Tiltakozó ünneplők

Őszintén elmondhatom nagyon nehéz és egyben szürreális feladat manapság ellenzékinek lenni, én ezt belátom. Ennek pedig nem az az oka, hogy ne lenne miből válogatni. Mostanság lehetünk MSZP-sek, MSZP-ből és máshonnan kivált DK-sok, LMP-sek, vagy onnan kivált PM-sek, akik egyébként különváltak az Együttől is, valamint ott van a mindenkitől elkülönülő Jobbik. Ha ez nem lenne elég, még csatlakozhatunk a különböző Facebook-csoportosulásokhoz, valamint a 4K!-hoz, vagy a MOMA-hoz, vagy lehetünk éppen szabad nők is.

Ellenzéki sokszínűségben ez az ország egyszerűen verhetetlen. Külön érdem ez egy diktatúrában, ahol elvileg elnyomnak, száműznek, jogaidtól megfosztanak, kitoloncolnak, elhallgattatnak és még folytathatnám a sort. Tegnap sikerült mindezt csúcsra járatni nekik, akik egységet, békét és szeretetet szeretnének. Arra azonban már nem képesek, hogy Nemzeti Ünnepünkhöz méltóan viselkedjenek és legalább ezen a napon az egységet és ne pedig a széthúzást képviseljék. Gondolom, ezt majd csak akkor lehet, ha végre sikerült Orbán Viktort, ismertebb nevén Lucifert, végleg száműzni a politikából.

Igazság szerint már régen nem várom el senkitől, hogy egy nemzeti ünnep kapcsán tényleg a megemlékezést helyezze a középpontba. Igazából manapság már csak a mértékről beszélhetünk és reménykedhetünk benne, hogy politikai és értelmiségi vezetőink beszédei és nyilatkozatai legalább nyomokban március 15-ét tartalmaz. Emellett bízhatunk abban, hogy legalább az állami ünnepség lezajlik normális, méltó keretek között. Örömmel jelenthetem, hogy ez sikerült, tehát még nincs semmi. Ám, amint megtörtént a zászlófelvonás, kezdetét vehette az elkülönülés, ami hol sikerült, hol nem. Egyszerűen nem értem meg, hogy ha valakik 8-10 különböző rendezvény közül választhatnak, miért mennek arra az egyre, amire nem is kíváncsiak? Miért jó az, ha köpködhetnek, lökdösődhetnek, provokálhatnak, mikor erre ott van az ellenzéki tüntetés, ahol szabad keretek között, egymást hergelve, még akár mikrofonba is beleordíthatják elnyomásuk és dühük megrendítő történetét… Akkor most nézzük is meg közelebbről ezt a bizonyos Ellenzéki Tüntetést, akiknek az a nemes küldetés jutott osztályrészül, hogy az ördögöt visszaűzzék a pokolba és a helyébe ültessék… kit is? Reméljük, kiderül az írás végére.

Tehát adott volt egy Nemzeti Ünnep, egy lehetőség, hogy arra a napra ne a hibáink és sérelmeink, hanem a bátorságunk és összefogásunk kerüljön a középpontba. Adott volt sok pártrendezvény, ahol szó volt vasárnapi zárva tartásról, új köztelevízióról, szabadságról, vagyis annak különböző értelmezéseiről, majd aztán kezdődött egy ellenzéki nagymegmozdulás, ahol még a látszatot sem igyekezték tartani és igazság szerint csak annyiban volt szó március 15-ről, hogy magukhoz hasonlítgatták a márciusi hősöket. Legalább az önkritikájuk a helyén a volt. Ha nem hallhattunk beszédeket az önfeláldozás, a bajtársiasság és a hősi magyar tettek témaköreiben, akkor mégis mivel sikerült kitölteni a műsoridőt? A magyarok megint megtudhatták, hogy Orbán ellopta a demokráciát, meggyalázta a szabadságot, de ne aggódjunk, nem ők fognak elhúzni ebből az országból. Pedig már kezdtem megijedni, hogy ilyen megnyilvánulások nélkül maradunk…

Vajda János felvilágosított minket, hogy a kártyavár össze fog dőlni. Igaz, hogy már 5 éve dől, de most már tényleg szét fog esni. Nem tudom, hogy ezek a lelkes kártyadöntögetők, hol voltak, amikor szavazni kellett volna? Lehet akkor nem volt kihívás döntögetni, de majd most! Ezt követően Kész Zoltán tartott lelkesítő beszédet, ahol elmondta, hogy Orbán Viktor olyasféle diktátor, amelyiknél arany vécékefét szoktak találni, miután elzavarták őket. Világképére pedig az éhezők és az arany vécékefék világa jellemző. Roppan üdítőnek tartom az ilyen típusú megnyilvánulásokat a képviselők részéről, valamint az olyan meghasonulásokat az ellenzék részéről, mint Kész Zoltán szerepeltetésre, aki valamikor, nem is olyan régen még mentében parádézott és jobboldalinak vallotta magát, majd hirtelen megvilágosodott és a baloldaliak megmentő Arthur királyaként lovagolt be, hogy aztán az ellenzéki erő arcává nőhesse ki magát. Egyszer meg fogom érteni, hogyan képesek erre, de addig is itt van nekünk Parti Nagy Lajos költő, aki köszöntőjében elmondta, hogy a rendszer négy és fél millió embert ítélt halálra, képzetlenségre, szegénységre, hogy még elmenni se legyenek képesek. Ne legyünk vele szigorúak, hiszen költő, így hozzátartozik, hogy túlzásokkal él. Viszont hallhattunk tőle pozitív gondolatokat is, hiszen kiemelte, bízik benne, hogy a tömegben már ott az a demokratikus mag, amely leváltja Orbánt, és megteremti az új magyar köztársaságot. Igen, én is láttam ezt a magot, közvetlenül az Orbán, te egy geci vagy tábla alatt… Még, jó hogy a „független” sajtó szerint nem tükröződött gyűlölet vagy düh az arcukon. Szerintem is olyan egy békés tüntetés, hogy anyáznak, öklöt ráznak, más rendezvényekre mennek provokálni és geciznek, de persze mindezt felebaráti szeretetből teszik.

Az igazat megvallva sorolhatnám tovább, hogyan nyomnak el minket, a nőket persze külön is, vagy hogyan mossák át az agyunkat, taszítanak minket teljes kétségbeesésbe, hogy miért jobb európainak lenni, mint magyarnak, de ne aggódjunk, mert ők küzdenek és népszavaznak is. Mindez persze a lényegen nem változtat. Nem hallottam ugyanis a megoldást: ki fogja vezetni az országot? 1848-ban volt alternatíva, törvényeket hoztak, külön államapparátust hoztak létre. Voltak vezetőink, elképzelésünk és irányunk, pedig akkor lőttek is... Most mégis mije van az ellenzéknek? Facebook-csoportja, meg egy 19 pontból álló népszavazási kezdeményezése. Nagyszerű, engem már csak az érdekel, hogy ki fog kormányozni? A másik kérdésem meg az lenne, hogy hol van az egység, a nemzeti öntudat? Mert akármennyire is hihetetlen, engem az Örömóda nem hoz lázba, a blogbejegyzések nem adnak választ a kérdéseimre és nem látom sehol a márciusi ifjakat. Üzenjük a kártyadöntögetőknek, hogy ideje lenne megtalálni az irányt és Magyarországot is, ahol a magyar Himnuszt és a Szózatot szokás énekelni. Tudjátok, ott van az Édenetektől Keletre.