Adott egy határmenti település, napi sok-sok ezer bevándorló, túl kevés és fáradt katona, ártatlan gyerekek és pedagógusok, valamint toleráns, pártatlan és világnézettől mentes, harácsoló jogvédő szervezetek. Ez akár egy hollywoodi film beharangozója is lehetne, de sajnos nem az, hanem jelenünk Magyarországa, ami kezd most már átcsapni drámából szürrealizmusba.
Mi is történt pontosan? Csupán csak annyi, hogy kisgyerekek szerették volna kifejezni szeretetüket a határt védő katonáknak, ezért a pedagógusok elvitték őket, hogy átadják nekik a saját készítésű ajándékaikat. Eddig ez rendben is lenne, ha nem teljesen átliberalizált világban élnénk. Mi azonban ilyen világban élünk, aminek az a velejárója, hogy ilyen esetekben egyből megjelenik több, különböző jogvédő szamaritánus, akik úgy gondolják a fentebb említett tett káros hatással van a gyerekekre és egyből rohannak a médiába, hogy nemtetszésüket és aggodalmukat belekiabálják a nagyvilágba, miközben kezükben zsebkendőt morzsolgatva, a könnyeikkel küszködve próbálják ráhúzni a szerencsétlen tanárokra a vizes lepedőt. Mi is hangozhat el ilyenkor? Például olyan magasröptű elgondolások, mint hogy ez a tett világnézeti állásfoglalás, amely megmérgezi a gyerekeket és kirekeszti a szegény bevándorlókat. Oh pardon, menekülteket… Ezek a gonosz, gaz pedagógusok befolyásolják a gyerekeket és álnok módon arra kényszerítik őket, hogy kedvesek legyenek a katonákkal. Azokkal a katonákkal, akikkel nap, mint nap találkoznak és akiknek nap, mint nap köszönnek. Ezek a ronda katonák pedig kedvesen mosolyogva visszaköszönnek nekik. Nyilván azért, hogy a világnézetüket befolyásolják.
Azt kell, hogy mondjam jogvédőnek lenni igazán nehéz feladat lehet és nagyon tudom sajnálni azt, aki ilyennek áll. Hiszen teljesen elfogulatlannak, függetlennek, pártatlannak, világnézettől és meggyőződéstől mentesnek kell lenni. Hoppá, ez engem kísértetiesen emlékeztet a nagyon független liberális értelmiségre és újságírókra! Mi pedig már egy korábbi cikkben kifejtettük, hogy világnézettől mentes ember, szervezet, médium, tudós stb. nincsen. Gondoljunk csak bele! Azt mondták ezek a drága jogvédők, hogy a katonáknak szánt ajándékok átadásával állást foglaltak a tanárok a migráns kérdésben, ezzel kirekesztve a „menekülteket” és így megsértették őket, ez ellen pedig kötelességük felszólalni. Tehát, mit is csináltak most ezek a jogvédők? Állást foglaltak egy adott világnézet mentén, kirekesztve a gyerekeket és a tanárokat. A katonákról nem is beszélve.
Sajnálom, hogy ezt tőlem kell megtudni, de egy jogvédő alapvetően liberális. Mindig állást foglal egy általa fontosnak tartott nézet mellett és mindig kirekeszti azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint ők. Ez azonban nem elég nekik, még kamerák elé is állnak, hogy az egész ország megtudja, micsoda szörnyűséget követtek el ezek a tanárok csak azért, hogy befolyásolják a gyerekek tudatát. Nyilván arról nem lehet szó, hogy ezeknek az embereknek mindennapja a migránsokról szól és hálásak az őket védő katonáknak. Bizony, ebben az országban sokan élnek úgy, hogy a bevándorlást nem a tévén keresztül élik meg, hanem a saját bőrükön tapasztalják.
Nagyon könnyű és kényelmes egy irodában, romkocsmában, vagy a neten értekezni arról, hogy „jaj, szegény menekültek, milyen nehéz nekik! Ez a gonosz magyar kormány és kirekesztő magyar társadalom nemhogy nem segít, de még akadályozza is őket a szabadságjogaik érvényesítésében…” Abba nyilván bele sem gondolnak, ezek a roppant együttérző, toleráns jogvédők, milyen lehet azoknak a családoknak, embereknek, akiknek betörnek a kertjeikbe, vagy azt kell nézniük, hogy idegenek szemetet hagyva maguk után mindennap ott mászkálnak az utcáikon. Eszükbe sem jut, milyen lehet úgy élni, hogy félteniük kell a gyerekeik biztonságát, vagy a termésüket a lopástól és a letaposástól. A napjaik biztonsága és zavartalansága pedig a határokat védő katonáktól függ, amiért hálásak nekik. Miért van az, hogy Amerikában, amit mindenki a szabadság és a liberalizmus legtökéletesebb országának tart, az emberek büszkék az őket védő szervek tagjaira és a hálájukat rengeteg formában ki is fejezik, de őket mégsem tartja egyetlen jogvédő sem kirekesztőnek és elnyomónak! Ez mégis miért van?!
