Népmesék, amelyek elkísérnek – Beszámoló az első Népmese-táborról

Különleges hétnek adott otthont a Hungarikum Liget, ahol idén először rendeztük meg Népmese-táborunkat. A tábor célja nem csupán az volt, hogy a gyerekek megismerkedjenek a magyar népmesék gazdag világával, hanem az is, hogy a történeteken keresztül olyan értékeket fedezzenek fel, amelyek életük során is elkísérhetik őket. ​A mesék ugyanis nemcsak szórakoztatnak, hanem utat mutatnak: tanítanak a jóságról, a bátorságról, az önzetlenségről, a kitartásról és az emberségről.

Az öt nap során minden reggel egy új népmese nyitotta meg előttünk a kaput a képzelet világába. A történetek köré építettük fel a napi programokat, amelyekben a közös gondolkodás, a játék, a kézműves alkotás és a mozgás egyaránt helyet kapott.

A tábor első napján A Nap fája című népmese vezette be a gyerekeket a mesék birodalmába. A történet inspirálta a kreatív feladatokat, amelyek során a résztvevők fantáziája szinte határtalanul szárnyalt. Egymás után születtek a szebbnél szebb alkotások, miközben már az első órákban kialakult az a biztonságos, elfogadó légkör, amely az egész hetet meghatározta.

A második napon A csillagszemű juhász próbái vártak ránk. A mese nyomán hétpróbát kellett teljesíteniük a gyerekeknek, akik lelkesedéssel vetették bele magukat minden feladatba. A közös kihívások után saját tarisznyát és talizmánt is készítettek, amelyek nemcsak emlékként szolgáltak, hanem a mese világának jelképeivé is váltak.

A hét közepén két történettel is dolgoztunk: A két kicsi bocs és a róka, valamint Az első templom című népmesékkel. A beszélgetések középpontjában a testvéri szeretet, a megbocsátás és a hála állt. Öröm volt megtapasztalni, milyen természetesen fedezték fel a gyerekek a két mese közötti összefüggéseket, és milyen őszintén fogalmazták meg saját gondolataikat ezekről az emberi értékekről.

A negyedik nap A tulipánból lett királyfi története köré szerveződött. A segítségnyújtás, a jóság és a varázslat motívumai mellett egy kisebb kalandra is indultunk a Hungarikum Liget területén. A felfedezés öröme, a közös játék és a mese világa ismét szorosan összekapcsolódott.

A zárónap meséje: Ki a legelébbvaló? A gyerekekre ezen a napon kincskeresés, manókészítés, képkirakó és könyvjelzők készítése várt, miközben mindenki befejezhette a hét során készített alkotásait is. A tábor végén a csapatok egy saját készítésű képpel mondtak köszönetet a finom ételekért a Tisza vendéglő dolgozóinak. A búcsú pillanatait oklevelek és apró ajándékok tették emlékezetessé, de a legnagyobb ajándék talán mégis az volt, amit nem lehet kézbe venni: kalandozás a közös, őseink által ránk hagyott értékek birodalmában. A népmeséink ugyanis iránytűként szolgálnak a jövő nemzedékeinek, és a mi feladatunk az, hogy világítótoronyként mutassuk az utat, amit őseink hagytak ránk.

Nem egyszerűen történeteket hallgattunk, vagy kézműveskedtünk, hanem: együtt gondolkodtunk, nevettünk, alkottunk, kérdeztünk, és közben észrevétlenül tanultunk egymástól, egymásról és a magyarság egyetemes értékeiről. A gyerek a jövőnk zálogai, akik tiszta szívvel és nyitottsággal fordulnak a világ felé. Ez óriási felelősség mindannyiunk számára. Hisszük, hogy a népmesék olyan útravalót adhatnak nekik, amelyhez évekkel később is visszanyúlhatnak. Egy-egy történet, egy ismerős szereplő vagy egy régen hallott tanulság talán egyszer majd segít nekik dönteni, kitartani vagy éppen reményt találni egy nehéz helyzetben.
​
A legnagyobb vágyunk pedig az, hogy egyszer majd ők is meséljenek. Hogy továbbadják ezeket a történeteket a saját gyermekeiknek, és talán eszükbe jusson ez az együtt töltött hét is. Bízunk benne, hogy ők is magukkal vitték mindazt, amiért ez a tábor megszületett: néhány közösen átélt élményt, sok-sok mosolyt, saját kezűleg készített alkotásokat, és mindenekelőtt a népmesék időtlen üzeneteit.