Képzeljünk el egy asztalt, amin egy csinos kis tálka áll. Igazság szerint nincsen sok funkciója ennek a tárgynak, inkább dekorációs feladatokat lát el. Éppen ezért különösen odafigyelnek arra, hogy divatos legyen, csili-vili és fényes. Teljesen érdektelenné válik azonban egy idő után, bosszantani is csak akkor tud, amikor le kell újra porolni, hogy legalább azt a minimális szerepét el tudja játszani, amire való. Unalmas, hasznavehetetlen és üres kis semmiség ez a tálka. Csak külcsín, semmi tartalom. Pontosan ez jutott eszembe, amikor hallottam Vona Gábor miniszterelnök-jelölti beszédét.
Véleményem szerint az egyik legfontosabb fegyvere egy politikusnak az a karakter. Ugyanis, ha van karaktere, akkor lehetetlenség nem tudomást venni róla. Az még jobb, ha ehhez a tulajdonsághoz még tartalom is társul. Az azonban maga a kínszenvedés, amikor se karaktere nincsen egy politikusnak, se mondanivalója. Kínszenvedés a választóknak, a követőinek és neki magának is. Vona Gábor sosem tartozott a nagyformátumú politikusok közé, de volt mögötte legalább tartalom és minimális karakter is. A pártja mellett nem lehetett szó nélkül elmenni és ha nem is értettél egyet vele, akkor is felfigyeltél rá.
Létjogosultsága is volt ennek az alakulatnak. A pártpolitikai palettához hozzátartoznak a radiális oldalak is és esetleg lehetett volna a dologból valami, ha mértékletesek, következetesek maradnak, akik nem akarnak egyből kormánypárti pozícióra törni, hanem szépen fokozatosan felépítik magukat és a szavazóbázisukat. A radikálisabb témák hangsúlyozása mellett, támogathatták volna a jobboldali kormánypárt néhány döntését, ügyes kommunikációval és kemény munkával vihették volna valamire. Vona Gábor azonban mindent és most akart. Kiskutyusokkal pózolt, hogy aztán ő is kiskutyussá váljon mindent szembeköpve, amiért eddig harcolt.
Mivel kiveszett a dologból a tartalom és a karakter, így a miniszterelnök-jelölti beszéde inkább hasonlított egy kisfiú sértődött vagdalkozásához, mint egy leendő, felelős kormányfő programjának és terveinek ismertetéséhez. Esküszöm, utoljára az óvodában hallottam olyan érvelést, amiben a „csak én jobban” csinálom fordulatot használják. „Az én apukám erősebb, mint a tiéd”, meg „igen, a te homokvárad is jó, de az enyém jobb”. Vona Gábor is megvédi az országot, csak jobban…
Szó szerint semmi érdemleges nem hangzott el ebben a beszédben. Előadta a semmit és nemcsak előadta, de beszélt róla vagy negyven percet. Ezt tényleg jobban csinálja, meg kell hagyni. Neki azt jelenti az érvelés, hogy lebetegezi Magyarország miniszterelnökét. Tapsot neki! Gondolom a Jobbik tagjainak is ilyen feliratú táblákat mutogattak közben, mert a szüneteket megtartotta a kirohanása közben a pártelnök, csak éppen a hatás maradt el. Nem csak nekünk, hanem ott ülő hallgatóságnak is, mert nem igazán tudták, mikor, hogyan kell reagálniuk. Mindenesetre biztos megérte neki eladnia magát. Ügyes voltál Gabika, biztos kapsz majd a gazditól egy kis jutalmat az erőfeszítéseidért. Elvégre hatalmas munka van abban, hogy elvtelenül szembementél mindazzal, amiért egészen eddig harcoltál. Ezt is jobban csináltad.
Létjogosultsága is volt ennek az alakulatnak. A pártpolitikai palettához hozzátartoznak a radiális oldalak is és esetleg lehetett volna a dologból valami, ha mértékletesek, következetesek maradnak, akik nem akarnak egyből kormánypárti pozícióra törni, hanem szépen fokozatosan felépítik magukat és a szavazóbázisukat. A radikálisabb témák hangsúlyozása mellett, támogathatták volna a jobboldali kormánypárt néhány döntését, ügyes kommunikációval és kemény munkával vihették volna valamire. Vona Gábor azonban mindent és most akart. Kiskutyusokkal pózolt, hogy aztán ő is kiskutyussá váljon mindent szembeköpve, amiért eddig harcolt.
Mivel kiveszett a dologból a tartalom és a karakter, így a miniszterelnök-jelölti beszéde inkább hasonlított egy kisfiú sértődött vagdalkozásához, mint egy leendő, felelős kormányfő programjának és terveinek ismertetéséhez. Esküszöm, utoljára az óvodában hallottam olyan érvelést, amiben a „csak én jobban” csinálom fordulatot használják. „Az én apukám erősebb, mint a tiéd”, meg „igen, a te homokvárad is jó, de az enyém jobb”. Vona Gábor is megvédi az országot, csak jobban…
Szó szerint semmi érdemleges nem hangzott el ebben a beszédben. Előadta a semmit és nemcsak előadta, de beszélt róla vagy negyven percet. Ezt tényleg jobban csinálja, meg kell hagyni. Neki azt jelenti az érvelés, hogy lebetegezi Magyarország miniszterelnökét. Tapsot neki! Gondolom a Jobbik tagjainak is ilyen feliratú táblákat mutogattak közben, mert a szüneteket megtartotta a kirohanása közben a pártelnök, csak éppen a hatás maradt el. Nem csak nekünk, hanem ott ülő hallgatóságnak is, mert nem igazán tudták, mikor, hogyan kell reagálniuk. Mindenesetre biztos megérte neki eladnia magát. Ügyes voltál Gabika, biztos kapsz majd a gazditól egy kis jutalmat az erőfeszítéseidért. Elvégre hatalmas munka van abban, hogy elvtelenül szembementél mindazzal, amiért egészen eddig harcoltál. Ezt is jobban csináltad.
