Petrin László: Az európai civilizáció krízise és a saría fenyegetése

A középkorban még úgy gondolták az öntudatos európaiak, hogy meg kell védeni a civilizációjukat. A balliberálisok által vezetett szekularizált Európa ma már képtelen ezt megtenni. Robert Schuman, az új Európa atyja még azt mondta, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.

Ma pedig eljutottunk oda, hogy az európai és a hazai balliberálisok azon mesterkednek, hogyan lehetne a keresztény kultúrát és a keresztény értékrendet száműzni. Európa jelenlegi balliberális vezetői szemrebbenés nélkül lemondtak azokról a keresztény gyökerekről, amelyekből, mint spirituális alapokból, szárba szökkent valamikor a kapitalizmus. Illik erre a helyzetre az a bibliai mondás, amely szerint az a ház, amely meghasonlott önmagával, nem állhat fönn tovább.

A fentiekből is következik, hogy a brüsszeli adminisztráció miért képtelen helyesen értelmezni az uniót sújtó migrációs folyamat lényegét, ebből adódóan nem is tudja azt megfelelő módon és hatékonyan kezelni. Jól érzékelteti ezt, hogy magát a jelenséget sem tudják Junckerék a valóságot hűen magyarázó fogalmakkal leírni. Menekültekről beszélnek, miközben az észak-afrikai és közel-keleti térségből ideözönlők túlnyomó többsége nem más, mint az államhatárokat jogellenes módon átlépő illegális muszlim szerencsevadász bevándorló, aki potenciális veszélyforrást jelent a tagállamok közrendjére, belső biztonságára és közegészségügyére. A migrációs jelenség felszíne mögött meghúzódó lényeg: az európai civilizáció, a görög-zsidó-keresztény kultúra, a felvilágosodáson, az egyén méltóságán és jogain alapuló demokrácia védtelensége, tökéletes kiszolgáltatottsága az unió részéről kezelhetetlen vallási fanatizmusnak.

A brüsszeli vezetők sajnos még most sem hajlandóak szembenézni a valósággal. Nem hajlandóak világosan látni, és az igazságot kimondani, hogy a tolerancia jegyében megnyitották a kapukat az intolerancia előtt. Közben a józanul gondolkodó európai polgárok számára nem kétséges, a neoliberális nézetek és gondolkodásmód veszte és hibája, hogy egy idő után maga számolja fel a demokráciát. Ugyanis a parttalan liberalizmus nem a toleranciának, hanem a pusztulásnak ad teret. A törvénysértő módon, kontroll nélkül beözönlő illegális bevándorlókkal szemben tanúsított túlzó, szinte korlátlan tolerancia előbb-utóbb hatalomra segíti a ma még kisebbségben lévő muszlimok között megbújó dzsihadista erőket. Nyugat-Európa teljes iszlamizálódása már csak idő kérdése, amelynek végső stádiuma egy civilizációs csapás az Iszlám Államot képviselő dzsihadisták részéről.

Milyen jelekből lehet következtetni mindezekre? Jelenleg azt láthatjuk élőben, milyen is lehetett, amikor a VII. században a frissen alapított iszlám vallás hívei elfoglalták az addig túlnyomórészt keresztény Közel-Keletet. Ma a nyugati országokban a muszlim bevándorlók által elkövetett nemierőszak-hullám olyan irgalmatlanul magasra csapott, hogy nehéz úgy tekinteni ezekre a számokra, mintha véletlenszerűek lennének. Ez a borzalmas jelenség a bűnelkövetők által is bevallottan egy különös hadviselés része. Ugyanis sok európai muszlim férfi úgy tekint magára, mint egy hódító hadsereg tagjára, az európai nőkre pedig mint egyszerű hadizsákmányra, és ez teljesen megfelel az iszlám törvénykezésének. A legtöbb muszlim nem egyénként látja a nyugati nőket, hanem úgy, hogy „azoknak a nőik”, vagyis azok a nők, akik az ellenséges hitetlenekhez tartoznak. Hadizsákmányként tekintenek rájuk, akiket egyszerűen csak birtokba kell venni. Ugyanez vonatkozik a hitetlenek földjére, ami a hitük szerint nem is a távoli jövőben muszlim terület lesz. Ez már nem egy puszta bűntény, hanem ideológiailag megindokolt bűn, vagyis a muszlimok szemében a hitetlenek megtámadása szinte egyáltalán nem számít bűnnek. Szerintük miután ők itt vannak, itt is maradnak, és joguk van hozzá, hogy kihasználják a lehetőségeiket. A nyugati javak, csakúgy, mint a föld, ahol most már ők is élnek, híveikhez fog tartozni, a nyugati nők pedig a jövő hadizsákmányai. Ugyanakkor azt is szükséges kiemelni, hogy az iszlám és a muzulmánok közé nem szabad egyenlőségjelet tenni.

