Mese a mai magyar igazság bajnokáról

Kislány koromban rajongtam a régi magyar mondákért és a királyainkról szóló legendákért, mesékért. Mondanom sem kell, hogy az igazságos Mátyás királyról szóló történetek voltak a kedvenceim. Az őrületbe kergettem az édesapámat velük, hiszen minden este ezeket kellett mesélnie, természetesen a lehető leghosszabb verzióban, ami létezik. Akkoriban sosem gondoltam volna, hogy a XXI. századi Magyarországon megelevenedik előttem a legenda és ismételten egy álruhába öltözött államférfi fogja megmutatni nekünk, mit is jelent ma igazságosnak lenni. A különbség csupán az, hogy Mátyás az álruha felöltése előtt, alatt és után is igazságos volt, míg a mostani főszereplőnknek az igazság bajnokaként való tetszelgés maga az álruha. 

Mivel ennek egy mesének kellene lennie, így most én is úgy fogom kezdeni ezt az írást, mint egy mesét. Egyszer volt hol nem volt, nem egy messzi-messzi galaxisban, hanem Európa közepében, egy kis országban, élt egy férfi, aki nem is olyan régen, miniszterelnökként múlatta az idejét. A férfit, nevezzük Ferinek, nem igazán érdekelte, hogy megfelelően, a nemzet érdekeit szem előtt tartva kormányozza az országát. Helyette inkább böszméskedett, valamint rejtélyes okokból kiindulva ablakok előtt próbált meg utánozni egy betépett majmot. Feri úgy gondolta, hogy ő az élet császára és megérdemli, hogy mostantól semmi mással ne foglalkozzon, csak saját magával és érdekcsoportjának feltétel nélküli kielégítésével.

Ám Feri nem volt boldog, marta a bűntudat, hiszen tudta ő, hogy hazudik reggel, éjjel, meg este. A mai napig nem tudjuk, hogy délben és délután mit csinált, de abban biztosak lehetünk, hogy akkor is igyekezett nem kormányozni az országot. Ez bizony nagyon nehéz és lélekölő feladat. Így azt gondolta, hogy megosztja a fájdalmát az embereivel és kiadja magából a nem kormányzás és az idegen érdekek kiszolgálásának mérhetetlenül nehéz terhét, hogy ne csak neki kelljen cipelnie, elvégre ő nem erre szerződött. Így belekiabálta és káromkodta érzéseit követőinek képébe. Azt hitte ezzel meg is oldódott a gondja, hiszen a bűneit meggyónta, tehát nagy baj már nem lehet. Igen ám, de a sötétben bujkáló ellenforradalmárok felvették az őszinte beszédet és a nemzet polgárainak kiszolgáltatták.

Feri ekkor még úgy gondolta, hogy még mindig nem késő, még mindig megúszhatja, így szépen lassan elkezdett álruhát ölteni. Elvégre ő nem csinált semmit, csak jó miniszterelnökhöz híven elmondta az igazat. Ám ebben a kurva országban élő, sötét emberek ezt nem értették meg, még nem gyulladt ki az igazságosság fénye a fejükben. Pedig Feri igyekezett tanítani a népet többek között vízágyukkal, viperákkal és gumilövedékkel, de mind hiába. Feri belátta, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Legalábbis azt hittük.

Éppen ezért nem adta fel. Feri nagyon akkurátusan és tudatosan felöltötte az álruháját, levedlette addigi hazugságokra szőtt bőrét és igyekezett megmutatni, hogy ő bizony az igazságosság bajnoka. Így fordulhatott elő az, hogy a 2014-es választásokon egy 2,5%-os támogatottsággal rendelkező párt megmondta a tutit egy 20%-os pártnak. Azok el is vesztették a választásokat ismételten kétharmaddal és azóta sem tudták összeszedni magukat, Feri azonban megint a mézes csupor közelében találta magát hű fekete lovagjával, Ágival együtt. Már a nép is biztosan elfelejtette, vagy legalábbis megértette a tíz évvel ezelőtt történteket és rájött arra, hogy Feri az igazságos képes egyedül megállítani Viktor Nagyurat.

Feri teljesen szétrombolta az addigi baloldali ellenzéket, és azóta is igyekszik megmutatni nekünk, hogy csakis ő az igazi demokrata, a baloldali, az ember, aki európai volt eddig, de hirtelen magyar és keresztény lett; aki az elesettek és a migránsok védelmezője, a maffia és a sötét oldal jövőbeni legyőzője; aki megsemmisíti a Halálcsillagot és visszaadja az országot az embereknek, ezzel helyreállítva Európa dicsőségét és vele együtt a világbékét, amit ez a gaz Viktor elvett.

Legújabb igazságvideója is ezt a célt szolgálja. Hiszen mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy leigázza az orbáni Halálcsillagot. Ezért nagyon demagóg eszközökhöz kell fordulni és az embereknek meg kell mutatni a mai Magyarország igazságát. Jó jó, az igazságot alátámasztó képkockák fele nem is itt készült, hanem Azerbajdzsánban, Franciaországban, Romániában vagy éppen Németországban, de hát a többi az rendben volt, nem?  Egyébként is mindegy, mert senki nem fog rákeresni erre, hiszen a magyarok annyira sötétek, elvégre még vízágyúkkal sem sikerült átmosni az agyukat, de talán majd nagyon bagatell és demagóg videókkal célt tud érni. Csak és kizárólag így lehet megmutatni Feri igazságát és legyőzni a Nagyurat. Cserébe pedig nem kér egyebet, mint állami és európai milliárdokat, valamint egy újabb esélyt arra, hogy igazságosan, szolidárisan ismételten, ablakok előtt táncolva, az emberek reményét teljesen elvéve beleülhessen abba a kényelmes székbe, hiszen jó lenne újra igazságos Mátyás helyett hazug Ferencnek lenni.

​Normális esetben most jönne a boldog befejezés, mármint nekünk és nem Ferinek, de sajnos még mindig nincs vége. Pedig egy normális világban már legalább nyolc éve a mese végére érhettünk volna, de életképes baloldali, erős ellenzék nélkül még lesz ennek a sztorinak folytatása és csak remélni tudjuk, hogy kapunk egy kielégítő befejezést és még nemzetünk is lesz, aki a saját szemével tudja majd az erről készített történetet elolvasni.

​Írta: Nagy Dóra