Avar évszázadok

Az avarok eredetét, társadalmuk szokásait és sokféleségét mutatja be e nép Duna–Tisza közi történetére fókuszálva a Kecskeméti Katona József Múzeum eddigi legnagyobb lélegzetű időszaki kiállítása. A Demokrata riportja a tárlatról.

Több mint hatszáz tárgy és egyéb felbecsülhetetlen értékű lelet háromszáznegyven négyzetméteren – statisztikai adatokban így foglalható össze a Kecskeméti Katona József Múzeum Egy eltűnt nép nyomában – az avarok élete a Duna–Tisza közén című időszaki kiállítása. Az intézményhez tartozó híres – hírös – Cifrapalotában látható nagyszabású tárlat széles körű csapatmunkával, 18 kutató együttműködésével jött létre, jelentőségét az is mutatja, hogy impozáns, több mint 300 oldalas katalógus készült hozzá.

A mai Kína területén egykor létező Zsuanzsuan Birodalomból 552 körül nyugat felé induló avarok 558-ban tűntek fel először Európában, amikor követeik jelentek meg Bizáncban. E nép vándorlásának gyorsaságára jellemző, hogy 15 év alatt elérték a Kárpát-medencét, és miközben számos népet beolvasztottak, 568-ban létrejött a híres Avar Kaganátus, ami egészen a IX. század elejéig fennállt.

Az avarok államszervező képességét mutatja, hogy a teljes Kárpát-medencét uralták a mai Őrvidéktől Erdélyig, Felvidéktől Szerémségig – mondja Wilhelm Gábor, a kiállítás kurátora. A Kecskeméti Katona József Múzeum régésze szerint ez annak is köszönhető, hogy nemcsak könnyű-, hanem a korabeli európai mércével mérve is komoly nehézlovassággal is rendelkeztek.

A kiállítás kifejezetten a Duna–Tisza közi avarok világát mutatja be Apostag, Bácsalmás, Hajós, Kecskemét, Kelebia, Kiskőrös, Kunbábony, Kunpeszér, Kunszállás, Lakitelek, Mélykút, Nagykőrös, Nemesnádudvar, Soltvadkert, Szalkszentmárton, Szentkirály, Tabdi 2008 és 2024 között – főleg a kecskeméti Mercedes-gyár építését, de más nagy és kisebb beruházásokat is megelőző feltárások során – elvégzett ásatásainak gazdag leletanyagát a nagyközönség elé tárva. Csak a Mercedes-üzem létrehozása kapcsán 2,5 millió négyzetmétert kutattak végig.

És hogy milyenek voltak az avarok?

– Az általunk feltárt sírokban talált emberi maradványokból az derült ki, hogy mindössze 10-15 százalékuk volt mongoloid típus, a többi europid – lep meg minket Wilhelm Gábor. Azt is megtudjuk tőle, hogy az avarok számontartották mind az apai, mind az anyai leszármazási vonalat, és tiltott volt a vérrokonok közötti házasság.

A kunszállás-fülöpjakabi temető gazdag leletanyagából hat nemzedék rokoni kapcsolatait azonosítottuk a genetika segítségével, így ez különösen értékes forrásnak bizonyult – mondja a régész.

Öltözékük, legalábbis európai felbukkanásuk idején, a hunokéhoz volt hasonlatos, ezt a VIII. században élt bizánci történetíró, Theophanész feljegyzéséből tudjuk. Ötvösművészetük igen magas színvonalat képviselt, a kecskeméti tárlat számos csodaszép darabot – szíjvégeket, övvereteket, ékszereket, használati tárgyakat – vonultat fel fémtárgyaikból. Figyelemre méltó a gazdag és precíz kidolgozottság, ami sokat elárul a korabeli avar mesterek munkához való viszonyáról, tágabban az életszemléletükről – szemlátomást nem elégedtek meg ugyanis a nagyjából jóval, hanem hibátlan alkotásokat készítettek.

