Beszéljünk a bevándorlásról!

Az Európai Unió néhány képviselője újra torkunknak ugrott. Természetesen a bevándorlás volt a téma. Ismét megpróbálták megszabni nekünk, hogy miről beszélhetünk és gondolkodhatunk. De mi is a probléma ezzel a bevándorlással? Miért is rakja a Népszabadság egy ilyen témáról szóló cikkhez egy kilenc éves éhező gyermek fényképét? Miért kiáltják idegengyűlölőnek azt, aki felveti ezeket a kérdéseket? Ezekre keressük most a választ.

A XXI. század Európája mára elérkezett arra a pontra, ahol már mindenképpen említést kell tennie a bevándorlás problémájáról. Aki tíz évvel ezelőtt ilyesmiről mert beszélni, rögtön, szó nélkül szélsőjobboldali, xenofób, idegengyűlölő métellyé vált. Mára azonban már nem lehet ilyen egyszerűen kezelni ezt a valós problémát. A falat talán legelőször a nemrég újraválasztott David Cameron brit miniszterelnök törte át, aki ki merte mondani, hogy Nagy-Britanniának elege van a bevándorlókból. Itt azonban fontos tennünk egy megállapítást, amilyet Orbán Viktor is alkalmazott a napokban elhangzott EP-vita során. Eszerint a bevándorlók tömege több csoportra bontható. Az egyik csoport, aki valóban politikai menekült és az életben maradásért kelt útra, az természetesen segítségre szorul és a befogadó országnak kötelessége mindent megtennie a biztonságáért. Ezzel kapcsolatban nincs vita. Van azonban egy másik csoport, aki pusztán a gazdasági előnyök okán távozik hazájától nyugatabbra, és az EU nyújtotta lehetőségekkel visszaélve igyekszik bejutni a célországba. A legnagyobb probléma pedig az, hogy amennyiben a második csoport egyik képviselője az országhatáron azt állítja, hogy ő politikai menekült, akkor nem lehet ügyét kivizsgálni, vagy ellene eljárást folytatni, hiszen alapvetően védelemre és támogatásra szorul állítása szerint.

A probléma abból adódik, hogy a két tábort alaposan összemossák. Így előfordulhat a bevezetésben említett gyermeki fotóillusztráció egy olyan jelenséggel kapcsolatban, ahol egyáltalán nem a politikai menekültekről volt szó. A balliberális sajtó pedig azonnal talál egy olyan valós problémát, amit képes úgy elferdíteni, mintha az embertelen magyar kormány éhező gyermekeket akarna a határról visszazavarni a szenvedés sötét bugyraiba.

A legnagyobb felháborodást pedig az okozza, hogy a kormány meglehetősen preventív módon elkezdett foglalkozni a bevándorlás problémájával. Hiszen ami mára súlyos problémává vált Nyugat-Európa egyes országaiban, az holnap könnyedén lehet magyar ügy is. Ugyanis a tömeges bevándorlást nem fogják tűrni a nyugati országok. Hiszen naponta több ezer menekült érkezik, ezáltal kéthetente egy közepes város méretével gyarapszik Európa népessége. A nyugati országok hamarosan bezárják határaikat - erre a közeljövőben példa lehet a már említett Nagy-Britannia - és akkor a gazdasági bevándorlók tömege Kelet-Közép-Európát fogja elárasztani. Hiszen ha otthon nem maradhat, de nyugatra sem mehet, az egyetlen célállomás mi leszünk. Ez pedig komoly gazdasági, demográfiai és kulturális válsággal járhat.

A liberálisainknak pedig pontosan tudniuk kell, hogy itt nem idegengyűlöletről van szó. Senki nem ver meg, köp le senkit azért, mert éppen turbánt hord a fején, vagy a fekete lepel alól csak a szeme látszik ki. Itthon ilyesmi nem történik. De amikor tömeges hullámban érkeznek majd bevándorlók és alacsony bérigényük miatt elveszik a munkát az ország “törzslakosaitól”, az komoly problémákat fog okozni.  Ennek pedig egyetlen megoldása és megelőzése, hogy végre nyíltan beszélünk az adott kérdésről és nem fecsérelünk felesleges pénzt, időt, energiát és nyomdafestéket arra, hogy valami olyat meséljünk el, ami valójában nincs.