Harc az ördöggel

Orbán Viktor miniszterelnök 2015. február 27-én elhangzott beszéde még mindig kiemelt témaként szerepel a „független”, ellenzéki médiában. A beszéd elmondását követően nincs olyan nap, hogy ne próbálnák meg kielemezni, értelmezni és ízekre szedni annak tartalmát. Mögöttes jelentéseket keresnek, gyengeségeket és Fideszen belüli szakadásokat vélnek benne felfedezni. Talán így van, talán nem, az tény és való, hogy senki nem mehetett el szó nélkül a miniszterelnöki évértékelő mellett. Minket nem annyira a beszéd tartalma, vagy Orbán Viktor előadása érdekelt, hanem az évértékelőre adott ellenzéki reakciók. Ezek a nyilatkozatok ugyanis tökéletesen leképezték az ellenzéki erők állapotát, a mai politikai közbeszédet és politikai közeget.

Az MSZP szerint a gyengülő Fidesz elnöke tartott beszédet. „Ma egy bazári beszéddel felsorolta a vágyait, nagyon erőlködött, de nem tudta túlkiabálni a valóságot.” A Jobbik a politikai háború csúcsrajáratását hallotta ki a szövegből, valamint azt vették észre, hogy Orbán Viktor felébredt ősz óta tartó álmából, de már elkésett és a Fidesz leáldozóban van. Az Együtt – A Korszakváltók Pártja egy fáradt és hazug miniszterelnököt látott, amint egy órán át beszélt a semmiről. A Párbeszéd Magyarországért szerint, Orbán Viktor a gazdasági sikertörténet leírása alatt a kiváltságosokra gondolt. A Magyar Liberális Párt az egyértelmű gyűlöletkeltést hallotta ki a miniszterelnök szavaiból, aki kirekeszt, ellenségképeket generál, gyenge és ujjal mutogat mindenkire, csak azért, hogy ne kelljen szembenéznie a saját kudarcaival. A Demokratikus Koalíció egyenesen egy szellemileg és politikai cselekvőképességben megrogyott embert látott, aki idegengyűlöletre apellál, bántja a szabadságot, a demokrácia és a piacgazdaság eszményét. Az LMP volt az egyetlen ellenzéki párt, aki tényleg úgy viselkedett és reagált, mint ahogyan az elvárható lenne egy ilyen beszéd elhangzását követően, vagyis kihagyta a személyeskedéseket és inkább a gyakorlatban tapasztaltak kritizálását tartotta fontosnak.

Ha az ellenzéki csoportosulásokat meghallgattuk, jöhetett a mindentől független média és annak szakértői, akik még tovább mentek a gyengülő, hazug, unatkozó és kétségbeesett Orbán Viktor és Fidesz boncolgatásán. Összességében elmondhatjuk, hogy mindezeket meghallgatva Orbán Viktor maga az ördög, aki még szellemileg is visszamaradott. Kifejezetten üdítőnek tartom, hogy minden nap olyan kritikákat hallhatok, amik mind-mind arra irányulnak, hogy a fent felsorolt személyeskedés és fröcsögés által előrébb vigyék a politikai vitákat és ezáltal Magyarországot, nem igaz? Megnyugtató a tudat, hogy az ellenzék párbeszédre és értelmes vitára törekszik, valamint igazi irányokat mutat meg a nemzete tagjainak. Az is reménykedésre ad okot, hogy ennyi független médium van, akiknek tényleg nincs más céljuk, mint objektíven tájékoztatni minket és felnyitni a szemünket a gonosszal szemben vívott harcukban. Az nyilván csak véletlen, hogy egyetlen pozitív üzenetet sem találtak és egyetlen pozitív gondolatot sem tudtak közvetíteni. Pedig nagyon igyekeztek, ez minden megnyilvánulásukból kivehető. Akkor most a mihez tartás végett nézzük meg, hogy egy normálisan működő jobb-bal politikai közegben, hogyan is kellene fogadni és közvetíteni egy miniszterelnöki évértékelő beszédet.