Nyugat-Európában már évek óta létezik egy radikális muszlim mozgalom, a Sharia4Holland és annak ikertestvére, a Sharia4Belgium, amely az iszlám saría törvényt kívánja bevezetni Hollandiában, Belgiumban és majdan Európa többi részén. Napjainkban már ott tartunk, hogy a Sharia4Holland és a Sharia4Belgium egyre agresszívabb hangon arra buzdítja muszlim követőit, vessenek véget a demokratikus rendnek Európában. 2011-ben a Sharia4Belgium egy videofelvételt hozott nyilvánosságra, melyben a belga iszlamista szóvivő kijelentette, hogy az iszlám dzsihád fekete zászlója „hamarosan valamennyi palota tetején ott fog lobogni Európában”. Továbbá annak is hangot adott, hogy addig nem nyugszanak, amíg ez a bizonyos zászló nem lobog a Fehér Ház tetején is. Az elmúlt esztendőben a Sharia4Belgium Antwerpenben létrehozta Belgium első saríaalapú bíróságát. A csoport vezetőinek nem titkolt célja egy párhuzamos jogrendszer megalkotása, amely megkérdőjelezi az állam fennhatóságát a polgárjogi ügyeket illetően. Az önjelölt muszlim bírók a világi belga családjogi törvények helyett iszlám törvényeket alkalmaznak olyan vitás kérdések megoldására, amelyek a házassággal, a válással, a gyerektartással és az örökléssel kapcsolatosak.

Az angliai híradások sem biztatóbbak. Egy felmérés szerint a muszlim egyetemisták körében háromból egy támogatja az iszlám nevében elkövetett gyilkosságot, és 40 százalékuk a saríát, azaz iszlám jogrendszert követel magának Angliában. Sőt a megkérdezettek 54 százaléka muszlim pártot akar, amely az ő világnézetüket képviselné a parlamentben.

Az unió összehangolt és hatékony fellépése az illegális és törvénysértő muszlim bevándorlási hullám leküzdésére egyelőre várat magára. Annak ellenére, hogy az iszlamisták semmi kétséget sem hagynak afelől, határozott céljuk a nyugati világ legyőzése és az iszlám uralmának megteremtése az európai kontinensen is. Európa a katasztrófa felé halad, és átlépte a toleranciának azt a bizonyos küszöbét, ahonnan már nehéz visszafordulni. Pedig a schengeni határ-ellenőrzési kódex 4. cikke felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy nemzeti joguknak megfelelően szankciókat vezessenek be a határátkelőhelyeken kívüli jogellenes átlépésekre. Sőt, a kódex szerint e szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

Csak az az állam életképes, amelyik rendelkezik önvédelmi reflexekkel. A liberális nyugat- európai öngyilkos toleranciafelfogással szembe kell állítani a magyar kormány által képviselt életképes toleranciát, amely ha szükséges, intoleráns az intoleranciával szemben. Mert ahogyan elfogadhatatlan az intolerancia, éppúgy elfogadhatatlan az intolerancia tolerálása. Ennek pozitív megfogalmazása az, hogy ha kell, határozott eszközökkel, ha kell, erőteljes módon, ha kell, szigorúbb jogi szabályozással, ha kell, szögesdrót fallal is gátat kell vetni az állami szuverenitásunkat fenyegető erőszakos és tömeges méretű jogellenes beözönlési próbálkozásoknak. Ez esetben az erő felmutatása nem más, mint a polgárok nyugalmát és békéjét védő szükséges és arányos önvédelmi intézkedés.

(Forrás: Napi Gazdaság Online)