Újabb érdekes és izgalmas gondolkodnivalóval gazdagodhattunk meg az elmúlt időszakban. Igaz, elméletekben, vitákban sosincsen hiány, így bőven választhattam volna mást is a mai cikkem témájául, de számomra ez a mai volt az, ami igazán szöget ütött a fejembe. Ez pedig nem más, mint Párbeszéd Magyarországért (továbbiakban PM) elnevezésű baloldali törpepárt által most olyan hangosan hirdetett feltétel nélküli alapjövedelem kérdése.
Akik esetleg még nem hallottak volna a dologról, azoknak jöjjön egy kis összefoglaló. A PM azt javasolja, hogy – természetesen – az eddigi szociális és adórendszer átalakításával együtt, vezessék be a minden magyar állampolgárnak járó alapjövedelmet, amelynek értelmében a gyermekek havi 25 ezer forintot, a felnőttek havi 50 ezer forintot, a kismamák havi 75 ezer forintot kaphatnának. Véleményük szerint Magyarország „rettenetesen beteg”, mint egy rosszindulatú daganat szövi át kinyúló csápjaival az országot a kilátástalanság és nyomor, a csodatevő ellenszer pedig az alapjövedelem lenne, mely megteremtené az „élhető Magyarország” jövőjét. Mármint szerintük.
Akkor, most nézzük meg közelebbről, hogy szerintünk, mi ezzel az elképzeléssel a gond. Először is, azt mondják, hogy minden magyar embernek járna ez a juttatás, bár azt hozzáteszik, hogy a tehetősebb rétegnek nem jelentene bevétel növekedést, hiszen visszahoznák a kétkulcsos adórendszert, ami alapján a nekik szánt összeg visszakerülne a kasszába. Nekem lenne egy kérdésem ezzel az elképzeléssel kapcsolatban: akkor minek adnak nekik is? Tudom, szolidaritásból, hiszen diszkriminatív lenne kirekeszteni a felsőosztályt ebből az intézkedésből, tehát nem marad más, mint a jó öreg képmutatás és úgy teszünk, mintha kapnának, de ugyanakkor mégsem. Így mindenki nyugodtan és örömmel fekhet le aludni, hiszen senkit nem rekesztettek ki, csak visszavették azt, amit odaadtak, valamint halkan megjegyezném, hogy annak a sokszorosát. Mert nyilván a tehetős ember megérdemli, hiszen a vagyona csak simliskedésből származhat, tisztességes úton, több évi tanulással és munkával senki nem lehet jómódú. Ha már itt tartunk, ki dönti el, hogy ki a gazdag? Az mennyire igazságos rendszer, ha valakit nagyobb adóteherrel büntetünk csak azért, mert létbiztonságot és jó körülményeket teremtett meg az évek alatt a családjának és magának?
A másik hatalmas gondom az, hogy ha valakinek csak úgy, alanyi jogon pénzt adnak, az miért akarna munkát keresni? A közfoglalkoztatást ostorozzák folyamatosan, mást se hallunk, mint hogy mennyire nincs értelme a programnak és milyen keveset keresnek vele az emberek. Az ugye senkiben fel sem merül opcióként, hogy a legtöbb ember nem szeret alamizsnát kapni, szeret megdolgozni a pénzéért, szereti képezni magát és igenis ez segítség annak elérése érdekében, hogy újra visszakapaszkodjon a versenyszférában. Nem, ez nem helyes szemlélet, hiszen nem kapnak sok pénzt a munkáért, éppen ezért adjunk mi kevesebbet, de ne kelljen érte megdolgozni. Ez aztán a fejlődésre sarkalló szemlélet! Csak azért adjunk fizetést mindenkinek, mert megszületett. Csak azért kapjon valaki havi 50.000 forintot, mert van. Milyen nagylelkű adomány! Várjunk csak, hiszen ezt az állam fizetné, tehát nem adomány, hanem teljes, 8 órás állásra vonatkozó fizetség azért, mert szíveskedtél ide születni. Azonban, ha ez nem adomány, akkor miből fizetik ki? Ja, hogy a keményen dolgozó emberek adójából. Ebbe a csoportba pedig beletartozik minden adózó állampolgár, tehát magyarul mindenki, akinek munkája van, így a magyarok jövedelemtől függetlenül kapnák a semmit. Tehát megint beleharaptunk a saját farkunkba. Adunk havi X összeget magunknak, de ha jobban belegondolunk, akkor inkább adunk másoknak pénzt azért, hogy otthon üljenek.
