Bizony, ezt az örök igazságot hangoztatja úton-útfélen a mi bölcs, volt miniszterelnökünk Gyurcsány Ferenc, a tökéletes fekete lovag. Aki esetleg nem látta volna a Gyalog galopp című filmet, annak mondom, hogy Arthur király már levágta mind a két kezét a szerencsétlennek, mire az közli, hogy de a fekete lovag mindig győz. Erre végső figyelmeztetésképpen repül mind a két lába is. Csakhogy a filmbéli fekete lovagunk képes arra, amire Gyurcsány Ferenc nem: a kompromisszumra és a visszavonulásra, mert látván a fejleményeket kijelenti: egyezzünk ki döntetlenben. A mostani eredményeket látva, még az is jobb lett volna, ha az igazságmondás nagy bajnoka ezt az utat választja.
Persze, most jön az, hogy a jobboldal csak mosakszik és kínosan feszeng, holott az a büdös nagy igazság, hogy történelmi és megsemmisítő vereséget szenvedett. Az ő olvasatukban a 3 282 724 nem szavazat az a vereség, hát igen, szeretnék ők már, ha ilyen arányban tudnának szerepelni egy választáson. Sőt szerintem a felével is kiegyeznének, ha hasonlítanának a filmbéli fekete lovagra. Azonban, mint említettem nemcsak nemzettudatot, de józan észt sem tartalmaznak már nyomokban sem, így maradt a lemondásra való felszólítás. Érdekes, hogy pont Öszöd nagy igazságmondója és a humanizmus jegyében szemeket kilövető volt miniszterelnök szólítja fel a jelenlegi, több mint 3 millió szavazatot összegyűjtőt a lemondásra. Lehet, hogy Gyurcsány megfeledkezett arról az aprócska tényről, hogy neki, a maga idejében nem sikerült visszaadnia az ország irányítását, sőt azóta is visszajár minket kísérteni. De hát ez már a feledés ködébe vész gondolhatja, pont mint a szakdolgozata.
Mi azonban maradjunk meg a józanság és a realitás mezején és nézzük meg azt az elsöprő győzelmet számokban is. Érvényes szavazatot adott le 3 338 483 választópolgár (de ebben nincsen még benne a határon túli szavazatok száma), ebből nagyon kemény 55 759 személy húzta be az igent és további 223 252 kamikázé szavazott érvénytelenül. Összesen tehát van 279 011 potenciális migránsbefogadónk a 3 282 724 hazája érdekeit szem előtt tartó választópolgárral szemben. Roppant nagy győzelem ez kérem szépen. Viszont legalább tudjuk, mennyi helyre oszthatjuk el a sosem robbantó, alkalmazkodásra, toleranciára és szabálykövetésre hajlamos migránsokat, ha mégis muszáj lesz, nem igaz?
Persze erre jön a válasz, hogy de mennyien nem mentek el és nem éltek alkotmányos jogukkal. Ez igaz, tényleg nem éltek vele, így sajnos, megint bele kell törődniük a veszteseknek és a hallgatóknak abba az undorító felfogásba, hogy a többség dönt. A gyengébbek kedvéért megjegyezném, hogy ezt mifelénk demokráciának hívják, nálatok pedig diktatúrának, kedves liberálisaim. Szóval, akárhogy csavarom a dolgokat sehogy sem jön össze az a vereség. Azt már csak halkan merem megjegyezni, hogy 3 056 027 fő szavazott 2003-ban az EU-csatlakozásra igennel, a 592 690 fővel szemben. Persze itt megint bejöhet, hogy na de, 3 669 252 választópolgár ment el szavazni. Ez igaz, de még mindig hiányoznak a határon túliak eredményei és ha az arányokat nézzük, akkor sem jön össze még mindig az úthengerrel, kormányváltással és lemondással egyenértékű győzelem… Jó, beismerem, nem vagyok jó matematikából, de ezt még én sem tudom máshogy látni, mint ami valójában: nem kérünk bevándorlókat, a kormány megkapta a szükséges felhatalmazást és be fogja nyújtani a törvénymódosító javaslatát.
Mi lesz, ha megteszi? Megsúgom itt jön az a rész, hogy kiegyeztek velünk döntetlenben. Tehát, mi hagyjuk, hogy egy kicsit győztesnek érezzétek magatokat a nemzetetek kárára (ez mostanában úgysem fordult elő veletek túl gyakran), közben pedig megszavazzátok a törvényt, és végre a nemzet, a haza, valamint a most még fennálló európai rend mellett és nem pedig ellen fogtok ezzel dolgozni.
