Semmi nem tud akkora pusztítást véghez vinni, mint mi, emberek. Falvakat, városokat, országrészeket, népcsoportokat, több millió embert, természeti csodákat és még sorolhatnám, mi mindent vagyunk képesek kiirtani. Szavakkal nem lehet leírni, miket meg tudunk tenni egymással és a környezetünkkel szemben. Annál pedig nincs is rosszabb, mint amikor a regnáló hatalom a saját nemzetének tagjai ellen fordul. Magyarországon negyven évig ez volt a trend, a mai napon, pedig azokra a férfiakra, nőkre és gyerekekre emlékezünk, akik a kommunista rendszer áldozatai lettek.
Magyarországon 1948. június 12-én született meg a Magyar Dolgozók Pártja, melynek vezetői arra törekedtek, hogy elnyomva, rettegésben tartsák saját nemzetük tagjait, ezzel biztosítva hatalmuk megtartását és a Szovjetunió kiszolgálását. Olyan emberi és nemzeti roncsok vezették országunkat, árulták el és gyilkoltatták meg saját nemzetük tagjait, mint Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Marosán György, Kádár János, Nyers Rezső, Biszku Béla és még sorolhatnánk tovább a neveket.
Ténykedésüknek köszönhetően Magyarországon 1945. február 3. és 1950. április 1. között majd hatvanezer embert állítottak bíróság elé, közülük 26 997-et elmarasztaltak, 477-et halálra ítéltek és 189-et ki is végeztek. B-listára tettek, tehát elbocsájtottak 86 530 főt. Kitelepítettek vagy 200 ezer németet. Internáltak 45–60 ezer embert, városi lakhelyükről kitelepítettek körülbelül 15 ezer embert. A Terror Háza egyik kiállítása szerint a második világháború során közel 700 ezer magyar állampolgár került szovjet fogságba. Ezeknek a foglyoknak a harmada kényszermunkára hurcolt civil volt, és nagy számban akadtak köztük olyanok, akiket koholt vádak alapján elítéltek és a GULAG táboraiba zártak. 1955-ig a hadifoglyokat internálták, tehát a háború lezárulta után is évekig dolgoztatták őket. Becslések szerint több mint 200 ezer magyar állampolgár lelte halálát a gyűjtő-, tranzit- és a kényszermunkatáborokban. Itt pedig még korántsem értünk a végére, viszont nincsenek adataink arról, hogy pontosan mennyien veszítették életüket a 40 évig tartó szovjet és azt kiszolgáló „magyar” vezetés ténykedése alatt. Azokról az emberekről ne is beszéljünk, akiket száműztek, lelkileg és testileg megnyomorítottak…
A kommunizmus fekete könyve szerint mintegy 100 millióra tehető az áldozatok száma. Szovjetunió: 20 millió, Kína: 65 millió, Vietnam: 1 millió, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság: 2 millió; Kambodzsa: 2 millió; Kelet-Európa: 1 millió; Latin-Amerika: 150 000; Afrika: 1,7 millió; Afganisztán: 1,5 millió; a nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó. Február 25-én emlékezzünk nem csupán nemzetünk áldozataira, hanem a kommunista rémuralom által kiirtott emberek millióra is.
Kísértet járta be nem csupán Európát, hanem az egész világot. A kommunizmus vérgőzös kísértete. Nekünk, fiataloknak kötelességünk emlékeznünk, emlékeztetnünk és tennünk az ellen, hogy ekkora népirtás és ilyen fokú gyűlöleturalom soha többé ne tartsa rettegésben nemzetünket és a világot.
Írta: Nagy Dóra
Ténykedésüknek köszönhetően Magyarországon 1945. február 3. és 1950. április 1. között majd hatvanezer embert állítottak bíróság elé, közülük 26 997-et elmarasztaltak, 477-et halálra ítéltek és 189-et ki is végeztek. B-listára tettek, tehát elbocsájtottak 86 530 főt. Kitelepítettek vagy 200 ezer németet. Internáltak 45–60 ezer embert, városi lakhelyükről kitelepítettek körülbelül 15 ezer embert. A Terror Háza egyik kiállítása szerint a második világháború során közel 700 ezer magyar állampolgár került szovjet fogságba. Ezeknek a foglyoknak a harmada kényszermunkára hurcolt civil volt, és nagy számban akadtak köztük olyanok, akiket koholt vádak alapján elítéltek és a GULAG táboraiba zártak. 1955-ig a hadifoglyokat internálták, tehát a háború lezárulta után is évekig dolgoztatták őket. Becslések szerint több mint 200 ezer magyar állampolgár lelte halálát a gyűjtő-, tranzit- és a kényszermunkatáborokban. Itt pedig még korántsem értünk a végére, viszont nincsenek adataink arról, hogy pontosan mennyien veszítették életüket a 40 évig tartó szovjet és azt kiszolgáló „magyar” vezetés ténykedése alatt. Azokról az emberekről ne is beszéljünk, akiket száműztek, lelkileg és testileg megnyomorítottak…
A kommunizmus fekete könyve szerint mintegy 100 millióra tehető az áldozatok száma. Szovjetunió: 20 millió, Kína: 65 millió, Vietnam: 1 millió, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság: 2 millió; Kambodzsa: 2 millió; Kelet-Európa: 1 millió; Latin-Amerika: 150 000; Afrika: 1,7 millió; Afganisztán: 1,5 millió; a nemzetközi kommunista mozgalom, illetve a hatalomra soha nem került kommunista pártok számlájára pedig körülbelül 10 000 áldozat írandó. Február 25-én emlékezzünk nem csupán nemzetünk áldozataira, hanem a kommunista rémuralom által kiirtott emberek millióra is.
Kísértet járta be nem csupán Európát, hanem az egész világot. A kommunizmus vérgőzös kísértete. Nekünk, fiataloknak kötelességünk emlékeznünk, emlékeztetnünk és tennünk az ellen, hogy ekkora népirtás és ilyen fokú gyűlöleturalom soha többé ne tartsa rettegésben nemzetünket és a világot.
Írta: Nagy Dóra