Kezdjük azzal, hogy habár mi vagyunk a konzervatívok, tehát a libsevik narratíva szerint a „kirekesztők” és „maradiak”, mégis mi mondjuk azt, hogy mindenkinek joga van a véleményéhez. Joga van nem szeretni a rendszert, joga van ahhoz, hogy másképpen gondolkodjon és joga van ahhoz, hogy arra szavazzon, akire csak akar és ez bizony csak rá tartozik. Nem lepődünk meg azon úton-útfélen, hogy nem ért a másik velünk egyet. Meggyőzni persze szeretnénk, de ha nem megy át az érvelés, akkor sincsen semmi gond. Miért is lenne? Azért, mert másként látjuk a világot? Valljuk be, marha unalmas lenne, ha mindenki, mindig, mindenről ugyanazt gondolná és ugyanazt csinálná.
Nem így vannak ezzel libsevikék fentebb megnevezett csoportjai. Kezdjük a „lesajnálóval”, aki mindig nagyon sajnálkozik. Sajnálja, hogy ennyire korlátolt vagy. Sajnálja, hogy nem ér el a faluba a net, hogy az igaz sajtót tudd olvasni. Amit amúgy szerinte most épp betilt az Orbán, mert fél tőle. Attól a sajtótól, ami eddig megállt a falu határában és a bunkó-suttyó, alulképzett, Isten háta mögötti vidékihez eddig nem jutott el, akik emiatt, tudatlanságból szavaztak folyamatosan a Fideszre... Mert mi más oka lehetne, nem igaz? Csak és kizárólag az, hogy nem elég műveltek, nem elég okosak, nem elég felvilágosultak. A „lesajnáló” szerint neki mindig, mindenben igaza van, csak az a látásmód a jó, amit ő képvisel, éppen ezért más magyarázat nem létezhet csak az, hogy a vele ellentétes véleményen lévő és máshogy szavazó társai mind hülyék, akiket a gonosz Orbán az orruknál fogva vezet. Az agyukat átmosta a köztévé adásaival, amit amúgy szerinte senki nem néz, egyszerű közpénzégető. Az ellentmondás persze nem zavarja, miért is zavarná? Elvégre neki mindig igaza van. Nézzük a másik, általam „érdeklődőnek” nevezett halmazt. Hasonlóan az előzőhöz, ő is meg van arról győződve, hogy neki és csak neki lehet igaza. Az ő érzései, az ő meglátásai, az ő elgondolásai a tökéletesek, aki másként vélekedik azt biztos lefizették, vagy szegény nem elég tájékozott, vagy hazudik magának. Eddig hasonlóan működik, mint a "lesajnáló", de ez a fajta odáig azért nem merészkedik, hogy nyíltan lehülyézze a másikat. Maximum röhögős fejet tesz a posztodra, majd egy idő után eljut oda, hogy felkeressen privátban, ahol roppant módon érdeklődik az iránt, hogy te mégis, hogy gondolod ezt? Tényleg komolyan így látod? Természetesen minden alkalommal hozzá teszi, hogy „őszintén”. Őt nagyon „őszintén” érdekli a te álláspontod. Bár, hogy-hogy nem a kérdéseiben csak benne van az, hogy te amúgy hülye vagy. Ettől még szívesen beszélget(ne) veled persze (ez az, amire soha nem kerül sor), de azt tudd, hogy soha nem fogod meggyőzni. Ő pusztán csak emberbaráti szeretetből érdeklődik. Leereszkedik a szintedre, hogy beszéljen veled. Mintha valami fura állat, vagy kitenyésztett, ismeretlen baktérium lennél, vagy egy földönkívüli, amit és akit tanulmányozni kell, mert annyira értelmezhetetlen a létezése. Az egyik csoport agresszíven, a másik roppant bicskanyitogató mézes-mázossággal követeli, hogy adj neki magyarázatot. Magyarázd már meg azonnal, miért gondolkodsz másként?! Miért nem vagy képes arra, hogy eljuss abba a magasságba, ahol ők vannak és végre belásd, hogy mindig, mindenben nekik van igazuk?! Magyarázatot követelnek ugyan a felszínen, meg is adhatjuk nekik, de az igazság az, hogy a válaszokra egyáltalán nem kíváncsiak. Úgy vélem lehet és kell is párbeszédet folytatni, bár azok nem akarnak ebben partnerek lenni, akik a leghangosabban követelik tőled a válaszokat és azt, hogy értsd már meg az ő érzelmeiket. Ettől eltekintve továbbra is azt mondom, hogy igenis szükséges az, hogy megosszuk a gondolatainkat, de magyarázkodni nem kell. A kettő ugyanis nem ugyanaz. Az első véleménymegosztás, a másik védekezés. Védekezés olyan miatt, amiért nem kell. Nem kell bocsánatot kérned, mert másképpen látod a világot. Nem kell elmagyaráznod senkinek, hogy te miért úgy vélekedsz és döntesz, ahogy. Mit lehet akkor tenni? Pusztán csak annyit, hogy amikor neked szegezik a roppant álságos, lesajnáló-moralizáló, lenéző stílusú kérdésbe csomagolt követelésüket, csak mosolyogva annyit kérdezz vissza: miért kéne megmagyarázni?! Senki Alfonz Comments are closed.
|