Összefoglalva azt tanácsolnám a világnézettől mentes jogvédőinknek, jó lenne, ha mind a két oldalt szem előtt tartanák végre, ahelyett hogy erőszakosan rá akarják kényszeríteni az emberekre a saját eszméiket, ezzel csorbítva azok vélemény és gondolati szabadságát. A legszörnyűbb az, hogy nem csupán rájuk akarják kényszeríteni a liberalizmusukat, de még vádaskodnak és démonizálnak is, ezzel kirekesztve saját nemzetük tagjait. Azt tanácsolnám, ha már nem tudják, milyen az egy nemzet hasznos tagjának lenni és tenni érte, legalább fogják be a szájukat és csendben álmodozzanak az általuk vallott liberalizmus végső győzelméről. „…és nemzetközivé lesz holnapra a világ!”
Azért talán mégsem…
Azt kell, hogy mondjam jogvédőnek lenni igazán nehéz feladat lehet és nagyon tudom sajnálni azt, aki ilyennek áll. Hiszen teljesen elfogulatlannak, függetlennek, pártatlannak, világnézettől és meggyőződéstől mentesnek kell lenni. Hoppá, ez engem kísértetiesen emlékeztet a nagyon független liberális értelmiségre és újságírókra! Mi pedig már egy korábbi cikkben kifejtettük, hogy világnézettől mentes ember, szervezet, médium, tudós stb. nincsen. Gondoljunk csak bele! Azt mondták ezek a drága jogvédők, hogy a katonáknak szánt ajándékok átadásával állást foglaltak a tanárok a migráns kérdésben, ezzel kirekesztve a „menekülteket” és így megsértették őket, ez ellen pedig kötelességük felszólalni. Tehát, mit is csináltak most ezek a jogvédők? Állást foglaltak egy adott világnézet mentén, kirekesztve a gyerekeket és a tanárokat. A katonákról nem is beszélve.
Sajnálom, hogy ezt tőlem kell megtudni, de egy jogvédő alapvetően liberális. Mindig állást foglal egy általa fontosnak tartott nézet mellett és mindig kirekeszti azokat, akik nem úgy gondolkodnak, mint ők. Ez azonban nem elég nekik, még kamerák elé is állnak, hogy az egész ország megtudja, micsoda szörnyűséget követtek el ezek a tanárok csak azért, hogy befolyásolják a gyerekek tudatát. Nyilván arról nem lehet szó, hogy ezeknek az embereknek mindennapja a migránsokról szól és hálásak az őket védő katonáknak. Bizony, ebben az országban sokan élnek úgy, hogy a bevándorlást nem a tévén keresztül élik meg, hanem a saját bőrükön tapasztalják.
Nagyon könnyű és kényelmes egy irodában, romkocsmában, vagy a neten értekezni arról, hogy „jaj, szegény menekültek, milyen nehéz nekik! Ez a gonosz magyar kormány és kirekesztő magyar társadalom nemhogy nem segít, de még akadályozza is őket a szabadságjogaik érvényesítésében…” Abba nyilván bele sem gondolnak, ezek a roppant együttérző, toleráns jogvédők, milyen lehet azoknak a családoknak, embereknek, akiknek betörnek a kertjeikbe, vagy azt kell nézniük, hogy idegenek szemetet hagyva maguk után mindennap ott mászkálnak az utcáikon. Eszükbe sem jut, milyen lehet úgy élni, hogy félteniük kell a gyerekeik biztonságát, vagy a termésüket a lopástól és a letaposástól. A napjaik biztonsága és zavartalansága pedig a határokat védő katonáktól függ, amiért hálásak nekik. Miért van az, hogy Amerikában, amit mindenki a szabadság és a liberalizmus legtökéletesebb országának tart, az emberek büszkék az őket védő szervek tagjaira és a hálájukat rengeteg formában ki is fejezik, de őket mégsem tartja egyetlen jogvédő sem kirekesztőnek és elnyomónak! Ez mégis miért van?!
Összefoglalva azt tanácsolnám a világnézettől mentes jogvédőinknek, jó lenne, ha mind a két oldalt szem előtt tartanák végre, ahelyett hogy erőszakosan rá akarják kényszeríteni az emberekre a saját eszméiket, ezzel csorbítva azok vélemény és gondolati szabadságát. A legszörnyűbb az, hogy nem csupán rájuk akarják kényszeríteni a liberalizmusukat, de még vádaskodnak és démonizálnak is, ezzel kirekesztve saját nemzetük tagjait. Azt tanácsolnám, ha már nem tudják, milyen az egy nemzet hasznos tagjának lenni és tenni érte, legalább fogják be a szájukat és csendben álmodozzanak az általuk vallott liberalizmus végső győzelméről. „…és nemzetközivé lesz holnapra a világ!”
Azért talán mégsem…