Nem arról van szó, hogy a politikai ellenfeleknek nem szabad odaszúrni a másiknak, azt sem várja el senki, hogy tapsoljanak és bólogassanak egymásnak, hiszen akkor felesleges is lenne oldalakról beszélni. Mindennek a kulcsa azonban az intelligencia, mely befolyásolja a kritika módját, valamint az érdemi részekre való reagálás. Mi ezt hiányoltuk. Való igaz, a miniszterelnök is tett jó pár megjegyzést az ellenfeleire, de azt igenis el kell ismerni, hogy ezt nagyon emberi és intelligens formában tette meg, valamint nem ebből állt az egész beszéde. Felsorolta az eredményeket, a jövőbeni célokat, és még kritikát is megfogalmazott a saját pártja irányába. Véleményem szerint egy teljesen jól felépített, államférfihoz méltó beszédet mondott el. A fent idézett reakciók azonban nem voltak ellenzékhez méltóak, kivéve az LMP-t.

Először is, meg lehet próbálni belemagyarázni olyan dolgokat, amik egyértelműen nincsenek jelen a beszédben. Ezzel sincsen még baj. Ám azzal már sokkal inkább probléma van, ha nem fogalmaznak meg érdemi kritikákat és irányokat. Nem kell és nem is lehet egyetérteni a kormánypárt döntéseivel az ellenzéknek. Ezért ellenzék, az ellenzék. Ám az nagyon fontos, hogy alternatív irányokat és megoldásokat kínáljanak a választóknak. Az is nagyon fontos, hogy ne démonizáljunk, ne személyeskedjünk és ne taszítsuk teljesen az embereket a reménytelenségbe. Elvégre politikusokról és értelmiségiekről van szó, így elvárható lenne a burkolt és intelligens formában megfogalmazott kritika és odaszólás. Persze erre az általános reakció az, hogy „hát a másikak is ezt csinálják”, meg „itt diktatúra van, nincsen párbeszéd és sajtószabadság”. Az elsőben van igazság. Sokszor a kormánypárt tagjai sem kevésbé amatőrök és személyeskedőek a kritikák megfogalmazása terén, mint ellenzéki társaik. Talán még abban is egyet lehet érteni, hogy sok esetben elmaradt a párbeszéd, ezt egyébként a miniszterelnök is kiemelte. Diktatúrát és sajtószabadságot kikiáltani azonban igencsak túlzás, főleg, hogy nap mint nap csak az egymásra mutogatást, gyűlölködést és uszítást hallhatjuk a „független” sajtótól és ellenzéki politikusoktól, akik pontosan emiatt bírálják kormánypárti társaikat.

Mi, fiatal konzervatívok nem élünk álomvilágban, tisztában vagyunk a kormányzó párt és a miniszterelnök hibáival és azt is tudjuk, hogy mindenkori ellenzék feladata a kritizálás és támadás. A móddal nem értünk egyet, mert úgy látjuk, a fenti megfogalmazásokat is alapul véve, hogy manapság már semmi másra nem megy ki a játék, mint a parttalan, értelmetlen sárdobálásra, az ellenfél démonizálására és a másik fél teljes kicsinálására. Ez a hozzáállás és közeg pedig nem enyhíti és normalizálja az ellentéteket a társadalomban, hanem csak erősíti és elmélyíti. Itt lenne az ideje, kedves ellenzéki politikusok és független médiumok, hogy megtanuljátok, hogyan is kell viselkednetek egy egészséges politikai közegben, mi is a pontos feladatotok és elkezdjetek rendesen politizálni, értékelni és tudósítani. Bár az is igaz, ha a ti szemszögötökből nézzük a dolgot, valóban felesleges ezzel próbálkoznotok, hiszen az ellenfél maga az ördög. Ha pedig ebből a hozzáállásból indulunk ki, akkor a győzelemhez isteneknek kellene lennetek. Így joggal merül fel a kérdés: Kedves ellenzéki politikusok, „független” sajtósok és értelmiségiek, tényleg úgy gondoljátok, hogy az ellenfél maga a megtestesült gonosz és ti lennétek az istenek?