Értem és tudom, hogy élnek közöttünk olyanok, akik sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint mások. A PM meglátása ellenében azonban, ez nem pusztán magyar jelenség és nem is újkeletű probléma. Minden ország megküzd ezzel a gonddal és minden ország dolgozó állampolgárának szembesülnie kell, valamint együtt élnie azzal a ténnyel, hogy az ő adójából eltartanak másokat. Természetesen, mielőtt még nekem támadnának, szeretném leszögezni, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mindenki kerülhet nehéz helyzetbe és mindenkivel előfordulhat, hogy elveszíti az állását és a biztos megélhetését. Ám azt be kellene látni, hogy bizony vannak olyanok is, akik soha életükben nem tanultak és dolgoztak, mert mindig volt, aki eltartsa őket. A feltétel nélküli alapjövedelem pedig csak ezt a réteget fogja tovább erősíteni abban a mentalitásban, hogy nem is kell tanulni és megdolgozni a pénzért. „Mert téged is embernek tartalak és neked is szeretnék segíteni egy ilyen intézkedés bevezetésével.” Erre én pedig azt mondom, hogy rendben van, segíts nekik! De ne az államot taszítsd vissza megint abba az átkozott körforgásba, hogy mindent neki kell finanszíroznia és mindenkit neki kell eltartania. Ugyanis nem ez a dolga. Nem fizetést kell az államnak adnia azért, mert megszülettél és itt vagy teljesen haszontalanul, hanem lehetőségeket kell adnia annak érdekében, hogy megteremtsd magadnak a saját megélhetésedet és életedet. Ne halat adjunk, hanem hálót! Ha pedig a mindenkivel, csak a tehetősebbekkel nem, szolidáris PM és a vele szimpatizálók ennyire szívükön viselik a nyomorban élők sorsát, akkor gyűjtsenek nekik és adakozzanak. Hozzanak létre alapítványokat, vagy a már meglévőknek segítsenek. Az is megoldás lehet, ha az utcán koldulóknak adnak pár forintot, vagy kenyeret. Lobbizzanak és karitatív módon próbálják meg megoldani ezt a problémát, ne pedig eszement ötleteket harsogjanak, amiknek semmi iránya sincsen azon kívül, hogy tovább rontják a helyzetet és tovább erősítik „a dolgozni nem éri meg” felfogást.
Tudom, tudom ellenzéki szerepkörből nagyon könnyű hamis illúziókba taszítani az embereket és azt is tudom, hogy nagyon jól hangzik az, hogy csak úgy kapunk pénzt. Azonban ne legyünk naivak: semmi sincsen ingyen, semmi sem jár alanyi jogon, mindenért fizetünk, csak mivel nem volt az a pénz sosem a kezünkben, így nem is érezzük a hiányát és nem is látjuk, mire ment el. Pedig elköltöttük azt a pénzt, mielőtt még megkaptuk volna, mi, akik adózunk, sok esetben pedig olyanokra költöttük el, akik ezt nem teszik. Most pedig jönnek a nagyon okosak és szolidáris szamaritánusaink és kitalálják, hogy mind emellé ráadásul még alapjövedelmet is adjunk. Hogy miből tartanánk ezt fenn, meddig és hogyan, az nem számít. Mint már mondtam az igaz, hogy az ellenzékiség hatalmas szabadságot ad, de azt lássuk be, hogy ennek a szabadságnak nem kell feltétlenül lufikkal társulnia, így én inkább azt javaslom ezeknek a pártoknak, hogy legalább néha maradjanak meg a józanság talaján.
Akkor, most nézzük meg közelebbről, hogy szerintünk, mi ezzel az elképzeléssel a gond. Először is, azt mondják, hogy minden magyar embernek járna ez a juttatás, bár azt hozzáteszik, hogy a tehetősebb rétegnek nem jelentene bevétel növekedést, hiszen visszahoznák a kétkulcsos adórendszert, ami alapján a nekik szánt összeg visszakerülne a kasszába. Nekem lenne egy kérdésem ezzel az elképzeléssel kapcsolatban: akkor minek adnak nekik is? Tudom, szolidaritásból, hiszen diszkriminatív lenne kirekeszteni a felsőosztályt ebből az intézkedésből, tehát nem marad más, mint a jó öreg képmutatás és úgy teszünk, mintha kapnának, de ugyanakkor mégsem. Így mindenki nyugodtan és örömmel fekhet le aludni, hiszen senkit nem rekesztettek ki, csak visszavették azt, amit odaadtak, valamint halkan megjegyezném, hogy annak a sokszorosát. Mert nyilván a tehetős ember megérdemli, hiszen a vagyona csak simliskedésből származhat, tisztességes úton, több évi tanulással és munkával senki nem lehet jómódú. Ha már itt tartunk, ki dönti el, hogy ki a gazdag? Az mennyire igazságos rendszer, ha valakit nagyobb adóteherrel büntetünk csak azért, mert létbiztonságot és jó körülményeket teremtett meg az évek alatt a családjának és magának?