Jelenleg egy hihetetlen világátrendeződésnek lehetünk tanúi, fel kellene fogni, hogy nem lesz háború, mert a háború már zajlik. A népszavazás és a törvénymódosítás pedig nem pártpolitikai kérdés, bármennyire szerette volna így beállítani a dolgot a baloldal. Ilyen helyzetben, mint amiben most élünk, nem lehet szolidárisnak, megengedőnek, toleránsnak és szabadságmániásnak lenni. A szabadság ugyanis azt is jelenti, hogy megőrizzük a nemzetünk és vele együtt Európa szuverenitását. Nem Orbán Viktorról, a Fideszről, a kormányról, az egyéni érdekekről van most szó, hanem rólunk, magyarokról, a nemzetünkről, a hazánkról. A világról, amit kialakítottunk magunknak és amiben élni szeretnénk. Ennek szellemében a nagy örömmámorotok, kárörvendő és teljesen ambivalens nyilatkozataitok mellett, szépen csendben egyezzünk meg abban a döntetlenben.
Írta: Nagy Dóra
Mi azonban maradjunk meg a józanság és a realitás mezején és nézzük meg azt az elsöprő győzelmet számokban is. Érvényes szavazatot adott le 3 338 483 választópolgár (de ebben nincsen még benne a határon túli szavazatok száma), ebből nagyon kemény 55 759 személy húzta be az igent és további 223 252 kamikázé szavazott érvénytelenül. Összesen tehát van 279 011 potenciális migránsbefogadónk a 3 282 724 hazája érdekeit szem előtt tartó választópolgárral szemben. Roppant nagy győzelem ez kérem szépen. Viszont legalább tudjuk, mennyi helyre oszthatjuk el a sosem robbantó, alkalmazkodásra, toleranciára és szabálykövetésre hajlamos migránsokat, ha mégis muszáj lesz, nem igaz?
Persze erre jön a válasz, hogy de mennyien nem mentek el és nem éltek alkotmányos jogukkal. Ez igaz, tényleg nem éltek vele, így sajnos, megint bele kell törődniük a veszteseknek és a hallgatóknak abba az undorító felfogásba, hogy a többség dönt. A gyengébbek kedvéért megjegyezném, hogy ezt mifelénk demokráciának hívják, nálatok pedig diktatúrának, kedves liberálisaim. Szóval, akárhogy csavarom a dolgokat sehogy sem jön össze az a vereség. Azt már csak halkan merem megjegyezni, hogy 3 056 027 fő szavazott 2003-ban az EU-csatlakozásra igennel, a 592 690 fővel szemben. Persze itt megint bejöhet, hogy na de, 3 669 252 választópolgár ment el szavazni. Ez igaz, de még mindig hiányoznak a határon túliak eredményei és ha az arányokat nézzük, akkor sem jön össze még mindig az úthengerrel, kormányváltással és lemondással egyenértékű győzelem… Jó, beismerem, nem vagyok jó matematikából, de ezt még én sem tudom máshogy látni, mint ami valójában: nem kérünk bevándorlókat, a kormány megkapta a szükséges felhatalmazást és be fogja nyújtani a törvénymódosító javaslatát.
Mi lesz, ha megteszi? Megsúgom itt jön az a rész, hogy kiegyeztek velünk döntetlenben. Tehát, mi hagyjuk, hogy egy kicsit győztesnek érezzétek magatokat a nemzetetek kárára (ez mostanában úgysem fordult elő veletek túl gyakran), közben pedig megszavazzátok a törvényt, és végre a nemzet, a haza, valamint a most még fennálló európai rend mellett és nem pedig ellen fogtok ezzel dolgozni.
Jelenleg egy hihetetlen világátrendeződésnek lehetünk tanúi, fel kellene fogni, hogy nem lesz háború, mert a háború már zajlik. A népszavazás és a törvénymódosítás pedig nem pártpolitikai kérdés, bármennyire szerette volna így beállítani a dolgot a baloldal. Ilyen helyzetben, mint amiben most élünk, nem lehet szolidárisnak, megengedőnek, toleránsnak és szabadságmániásnak lenni. A szabadság ugyanis azt is jelenti, hogy megőrizzük a nemzetünk és vele együtt Európa szuverenitását. Nem Orbán Viktorról, a Fideszről, a kormányról, az egyéni érdekekről van most szó, hanem rólunk, magyarokról, a nemzetünkről, a hazánkról. A világról, amit kialakítottunk magunknak és amiben élni szeretnénk. Ennek szellemében a nagy örömmámorotok, kárörvendő és teljesen ambivalens nyilatkozataitok mellett, szépen csendben egyezzünk meg abban a döntetlenben.
Írta: Nagy Dóra