Hol vagytok jogvédők?

Érdekesnek találom, hogy miközben mindenki a menekültek jogaiért kardoskodik, hogy állandóan, látványosan szemet hunynak a terrortámadások és egyéb incidensek felett és az együttérzés látszatából fakadó Facebook profilképeik mögé bújva jajveszékelnek az emberek, most mégis néma csend a reakcióra arra, hogy meg akarják vonni a szavazati jogunkat az EU-ban. Komolyan, nagy erőkkel hallgatóztam egész nap, de nem hallottam a megszokott kiabálást a jogok sárba tiprásáról és a sötét középkorról, meg diktatúráról. Hol vagytok jogvédők?

Elhiszem, hogy sokkal könnyebb munkaerőt importálni, mint arra rávenni az állampolgárokat, hogy végre gyermeket vállaljanak. Elhiszem, hogy könnyebb elfeledkezni arról a tényről, hogy az „én-nekem-azonnal” hozzáállást és az ehhez kapcsolódó mérhetetlen képmutatást az évtizedek folyamán a világ vezetői és az általuk hirdetett liberális ideológia alakította ki és most ennek a következményei miatt szívják a fogukat. Azt is elhiszem, hogy nyilván olyan embereknek nem fontos a nemzeteik jövője, akik elsősorban csak saját magukkal vannak elfoglalva. Mivel nem ismerik a nemzet és a közösség fogalmait, így nekik maradt az én, meg az én, és persze az én.

Azt azonban már ők is látják, hogy az általuk kialakított állapot tarthatatlanná kezd válni, nincs munkaerő, nincs aki kitermelje a nyugdíjakat, aki fenntartsa a rendszert, ez pedig már az ő életüket is érinti. Mi a megoldás? Rövid távon kell gondolkodni és most azonnal kell megoldani a kialakult helyzetet, hiszen nekik erre most van szükségük. Ja, hogy ennek érdekében teljesen más kultúrájú, vallású és habitusú embereket szabadítanak Európára, az már nem az ő bajuk. Elvégre, mi lehet a legrosszabb? Néha robbantgatnak, meg megerőszakolnak pár nőt, hát aztán, ez csak járulékos veszteség. A többség még úgyse fog ilyet csinálni, hiszen előbb meg kell szilárdítania magát a társadalomban, ehhez pedig évtizedek kellenek és mivel az örök élet gyógyszerét még nem találták fel, így ezzel a problémával nekik már nem kell foglalkozni. Fájjon emiatt annak a feje, aki volt olyan balga és önző, hogy gyereket vállalt és persze hisztizzen emiatt az, aki olyan elavult dolgokban akar még hinni, mint a nemzet.

Nyilván sejtették, hogy ennek nem fog mindenki örülni (bár szerintem ekkora ellenállásra nem számítottak), de azt is tudták, hogy az ideológiájuk ártánya megtette már a hatását és majd minden országban meglesznek az önjelölt jogvédők, akik meg is kapják majd a harácsolásukhoz a kellő támogatást, akiknek szerencsére korlátlan internethasználatuk és okostelefonjaik vannak és akik minden adandó alkalommal neki fognak állni óbégatni könnyes szemekkel a menekültek jogaiért. Egy jogot kivéve: a szabad akaratot. Ugyanis ezek az emberek nem Magyarországba, Görögországba, Szerbiába vagy Horvátországba akarnak menni. Nem is értem, miért akarnának ide jönni és a kedves jogvédők miért akarják őket idecitálni, miközben naphosszat mást sem hallunk, mint hogy itt mindenkit elnyomnak, megaláznak és a jogaikat sárba tiporják. Amikor pedig tényleg megtörténik, hogy a mi jogainkat akarják szembe köpni, akkor ugyanezeknek a szabadságharcosoknak a reakciója a néma csend.

Pedig a tények makacs dolgok. A menekültek Keleten nem akarnak megmaradni, mi sem akarjuk, hogy iderakják le őket. Ezeket az embereket a nyugati nagytudású politikusok, köztük a németek anyuskája hívta ide, ők pedig oda akarnak menni, nem az elmaradott, diktatórikus hajlamú Kelet-Európa kell nekik. Főleg nem olyankor, amikor holmi papírokat követelnek rajtuk és regisztrálni akarják őket. Kell ez a fenének, amikor ott van a liberális és napfényes Nyugat, ahol annyira elfogadó és jogvédő mindenki, hogy előbb-utóbb saját magukat fogják gyarmattá tenni. Manapság ugyanis egy gyarmatosítónak csak két dolog kell a hódításhoz: média és türelem.

A Nyugat pedig azt teszi, amit ilyenkor szokott: elfeledkezik bizonyos tényekről és jogokat skandálva igyekszenek olyan megoldást hozni, ami nekik jó és ami nem őket terheli. Mindeközben pedig a jogok védelmezőiként, a nagy segítőként, a megértő és szerető szülők képében tetszeleghetnek, akik kénytelenek megfeddni a rossz gyerekeiket, akik nem akarnak nekik engedelmeskedni. Jelen esetben a sarokba ültetnek és rólunk (is) akarnak dönteni, de nem velünk. Csak halkan megjegyezném, hogy még a diktatúrákban is meghagyják a szabad választás jogának illúzióját azzal, hogy vannak választások, ahol az emberek szavazhatnak.

Szóval ők idehívták ezeket az embereket és amikor túl sok érkezett, akkor úgy döntöttek árverést kell tartani, csak éppen majd ők mondják meg azt is, hogy te mennyit vegyél az emberi krumplikból. Ha pedig a menekültek nem akarnak menni, majd ők elviszik őket, ha nem akarják őket befogadni a tagállamok, majd ők köteleznek mindenkit, hogy fogadják be őket. Emberségről, emberi jogokról, szabadságról papolnak, miközben legális emberkereskedelmet folytatnak. Kiválasztják a nekik tetszőket, a többi meg legyen mások gondja, nekik nem kell, köszönik szépen, ők megkapták már azt a mennyiséget, amire befizettek. Nekem pedig mindezt látva még egy kérdésem lenne: akkor most ki is a diktátor?

​Írta: Nagy Dóra