Érdekesek az avar temetkezési szokások: az elhunytat afféle kerevetre fektették, azzal együtt helyezték a sírba, amely jellemzően északnyugat–délkeleti tájolású volt. E téren tudatosságot bizonyít a temetők átnézeti helyszínrajzain látható sok-sok azonos irányú sír. Wilhelm Gábortól megtudjuk, hogy ezzel szemben a honfoglalók jellemzően kelet–nyugati tájolású sírokba temetkeztek.

– Az avar társadalomfejlődésről sokat elmond, hogy míg a korai időszakból viszonylag sok fegyver került elő, a késői korból jóval kevesebb. Ez azt jelzi, hogy az egykor harcos nép letelepedett, békés földművelő, állattartó életmódot folytatott – hívja fel a figyelmet a leletekből kikövetkeztethető változásra a szakember hozzátéve, hogy az avarok főleg szarvasmarhát, lovat, juhot tartottak.

Fejlett településszerkezetet hoztak létre, erre mutat a több korszakot felölelő településhálózatuk, amely olyannyira élhetőnek bizonyult, hogy még az Árpád-korban is ehhez igazodva jöttek létre újabb települések, egészen a XIII. századig. Az egyik ház padlójába nem kevesebb mint nyolc malomtáblát karcoltak – úgy tűnik, az avarok is kedvelték ezt a ma is népszerű játékot. E települések érdekességei a hosszú, helyenként derékszögben megtörő árkok, amelyek funkciója nem pontosan ismert. Az biztosnak látszik, hogy nem védelmi céllal ásták őket, és nem is vízelvezetésre szolgáltak. Közelükben számos gabonatároló vermet tártak fel a kutatók, ezekben csírázóképes állapotban tudták elföldelni, majd belőlük szükség esetén elővenni a magvakat. Nagyon tudatos és újító szellemű gazdák voltak tehát.

Az is beszédes, hogy az általuk épített kemencéket az avar kor után is használták – ebből arra is következtethetünk, hogy a kaganátus megszűnte után az avar lakosság legalábbis jó része itt maradt és összeolvadt a később érkezőkkel. Ez kitűnik a sírokban talált emberi maradványok elemzéséből is: míg a vélhetően az avar elithez tartozók között jelentős volt az ázsiai genetikai komponens, addig a köznépnél ritkaságszámba ment, akadt viszont többek között skandináv elem, ennek képviselője a genetikai vizsgálatok alapján szőke és kék szemű lehetett – nem épp így képzeljük az átlagos avar embert, de a valóság mindig izgalmasabb, mint ahogy elgondoljuk. Ez a genetikai sokszínűség mindenesetre jellemző volt az avarokra, minél későbbi korszakukról van szó, annál inkább.

A békés földművelő, állattartó hétköznapokat is feldúlták néha az összecsapások. A kiállított csontokból kiderül, hogy az avarok között is akadt súlyos fogbetegséggel, maláriával, mindenféle nyavalyával küzdő ember, az egyik koponyán pedig jól látható, hogy szinte kettéhasították. Akad ugyanakkor gyógyult vágásnyomot mutató koponya is.

– Szentkirályon különös sírt tártunk fel: két, a maradványok pozíciója alapján meggyilkolt embert temettek bele, a koponyákból jól láthatóan a bal oldali személy az europid, a jobb oldali a mongoloid típusba tartozott, utóbbi genetikai rokonságban állt a kagánnal. Elképzelhető, hogy a sírban úr és szolgája fekszik, akik valamilyen hatalmi harc vagy leszámolás áldozatai lettek – mondja Wilhelm Gábor. A nagyszabású kiállítás sok új ismerettel szolgál a Duna–Tisza közi avarság történetéről, és nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is, akik az arc- és viselet rekonstrukciók nyomán megalkotott afféle kabalafigura, Avarka vezetésével követhetik végig a tárlatot, néhány jópofa interaktív megoldást is kipróbálhatnak, például tetszésük szerint öltöztethetik és fegyverezhetik fel Avarka szüleit, sőt, még a régészetbe is belekóstolhatnak. A kiállítás december 14-éig látogatható a kecskeméti Cifrapalotában.

demokrata.hu