Az elmúlt hetekben az Európai Unió és így az európai sajtó figyelmének középpontjába, a Közösség egyik mintaállamának is tekinthető Lengyelország került és csakúgy, mint 2010-ben Magyarország, az uniós bürokraták támadásainak kereszttüzében találta magát. Mindennek hátterében a varsói törvényhozás által januárban jóváhagyott törvénymódosítások állnak.
A tavalyi októberi választásokat abszolút többséggel megnyerő konzervatív Jog és Igazságosság Pártját (PiS) hazai és külföldi kritikusai azzal vádolják, hogy számos ellentmondásos döntésével visszaél a hatalmával és ennek legékesebb bizonyítéka, hogy a már említett törvénymódosítások aggasztó mértékben korlátozzák a média és az igazságszolgáltatás szabadságát. Persze, ahogy azt már megszokhattuk, ha valami nem tetszik az EU-nak, akkor biztos, hogy előbb-utóbb Magyarországot is megemlítik az ügyben. Most sincs ez másként. A varsói döntések hátterében az ellenzék az új lengyel vezetés által jól kitanult „orbáni lépéseket” látja, melyekre szintén azt mondták, hogy a demokratikus fékek és egyensúlyok rendszerét gyengítik.
Az új lengyel törvények értelmében a közszolgálati rádió és televízió vezetőit a kincstárügyi miniszter nevezné ki a jövőben, valamint a lengyel Alkotmánybíróság eddigi munkájában is változásokat vezetne be, pl. a bírák kétharmados többségéhez kötné az alkotmánybírósági döntéseket. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének kezdeményezésére egy bizottsági vitát tartottak 2016. január 13-án, a lengyel jogállamiság helyzetéről, melyben a tavaly márciusban létrehozott jogállamisági mechanizmus, mint az Unió legújabb tagállami jogállamiságot védő eszközének első lépését látják. Az eljárás végső soron kemény szankciókkal sújthatja az országot, ha nem veszik figyelembe az uniós kritikákat. Mi több, a bizottság márciusban tervezi, hogy újra foglalkozna az üggyel, de akkor már az ilyen kérdésekre szakosodott Velencei Bizottsággal szorosan együttműködve. A jogállamisági mechanizmus kialakítása óta ez lenne az első alkalom, hogy élesben használják egy tagállammal szemben, de hogy ez a tagállam pont, az uniós kéréseknek eddig mindig eleget tevő Lengyelország legyen, azt senki nem várta volna. Az ügy már csak azért is érdekes, mert az Európai Tanács lengyel származású elnöke, Donald Tusk elmondása szerint előbb-másik utat választott volna a kérdés rendezésére. A varsói vezetés nem tud mással érvelni, csak azzal, hogy az emberek demokratikus választásokon választották meg őket, valamint hogy a módosítások a jogállamiság gyakorlatával teljes összhangban történtek meg. Beata Szydło lengyel miniszterelnök elmondta, kész a párbeszédre annak ellenére, hogy az említett kérdéseket belügynek tekintik.
Ezeket olvasva az embernek tényleg déjà vu érzése támadhat, ha Magyarország 2010-es esetében kialakult helyzetre gondol vissza, mely olyannyira emlékezetes maradt, hogy a balliberális európai lapok Orbán Viktor magyar kormányfő és Jarosław Kaczyński, a kormányzó párt vezetőjének január 6-i találkozóját egy EU-ellenes szövetség első lépésének tartják és egy közös taktika kidolgozását vélik felfedezni benne. A lengyel-magyar szövetségből azonban csak a barátság, ami valós valamint az, hogy Orbán Viktor kijelentette, Magyarország soha, semmilyen szankciót nem fog támogatni Lengyelországgal szemben.
Az új lengyel törvények értelmében a közszolgálati rádió és televízió vezetőit a kincstárügyi miniszter nevezné ki a jövőben, valamint a lengyel Alkotmánybíróság eddigi munkájában is változásokat vezetne be, pl. a bírák kétharmados többségéhez kötné az alkotmánybírósági döntéseket. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének kezdeményezésére egy bizottsági vitát tartottak 2016. január 13-án, a lengyel jogállamiság helyzetéről, melyben a tavaly márciusban létrehozott jogállamisági mechanizmus, mint az Unió legújabb tagállami jogállamiságot védő eszközének első lépését látják. Az eljárás végső soron kemény szankciókkal sújthatja az országot, ha nem veszik figyelembe az uniós kritikákat. Mi több, a bizottság márciusban tervezi, hogy újra foglalkozna az üggyel, de akkor már az ilyen kérdésekre szakosodott Velencei Bizottsággal szorosan együttműködve. A jogállamisági mechanizmus kialakítása óta ez lenne az első alkalom, hogy élesben használják egy tagállammal szemben, de hogy ez a tagállam pont, az uniós kéréseknek eddig mindig eleget tevő Lengyelország legyen, azt senki nem várta volna. Az ügy már csak azért is érdekes, mert az Európai Tanács lengyel származású elnöke, Donald Tusk elmondása szerint előbb-másik utat választott volna a kérdés rendezésére. A varsói vezetés nem tud mással érvelni, csak azzal, hogy az emberek demokratikus választásokon választották meg őket, valamint hogy a módosítások a jogállamiság gyakorlatával teljes összhangban történtek meg. Beata Szydło lengyel miniszterelnök elmondta, kész a párbeszédre annak ellenére, hogy az említett kérdéseket belügynek tekintik.
Ezeket olvasva az embernek tényleg déjà vu érzése támadhat, ha Magyarország 2010-es esetében kialakult helyzetre gondol vissza, mely olyannyira emlékezetes maradt, hogy a balliberális európai lapok Orbán Viktor magyar kormányfő és Jarosław Kaczyński, a kormányzó párt vezetőjének január 6-i találkozóját egy EU-ellenes szövetség első lépésének tartják és egy közös taktika kidolgozását vélik felfedezni benne. A lengyel-magyar szövetségből azonban csak a barátság, ami valós valamint az, hogy Orbán Viktor kijelentette, Magyarország soha, semmilyen szankciót nem fog támogatni Lengyelországgal szemben.