A liberális arrogancia hozománya

​Arrogancia: kihívó magatartás, pökhendiség, szemtelenség, pofátlanság. Azt hiszem ezek a meghatározások pontosan lefedik azt, ahogyan ma az Európai Unió vezetősége és vezető államainak irányítói viselkednek. Ehhez én még hozzákapcsolnám a minden és mindenki felett álló, mi mindent jobban tudunk, nekünk mindig igazunk van, és ha valami nem tetszik, akkor odacsapunk, illetve a fülek nélküli vezetés jelzőket. 

Sajnos a vezető hatalmak liberális elveket valló irányítói úgy gondolják, nekik senki nem mondhat ellent, ők a mindentudás és hatalom őrzői, akik azt csinálnak, amit csak akarnak. Mérhetetlen arrogancia és felsőbbrendűségi tudat sugárzik belőlük. Úgy gondolják, csak az ő elképzelésük lehet az igaz, ezért mélységes megvetéssel és egy ötéves gyerek gőgjével válaszolnak akkor, ha ne adj’ Isten, valaki ellent mer mondani nekik. Tudom, hogy nehéz belátni, de van olyan, amikor ezek az ostoba polgárok mást akarnak, mint a vezetőik. Ilyen ez a fránya demokrácia, meg lehet őket kérdezni és ami még rosszabb, végre is kell hajtani azt, amit a többség akar. Nagy-Britannia többsége pedig menekülni akar, még annak ellenére is, hogy mást sem lehet és lehetett hallani, mint azt, hogy nekik lesz rosszabb, hogy nincsen visszaút, az egész gazdaság össze fog omlani és súlyos következményei lesznek annak, ha kilépnek az EU-ból. Nem tudom, ki hogy van vele, de nálam a meggyőzés és a fenyegetés nem szinonimái egymásnak.

Már pedig az EU vezetőinek retorikája jelenleg csak a fenyegetést és az önellentmondást ismeri. Csak és kizárólag azzal vannak elfoglalva, hogy nekik jó legyen, teljesen figyelmen kívül hagyják az elviséget és az állampolgárok (beleértve a sajátjaikét is) érdekeit. Ennek pedig előbb-utóbb meglesznek a következményei. Az eddigi nagy szerencséjükre, a visszacsapás az utóbb kategóriájába esett. Ha bölcs és belátó vezetők lennének, elfogadnák a nép akaratát és megpróbálnák a lehető legjobb megoldást megtalálni a problémára. Egy szép átmenetet és egy kellően korrekt együttműködést dolgoznának ki, ami egy kint is és bent is állapotot eredményezne. Ám az EU arrogáns, liberális vezetői még hírből sem ismerik a megfontoltság, higgadtság és korrektség fogalmait. Ők a fenyegetést, az bűnbakkeresést és a kicsinyes bosszúállást szeretik, tehát most sem kell másra számítani tőlük. Jelenleg (és alig hiszem, hogy ez változni fog) az a magatartás uralkodik, hogy „igen, kiléptetek szemetek, akkor most megkapjátok, most nagyon meg fogjátok szívni.”

Eszükbe sem jut, hogy talán bennük van a hiba, hogy talán teljesen elfelejtették, sőt szemen köpték az alapítók elveit, szempontjait. Még a felismerés kicsiny szikrája sincs meg bennük és nem is akarják belátni, hogy talán tévedtek, talán nem kell mindenkit beengedni, talán a nemzet nem egy kihalt, antiszemitizmussal, rasszizmussal és kirekesztéssel egyenlő fogalom. Talán partnerekként és nem pedig szolgákként, kiszolgálókként kellene tekinteniük a tagállamokra. Talán előfordulhat, hogy nincs mindenben igazuk és talán meg kellene hallgatni és oda kellene figyelni, mit akarnak a nemzeteket és nem csak néhány, az egyenlők között egyenlőbb csoport érdekét kellene folyamatosan hangsúlyozni és kiszolgálni.

