Nem kizár, csak kényszerít… demokratikusan

Pár napja robbant a hír, hogy a Liberálisok és Demokraták Európai Szövetsége (ALDE) arra kérte az Európai Uniót, hogy vonja meg Magyarország szavazati jogát, ezzel kizárva az európai döntéshozatalból. Persze mindezt a tolerancia és a szabad véleménynyilvánítás  jegyében tették.

Igazán üdítő arra gondolni, hogy az Európai Unió meghallgatja és döntési joggal ruházza fel tagországait annak érdekében, hogy minél szélesebb körben képviseltetni tudja magát az adott országban, ezáltal a tagországoknak is biztosítani tudja, hogy saját akarattal rendelkeznek és igenis befolyással lehetnek a nemzetközi politika alakulásába. Vagy mégsem?

Elvileg ennek egy egyeztető és együttműködő fórumnak kellene lennie, ami az európai értékek mentén jött létre és ahol minden európai ország egyenlő. Igazán felemelő gondolat ez, csak az a baj, hogy most már sokadszorra bizonyosodik be, hogy egyáltalán nem igaz. Legalábbis engem eddig nem tudtak meggyőzni, még a nagytudású, tolerancia bajnoka, az erkölcs és liberális értékek méltán híres szószólója, Guy Verhofstadt sem. Ennek a nagyon elegáns férfiúnak minden megszólalása csupa báj és kellem, tele a liberálisokra oly jellemző toleranciával, békére való törekvéssel és az alapvető emberi jogok védelmével. Megtestesít mindent, amit a liberalizmus jelent. Legalábbis napjainkban.

Egy eszme teljes hanyatlását és saját értékeinek feladását ugyanis a legjobban vezetői és képviselői mutatják. Guy Verhofstadt erre a tökéletes példa. Amikor ő megszólal, akkor abból süt a gyűlölet. Fröcsögve ordítja tele a nagyvilágot azzal, a napjainkban olyan gyakran tapasztalt gyakorlattal, hogy jelenleg ez az eszme, legalábbis képviselői, csak a devianciát, a bomlasztást, a népbutítást és a szólásszabadság teljes elnyomását tartja a legfőbb példának. Mindennek nekimegy, ami kicsit is emberi és kicsit is érték. Teszi ezt úgy, hogy ő maga úgy tudja, nála van a legfőbb igazság és aki csak egy kicsit is másképp gondolkodik a világról, annak jobb, ha egyből kitöri  a nyakát és politikai hullát csinál belőle.

Ugyanis a szavazati jogunk megvonásával, Magyarország nem lenne más, mint egy politikai hulla. Eddig sem volt túl nagy befolyásunk az Európai Unióra, de legalább szabad akarattal és véleménnyel rendelkeztünk. Ezzel a lépéssel már ezt sem szeretnék az együttérzés bajnokai. Kissé orwelli a helyzet, nem? Felállítanak maguknak egy saját értékrendszert, majd ha valami nem úgy alakul, ahogy ők gondolják, akkor éjszaka kilopóznak és átírják a törvényeiket. A „mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek a többieknél” tézisét átvette „a mindenkinek joga van beleszólni az országát és Európát érintő ügyekbe, egészen addig, amíg úgy gondolkodik, cselekszik és érez, mint a liberálisok, máskülönben kuss és leül” felfogás.

Miután pedig ez megtörténik, mit tesznek országunk érdekében hazai liberálisaink? Közlik velünk, hogy a liberálisok európai parlamenti frakciója ezzel a kezdeményezésével arra akarja rákényszeríteni az Orbán-kormányt, hogy tartsa tiszteletben az alapvető emberi jogokat, és tisztességesen bánjon a menekültekkel. Ezt azzal magyarázták, hogy a liberálisok szerint a menekültügyi törvények szigorítása és a honvédelmi törvény módosítása alapvetően sérti az uniós normákat.  Szerintük a megoldása nem lehet más, mint az elhallgattatás, de legalábbis a kényszerítés, ha máshogy nem, hát a jogaink megkurtításával fenyegetnek minket. Csak mert nem értünk egyet… Milyen demokratikus nézőpont!

Én nem fogok végleges kizárást vizionálni, mint ahogy azt Rogán Antal tette.  Felvevőpiacra és munkaerőre mindig szükség van, csak jobb, ha a nagyhatalmak kiszolgálása közben csöndben ülünk és hagyjuk, hogy a saját magukat lassan kisebbségbe taszító, liberális Nyugat minket is magával ránt. Nem kell itt más vélemény, nem kell felszólalnunk és nem kell megjegyeznünk, hogy talán mi nem így gondoljuk ennek a kérdésnek a megoldását. Rendkívül demokratikusan leosztották a szerepeket, nekünk pedig más dolgunk nincsen, mint várni, mikor és mire írják át éjszaka azt a bizonyos táblát.

​Ha pedig nem így teszünk, akkor megvonják tőlünk a szavazatot és már a látszatára sem fognak figyelni annak az illúziónak, hogy minden országnak joga van ahhoz, hogy megvédje belátása szerint az állampolgárait. Mindezt pedig a nagy liberalizmus jegyében teszik, aminek egykoron a szabadság és a demokratizmus volt a védjegye. Hangsúlyozom egykoron, amíg egy éjszaka át nem írták és azóta is azt próbálják elhitetni velünk, hogy márpedig ez nem egy új, kifordított és a nemzetekre veszélyes tézis, hanem mindig is így volt. Tegyük fel magunknak a kérdést, a saját, gyermekeink és unokáink jövője érdekében: meddig vagyunk hajlandóak ezt még benyelni?