A másik hatalmas gondom az, hogy ha valakinek csak úgy, alanyi jogon pénzt adnak, az miért akarna munkát keresni? A közfoglalkoztatást ostorozzák folyamatosan, mást se hallunk, mint hogy mennyire nincs értelme a programnak és milyen keveset keresnek vele az emberek. Az ugye senkiben fel sem merül opcióként, hogy a legtöbb ember nem szeret alamizsnát kapni, szeret megdolgozni a pénzéért, szereti képezni magát és igenis ez segítség annak elérése érdekében, hogy újra visszakapaszkodjon a versenyszférában. Nem, ez nem helyes szemlélet, hiszen nem kapnak sok pénzt a munkáért, éppen ezért adjunk mi kevesebbet, de ne kelljen érte megdolgozni. Ez aztán a fejlődésre sarkalló szemlélet! Csak azért adjunk fizetést mindenkinek, mert megszületett. Csak azért kapjon valaki havi 50.000 forintot, mert van. Milyen nagylelkű adomány! Várjunk csak, hiszen ezt az állam fizetné, tehát nem adomány, hanem teljes, 8 órás állásra vonatkozó fizetség azért, mert szíveskedtél ide születni. Azonban, ha ez nem adomány, akkor miből fizetik ki? Ja, hogy a keményen dolgozó emberek adójából. Ebbe a csoportba pedig beletartozik minden adózó állampolgár, tehát magyarul mindenki, akinek munkája van, így a magyarok jövedelemtől függetlenül kapnák a semmit. Tehát megint beleharaptunk a saját farkunkba. Adunk havi X összeget magunknak, de ha jobban belegondolunk, akkor inkább adunk másoknak pénzt azért, hogy otthon üljenek.
Értem és tudom, hogy élnek közöttünk olyanok, akik sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint mások. A PM meglátása ellenében azonban, ez nem pusztán magyar jelenség és nem is újkeletű probléma. Minden ország megküzd ezzel a gonddal és minden ország dolgozó állampolgárának szembesülnie kell, valamint együtt élnie azzal a ténnyel, hogy az ő adójából eltartanak másokat. Természetesen, mielőtt még nekem támadnának, szeretném leszögezni, hogy tisztában vagyok azzal, hogy mindenki kerülhet nehéz helyzetbe és mindenkivel előfordulhat, hogy elveszíti az állását és a biztos megélhetését. Ám azt be kellene látni, hogy bizony vannak olyanok is, akik soha életükben nem tanultak és dolgoztak, mert mindig volt, aki eltartsa őket. A feltétel nélküli alapjövedelem pedig csak ezt a réteget fogja tovább erősíteni abban a mentalitásban, hogy nem is kell tanulni és megdolgozni a pénzért. „Mert téged is embernek tartalak és neked is szeretnék segíteni egy ilyen intézkedés bevezetésével.” Erre én pedig azt mondom, hogy rendben van, segíts nekik! De ne az államot taszítsd vissza megint abba az átkozott körforgásba, hogy mindent neki kell finanszíroznia és mindenkit neki kell eltartania. Ugyanis nem ez a dolga. Nem fizetést kell az államnak adnia azért, mert megszülettél és itt vagy teljesen haszontalanul, hanem lehetőségeket kell adnia annak érdekében, hogy megteremtsd magadnak a saját megélhetésedet és életedet. Ne halat adjunk, hanem hálót! Ha pedig a mindenkivel, csak a tehetősebbekkel nem, szolidáris PM és a vele szimpatizálók ennyire szívükön viselik a nyomorban élők sorsát, akkor gyűjtsenek nekik és adakozzanak. Hozzanak létre alapítványokat, vagy a már meglévőknek segítsenek. Az is megoldás lehet, ha az utcán koldulóknak adnak pár forintot, vagy kenyeret. Lobbizzanak és karitatív módon próbálják meg megoldani ezt a problémát, ne pedig eszement ötleteket harsogjanak, amiknek semmi iránya sincsen azon kívül, hogy tovább rontják a helyzetet és tovább erősítik „a dolgozni nem éri meg” felfogást.
Tudom, tudom ellenzéki szerepkörből nagyon könnyű hamis illúziókba taszítani az embereket és azt is tudom, hogy nagyon jól hangzik az, hogy csak úgy kapunk pénzt. Azonban ne legyünk naivak: semmi sincsen ingyen, semmi sem jár alanyi jogon, mindenért fizetünk, csak mivel nem volt az a pénz sosem a kezünkben, így nem is érezzük a hiányát és nem is látjuk, mire ment el. Pedig elköltöttük azt a pénzt, mielőtt még megkaptuk volna, mi, akik adózunk, sok esetben pedig olyanokra költöttük el, akik ezt nem teszik. Most pedig jönnek a nagyon okosak és szolidáris szamaritánusaink és kitalálják, hogy mind emellé ráadásul még alapjövedelmet is adjunk. Hogy miből tartanánk ezt fenn, meddig és hogyan, az nem számít. Mint már mondtam az igaz, hogy az ellenzékiség hatalmas szabadságot ad, de azt lássuk be, hogy ennek a szabadságnak nem kell feltétlenül lufikkal társulnia, így én inkább azt javaslom ezeknek a pártoknak, hogy legalább néha maradjanak meg a józanság talaján.