Őket segíti a most jajongva okokat kereső, vagyis inkább gyártó média. Minden eszközt megragadnak arra, hogy a brexit képviselőit bolondnak állítsák be, a szavazópolgárokat meg megvezetett idiótáknak. Sőt, különböző hírportálok szerint a britek azt se tudták, mire szavaznak, valamint a "tanult, okos fiatalok" nem mentek el szavazni, míg a sok, "szenilis, falusi vén hülye" meg igen. Ezúton üzenjük liberálisainknak, bizony a demokrácia ilyen. Mindenki elmehet szavazni, mindenkinek számít a véleménye, még az „elhülyült, tudatlan vidékieké” is, nem csak az „okos, kozmopolita fiataloké”. (Abba ne menjünk most bele, hogy a fiatalok, miért nem mennek el választani és ez pontosan, milyen nevelés és retorika következménye…)

Én nem mondom azt, hogy az EU-n kívül jobb lenne, azt sem mondom, hogy az EU közössége rossz lenne, de azt sem mondom, hogy nincsen élet rajta kívül. Úgy veszem észre más államok, mint Norvégia, Izland vagy Svájc egész jól elvannak… Tehát nem hiszem, hogy a britek elindultak a világuk vége felé, az viszont biztos, hogy elősegítették a jelenlegi EU világának a végét. Ez pedig egyáltalán nem egy rossz dolog. Ezt nem így kellene felfogni. Lehetőséget kellene ebben látni. Egy lehetőséget, hogy visszatérjenek az alapokhoz, hogy végre úgy működjön ez a rendszer, ahogyan kellene, abban a szellemiségben, ahogyan megalkották. Ez azonban csak megfontoltsággal és kellő önkritikával jöhet létre. Arrogáns liberálisaink jellemzői között, azonban ezek a fogalmak nem szerepelnek. Ők inkább másokat hibáztatnak, leginkább a nemzetek Európájának gondolatát, ami szerintük nem más, mint egy kirekesztő, egymás torkának eső dolog, hiszen a nemzetek arra vannak kódolva, hogy legyilkolják egymást, bezzeg a megértő, nemzetek felett álló Unió! Az már igen, csak egy gond van. A buta, tanulatlan, közösségben és nemzetben akaratlanul is létezni vágyó emberek a hátuk közepére nem kívánják már ezt.

Nem hiszünk a jóslatokban, a józanságban viszont annál inkább. Ez pedig azt súgja nekünk, hogy nem a britek a vég kezdetei. A vég kezdetei az EU vezetői, valamint a nemzet nélküli európai polgár eszményképének kardoskodói, akik így vagy úgy, le akarják velünk nyeletni ezt a pirulát. Nem most kezdődött el az összeomlás, elvégre egy rendszer, egy birodalom, egy vezetés nem napról-napra omlik össze, hanem évek, évtizedek kellenek ehhez. Tehát a brexit csak egy állomás, ami vörösen izzó, hangosan tülkölő vészlámpaként mutatja, hogy eddig és ne tovább. Ugyanis a veszélyt jelző táblákat már réges-régen elhagyták, már nagyon régen elindultak a vég felé, ők nyomták be az önmegsemmisítő gombot és hiába van mellette a megállító gomb, egyszerűen nem hajlandóak megnyomni. Mert az arrogancia, elvtelen liberalizmussal és felsőbbrendűségi tudattal párosulva ezt nem teszi lehetővé. Mi pedig nem tehetünk mást, mint nézzük a nemzetek nélküli gondolat végnapjait. Mert, bennünk van mértékletesség. Míg ők folyamatosan ócsárolták, támadták és megpróbálták elpusztítani a nemzetek Európáját, addig mi csak nézzük a végüket tovább. Elvégre, mi még mindig itt vagyunk, sőt mindennek ellenére erősödünk, nekik pedig nincs szükségük segítségre az önmegsemmisítéshez. 

​Írta: Nagy Dóra