Magyarként a magyarokért, legalábbis így kellene

Én, tanult kollégáimmal ellentétben nem fogok hosszan értekező cikket írni a CEU-ról. Igazság szerint a magyar egyetemek felét be kellene záratni, mert egy ekkora országnak nincsen szüksége több mint 70 intézményre. Úgy vélem sokkal versenyképesebbé válna ezáltal az oktatás és végre előtérbe kerülne az a szemlélet, hogy egyetemen/főiskolán tanulni nem jog, hanem kiváltság, amit ki kell érdemelni. Ez azonban már egy másik történet és jelenleg nem történt egyetlen bezárás sem, a CEU-nak sem lesz baja, ha betartja a törvényi előírásokat. Ami azonban felkeltette ezzel az üggyel kapcsolatban a figyelmemet, az a fiatalok, pontosabban a budapesti momentumos és egyéb tömörülések fiatal titánjainak a viselkedése.

Őszintén megmondom, nekem aztán semmi bajom sincsen a tüntikkel. Menjenek, kiabáljanak, érezzék fontosnak magukat. Én csak halkan megjegyezném, hogy ezt éppen lehetne méltóságteljesebben és tájékozottabban is csinálni. Elvégre itt kellene megmutatkozni a fiatal értelmiség okos gondolatokkal teletűzdelt felszólalásainak, amikben vannak érvek és ellenérvek, vannak irányok, tervek és célok. Kicsit többet kellene letenni az asztalra annál, hogy egymást hergeli ugyanaz a réteg, miközben vérbe forduló szemekkel ordítja, hogy „Orbán takarodj!”. Ezt a kocsmában is meg tudják tenni az emberek, teszem hozzá sokkal szellemesebben. Méltóság és értelem nincs, azonban rettenetesen alpári és sok esetben még nyelvtanilag is helytelen ordítozás az van, a tartalmi hiányosságokról nem is beszélve. Ők lennének a jövő vezetői? Nagyon remélem, hogy nem, mert akkor igen nagy bajban lennénk.
Ugyan a CEU miatt megy a balhé, amiről nyilván annyit azért nem tudnak, ezért EU-s zászlók lengetésével, LMBTQI (hova bővül ez még?!) jogok skandálásával és egészségüggyel kapcsolatos felszólalásokkal egészítenek ki. A törvénykezés menetéről, a törvények elő és utótörténetéről, a CEU munkásságáról, a felsőoktatásban uralkodó káoszról és érdemi munkáról nem tudnak, vagy sokkal inkább nem akarnak beszélni. Számomra, ami igazán megdöbbentő és elszomorító, a magyar nemzettudat teljes hiányának a felfedezése. Tudom, most jön, hogy ez olyan náci, kirekesztő, jobboldali bullshit duma (csakhogy idézzelek is titeket), elvégre nemzetben élni, egy nemzet tagjaként gondolkodni az nem divatos dolog, sőt maga a sötét középkor. Csak éppen, akkor kérdem én, mik vagytok ti? Mert ugye, nőnek, férfinak nevezni titeket már nem lehet, mert az kirekesztő. Magyarnak nevezni titeket már kirekesztő. Embernek nevezni talán még lehet, de ha az elméleteitek szerint gondolkodunk, akkor az is kirekesztő.

Nektek már társadalmi nemetek van, liberálisok vagytok, meg egyének. Sipákoltok a kirekesztés ellen, közben ti magatok rekesztetek ki mindenkit, aki kicsit is máshogy gondolkodik, mint ti. Áldozatok szerettek lenni, elnyomottak, akiket senki nem ért meg, de akiknek megvan az az előnyük, hogy az abszolút igazság birtokában vannak. Hogy mi is az az igazság? Természetesen amit ti gondoltok és mondtok, mi más is lehetne?! Ti liberális demokráciát akartok, mert csak abban lehet szabadon élni. Ugye most is, miközben hidakat próbáltok meg elfoglalni, Orbánt fejezzük le jelmondatokat skandáltok értelmiségiekhez méltó módon és EU-s zászlóval vonulgattok, mert nektek már a piros-fehér-zöld semmit nem jelent, szóval mindeközben is vernek, elnyomnak és megaláznak titeket, igaz? A határon túli magyarok nektek román vendégmunkások, míg a migránsok szegény elnyomott menekültek. A haza egy elnyomó fogalom, míg az EU maga a boldogság. Isten nem létezik, a vallás egy humbug, a papok pedofilok, a keresztények képmutatóak, a család is csak egy álca, a nőket mindig verik meg elnyomják és a férfiak meg uralkodnak. Nem csoda, hogy ennyi mocsok gondolat után ilyen frusztráltak vagytok.

Komolyan azt várjátok el, hogy épelméjű, magyar emberként és asszonyként ezzel értsek egyet? Én nem akarom, hogy úgy gondolkodjatok, mint én. Azért nem, mert ezeket éreznetek kellene, nem pedig tudnotok és ti már nem éreztek semmit, csak a saját sértettségeteket és fájdalmatokat. Azért kellene veletek egyetértenem, mert ti azt mondjátok? Mert szerintetek nektek van igazatok? Ha pedig nem így gondolkodom, akkor megbélyegeztek, nekiálltok istentelen és emberhez nem méltó módon ordítozni, és szeretnétek minket addig provokálni, amíg oda nem csapunk igaz? Mert akkor tudnátok csak igazán szenvedni és sírni, ugye? Nektek ezt jelenti értelmiséginek lenni, szabadnak és liberálisnak? Nektek ezt jelenti a beszélgetés, az eszmecsere, a vita? Megsúgom, a provokáció és a másik teljes elkussoltatása az nem ezt jelenti és nem tanultam soha olyanról sem, hogy a liberalizmus fogalma ezt jelentené.

Azt azonban megtanultam, hogy minden eszme, minden korszak elveszíti a kontrollt és olyan dolgokat enged meg magának egy idő után, ami a saját bukását eredményezi. A továbblépés és az eszme továbbélése pedig csak azon múlik, mikor engeditek el azt, ami már régen kifulladt. Itt lenne az ideje, ha nem kapaszkodnátok tovább azokba az elfajzott, sem embert, sem Istent, sem közösséget és sem pedig nemzetet nem tisztelő eszmeiségnek nevezett, kifordított valóságotokba és megtanulnátok az átértékelés és önmagatokba nézés művészetét. Mert csakis ekkor fogunk tudni végre rendesen megküzdeni egymástért, értünk, a hazánkért. Amíg ez nem történik meg, ti folyamatosan csak a romboláshoz fogtok érteni, a nemzet és vele együtt Európa rombolásához és még csodálkoztok, hogy ebben nem kívánunk részt venni? Amíg ti kiabáltok, sírtok és idegen érdekeket szolgáltok, addig mi csendben, nyugodtan dolgozunk tovább nőként, férfiként, közösségben a magyarokért. Nektek is el kellene már végre kezdenetek., nagyon itt lenne már az ideje.

​Írta: Nagy Dóra