Lelepleződnek az egykori kommunista elit eredetmítoszai

Kötter Tamás új kötete kíméletlen, viszolyogtatóan realista, ami elkap, megteker és kifacsar, nem ad lehetőséget emelkedettségre vagy arra, hogy valamelyik hősét egy kicsit is megkedveljük. A Piaci viszonyok külkeres gyökerű szereplőinek istentelensége ordító, erkölcsi posványuk taszító és egyben egy hatalmas felkiáltójel is: vigyázat, álcázom magam, de akár gyilkolni is képes vagyok a pénzért és a hatalomért. A szigorúan felnőtt-tartalom nem széplelkeknek való, azonban elolvasása mindenkinek javasolt, aki naivan elhitte, a rendszerváltás nagy nyertesei mind tisztakezű milliomosok.

​„Az egykori kommunista és velük a maguk kis mocskos alkuit megkötő, nagycsaládokból kikerülő uralkodóosztály saját maguk által szőtt eredetmítoszai abban kivétel nélkül megegyeztek, hogy nekik személy szerint semmi közük sem volt az előző rendszerhez, annak sem közvetlen, sem közvetett haszonélvezői nem voltak; sőt kifejezetten szerettek azzal hencegni, hogy csak és kizárólag a saját tehetségük révén értek el mindent” – fogalmaz Kötter Tamás a Piaci viszonyok című kapitalista-realista regényében, ami kíméletlenül mutatja be a rendszerváltás nyerteseinek – főleg a budapesti felső középosztálynak – hazugságra épülő birodalmát, amely a felszín alatt rohad, mint a cefre, de soha nem lesz tiszta pálinka.

Ahogy a kommunista elitnek, úgy a regény főhőseinek is sajátságosak az erkölcsi normái
A regény főszereplői Halász Zoltán és Lovas Tamás, harmincas éveik elején járó nős, jól szituált férfiak, akik gyakran összeülnek, hogy – lévén régóta cimborák – megbeszéljék életük ügyes-bajos dolgait. Hamar kiderül azonban, hogy légy van a palacsintában és kukac az almában. 

Mindketten „foglyai” annak a viszonyrendszernek, ami még nagyszüleik és szüleik körül alakult ki.

 A regény cselekményét és a szereplők mozgásait meghatározó családi viszonyok az elvtársakhoz és a rendszerváltáshoz nyúlnak vissza.

Kötter Tamás, aki ügyvédként és üzletemberként is tevékenykedik, saját elmondása szerint nagyon jól ismeri ennek az embertípusnak a motivációit, hiszen belelátott az életükbe. Azonban miközben azt hisszük, hogy Halász egy rossz házasság és egy a feleségéhez köthető gazdag család rabja, Lovas pedig a nagyobb házba költözni akaró, követelőző neje miatt annyira megalkuvó az ügyvédi pályáján, az igazság ennél sokkal alpáribb. 

A magukat áldozatként látó két férfinak valójában nincsenek meg a normális élethez elengedhetetlen erkölcsi alapjai. Olyan közegben nőttek fel, ahol már kiskoruktól láthatták az ügyeskedésnek, a mások eltiprásának, a jog kikerülésének példáit, így tulajdonképpen esélyük se lenne kilépni ebből a posványból, még ha akarnának se. De nem is akarnak, mert mindennél fontosabb számukra a megszokott élet kényelme, a pénz és a hatalom. 

Talán vannak olyan részek a regényben, ahol kicsit megsajnálnánk a főszereplőket, ilyenkor azonban a szerző könyörtelenül lecsap, kiderül, hogy onnan, a pénzhegy csúcsáról lenézve a Csepelen élőket vadállatoknak tartják, illetve úgy vélik, hogy a panelházakban élők saját, egyéni magányos pokla vetekszik a Puszták népének szereplőivel, a zsellérekkel.

A Piaci viszonyok görbe tükre mellbevágó, azonban megértése és megismerése fontos mérföldköve lehet annak az útnak, amelyen megtanulhatjuk értékelni saját őszinte és szeretetteljes emberi kapcsolatainkat, valamint a konzervatív, istenfélő közösségünk nyújtotta erkölcsi alapot.

Magyar Nemzet