Mindenről, de azért csak mértékkel

Tegnap volt szerencsém végignézni az EP Magyarországról szóló vitáját, melyből két nagyon fontos dolgot tudtam meg. Az egyik az volt, hogy nem magyar sajátosság az, hogy a politikai ellenfelek elbeszélnek egymás mellett, valamint csak és kizárólag azt tartják napirenden, amit ők jónak tartanak, függetlenül a téma okafogyottságától. A másik pedig az volt, hogy Orwell Állatfarm című művében leírtak nem csupán diktatórikus pártokra és rendszerre értendőek, hanem bizony a liberális demokráciában is tetten érhetőek. 

Igazából nem volt annyira érdekes, hogy ismételten rólunk vitatkoztak egy olyan kérdés kapcsán, mellyel kapcsolatban más, nálunk sokkal hatalmasabb országok is hasonló nézet szerint nyilatkoztak. Persze, ők nem képezték vita tárgyát, csak úgy halkan megjegyzem. Azt sem tartottam kirívónak, hogy a baloldali ellenzéki pártjaink képviselői képesek arra, hogy a saját hazájuk védelmét és érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva, támadják a magyar kormányt nemzetközi színtéren és a belpolitikai viszályokat képesek kivinni az ország határain kívül. Ez bizony már egy megszokott dolog tőlük, hiszen folyamatosan támogatják, sőt kérik, hogy szankciókat vezessenek be ellenünk, persze ezt a lehető legtisztább szándékkal teszik, Magyarország és a nemzet érdekeit szem előtt tartva.

Ami engem igazán ledöbbentett az a mérhetetlen képmutatás, amit az EP balszárnya tanúsított a vita során. Folyamatosan azt harsogták, hogy nálunk sérülnek az emberi jogok és nem tartjuk be az alapvető értékeket, melyeket az Európai Unió megfogalmazott sok-sok évvel ezelőtt. Magyarországon a kormány megsérti a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságát. Holott ezek olyan értékek, amik egyetemesen mindenkire egyaránt kötelező érvényűek és követendőek. Ám azt azért megjegyezték, hogy vannak témák, amikről nem szabad beszélni, mert nagy felelősséggel járnak. Akkor most tisztázzuk, hogy is van ez, mert sajnos nem igazán értettem meg, hogyan lehetséges az, hogy fontosnak, sőt kőtáblába vésettnek tartják a szólás szabadságát és úgy egyáltalán a szabadságjogokat, de azért vannak olyan témák, amikről nem beszélhetünk. Tehát ez egy olyan helyzet, mint amit az Üvegtigris című filmben is láthattunk. Lalit megkérdezik, hogy van-e mosdója, mire ő azt feleli, hogy igen van. Ezt a választ továbbítják a kérdezőnek, aki nagy örömmel megindul a WC felé, mire Lali odaszól, hogy „de azt nem használhatják.” Ugyanez a szemlélet jelenik meg a fentebb említett Állatfarm című regényben. Mindenki egyenlő, de vannak akik egyenlőbbek a többieknél, nem igaz kedves liberális politikusok?

Mi is a gondom? Először is, szerintem nincs olyan téma, melynek megtárgyalása ne járna felelősséggel, bár kíváncsi lennék, hogy pontosan mi alapján súlyoznak a baloldaliak az egyes témák között. Emellett pedig, ha adott témák megvitatása és kezelése felelősséggel jár, akkor ezt a szemléletet miért nem alkalmazzák olyankor, amikor bizonyos újságok a címlapjukon gyalázzák és alázzák meg különböző vallások vezetőit és értékrendjeit. Erről, miért nem tartottak vitát és miért nem követelték ennyire vehemensen a felelősséget? Másodszor amennyiben a szabadság és emberi jogok védelme és gyakorlása a legfontosabb értéke az Európai Unió országainak, ráadásul erről éppen a legliberálisabbnak tartott franciák kiabálnak a leghangosabban, akkor mégis hogyan lehetséges az, hogy a vallásszabadságot nem tekintik alapvető uniós jogunknak, hiszen a minap éppen ők vétettek ez ellen úgy, hogy egy elismert, példaértékű személy, II. János Pál pápa szobrát törvénysértésre és kirekesztésre hivatkozva lebontásra ítéltek, teljesen figyelmen kívül hagyva az érintett település akaratát és szabadságjogát? 

Legutolsó sorban pedig arra lennék kíváncsi, miért olyan borzalmas gondolat konzultációt tartani a bevándorlás kérdéséről? Mégis hogyan sérül a véleménynyilvánítás szabadsága, ha az állampolgár véleményét kérdezik? Az nem jogsértő és korlátozó magatartás, ha meg akarják mondani egy kormánynak, hogy mit kérdezhet és mit nem a saját nemzetének polgáraitól?

Összegezve a tegnap látottakat és hallottakat elmondhatom, nem csoda, ha az Európai Unió válságban van, hiszen már azzal sincsenek tisztában, miért is hozták létre 1958-ban. A legtöbb tagország képviselője egyáltalán nincsen tudja, hogyan is kellene megvitatni egy ilyen kérdést és azt sem tartja szem előtt, mit is kellene védelmeznie, hiszen pontosan látható volt, hogy a kérdésre adott válaszok már egyáltalán nem érdekeltek senkit sem. Ez a tegnapi vita semmi másról nem szólt, mint arról, hogy ráhúzzák egy adott nemzet kormányzatára a vizes lepedőt, figyelmen kívül hagyva azokat az országokat és kormányzatokat, akik hasonló, vagy ugyanilyen véleményen vannak.  Ha ezt nevezik a liberális demokrácia csúcsának és értékrendjének, akkor köszönöm szépen, mi ebből inkább nem kérünk és maradunk a konzervativizmusnál.