket és feszültségeket megjelenítik a filmvásznon. Nem elég, hogy egy párt vagy kormányzat politikájában megjelennek a társadalmi kohéziót erősítő programok, időt és pénzt kell arra fordítani, hogy az üzenetek rögzüljenek az állampolgárok fejében. Amerikában igen erőszakos és vérgőzös múltra tekint vissza a fekete és a fehér emberek közötti küzdelem. A Carter edző című film pedig tökéletes példája annak, hogyan lehet alulról, egymást segítve és tanítva lazítani ezt a feloldhatatlannak tűnő ellentétet, ami nem csak a két rassz közötti nézetkülönbségből adódik, hanem az azonos csoporthoz tartozókat is belülről feszíti. 

Anthony Giddens, brit szociológus  Elszabadult világ című könyvét 2000-ben adták ki először, majd 2005-ben. Ez egy előadássorozat összefoglalása. Giddens műve a globalizációról szól és arról, hogyan változtatta meg a világot, az emberek életét, valamint gondolkodását. Mindezt öt témán keresztül mutatja be és ezeken keresztül bizonyítja, hogy a globalizáció életünk minden területére hatással van. Ezek a következőek: Globalizálódás, Kockázat, Hagyomány, Család és Demokrácia.

„Az önbizalomszerzés mindig az a folyamat, amikor nem csak a racionális, hanem az érzelmi intelligenciádat is fejleszted, hogy az érzelmi konfliktusaidat is meg tudd oldani - mert rájössz arra, hogy az anyagi biztonságon túl így tudod elérni a belső békédet, ami azután megadja azt a kisugárzást, amire mindig is vágyakoztál. Azonban ez, újra hangsúlyozom, mindig kizárólag az adott pillanatban és helyzetben építhető.” (Dr. Csernus Imre)

Dr. Csernus Imre sosem a finomkodásáról, a meghunyászkodásáról és a kedvességéről volt ismert. Korunk egyik legtöbbet emlegetett pszichiátere méltán híres a szókimondásáról, valamint arról a képességéről, hogy megmutassa az embereknek, mennyire félnek szembenézni saját korlátaikkal. Legújabb, 2015-ben megjelent könyve A Nő, Csajsziknak címet kapta és ez a műve sem az árnyalt stílusa miatt lehet az olvasó kedvence. Ez a műve tulajdonképpen a 8 évvel ezelőtt megjelent, A Nő átdolgozott, kifejezetten fiatal felnőtteknek szóló folytatása. 

A minap egy igen érdekes cikkre hívták fel a figyelmemet, ami a Magyar Nemzetben jelent meg. Egy interjú volt az, egyik kedvenc filmrendezőmmel George A. Romero-val és arról szólt, hogyan is csempészi bele a filmjeibe társadalmunk kritikáját. Aki nem ismeri a rendező munkásságát, az most megkérdezhetné, hogy mi ebben a pláne?! Hát az, hogy az említett úr horrorfilmekben utazik és azon belül a zombi horrorok nagymestere. Az ő nevéhez kötődik többek között Az élőhalottak éjszakája, a Holtak hajnala és a Holtak napja. 

Egy ország politikájában, önmeghatározásában nagyon nagy szerepet kap az ellenségkép meghatározása és fenntartása. Ez országhatáron belül és kívül is érvényes megállapítás. Az emberek mindig valami/valaki mellett határozzák meg önmagukat, világképüket, identitásukat, de a "melletthez" kell egy ellen is.