Demokrácia lesz itt akkor is, ha nem

Továbbra sem nyugszanak a kedélyek az amerikai elnökválasztás eredménye körül. Jelenleg amellett, hogy tömegek cirkuszolnak az utcákon, már meggyőzésnek nevezett megvesztegetéstől sem riadnak vissza a demokráciát olyan mélyen tisztelő liberálisaink. Igyekeznek ugyanis hátulról támadni és meghekkelni petíciókkal az elektori gyűlést. Nézzük, mit is értünk ezalatt.

Az amerikai választási rendszer közvetetten választja meg az elnökét. Ez a gyakorlatban úgy zajlik, hogy az emberek leadják az adott jelöltre a szavazatukat, majd azok megszámlálása után, a folyamat az elektori kollégiumok előtt folytatódik. Minden állam ilyen kollégiumának más és más a létszáma. Az a jelölt, amelyik az egyes államokban a legtöbb szavazatot kapja, nyeri el az elektori kollégium egészének a támogatását. Ha egy jelölt megkapja a tagállamok szavazatainak többségét, akkor véget ért a választás, megvan a győztes és mindenki folytathatja az életét ott, ahol abbahagyta. Na igen ám, de van egy további mozzanat, amiről kevesen tudnak. A gyakorlatban az elektori kollégium tagjai hivatalosan még összeülnek és szavaznak az új elnök személyéről. A tagoknak jogi értelemben nem kötelességük a győztes jelöltre szavazniuk vagy betartaniuk a pártfegyelmet, de azt azonban nem árt megjegyezni, hogy igen ritka volt az olyan eset, hogy a végeredménynek ellentmondva szavaztak volna.
Amerikában a győztes mindent visz elvét (firts past the post) vallják, ezért lehet az, hogy aki a legtöbb szavazatot kapja meg az adott államban, azé az elektori kollégium egészének a támogatása. Az amerikaiakra jellemző, hogy szeretik a tiszta játszmákat és elismerik a győztest. Legalábbis eddig ez jellemezte őket. Liberálisék azonban egyáltalán nem így gondolkodnak. Jó, jó van ez a rendszer meg minden, és nagyon úgy néz ki, hogy Trump simán lekörözte Clintonnét, de ez csak azért van, mert a nép nem tudja, hogy mit is akar valójában. Még szerencse, hogy itt vannak nekik liberálisék, akik majd megmondják.

Igen, Amerikában az államok eltérő nagysága miatt előfordulhat, hogy a vesztes kapja a több szavazatot, de ez is a rendszer része. Egy szövetségi állam azért teljesen más alapokat és szemléletet követel meg, mint egy homogén ország. (Bár itt kicsit felhívnám a figyelmet, a mi 2002-es választási eredményeinkre…) Szóval, normális esetben mindenki menne a dolgára, a vesztes gratulálna a győztesnek és aztán folytatnák az országuk nagyságáért folytatott munkát. De nem akkor, amikor a demokrácia elbukott nem igaz? Hiszen most azt láthatjuk, hogy liberálisék egyszerűen nem képesek beletörődni abba, hogy nem velük értettek egyet. Az eredmény, szerintük, csupán azért alakult így, mert az emberek buták, sötétek, iskolázatlanok, tanulatlanok, hiszékenyek, mondjuk ki, nem beszámíthatóak, éppen ezért gyámságra szorulnak. A liberálisok gyámságára, hogy pontos legyek, hiszen ők a mindentudás hordozói, az empátia, a humanizmus, a szeretet és a demokrácia védelmezői, éppen csak az embereken lépnek át, hogy elérjék, amit akarnak.

Nem számít már a végeredmény, nem számít már a demokrácia, nem számít már senki és semmi, mert mindenki teljesen hülye, csak a liberálisok tudják, mit lehet és mit nem. Ha pedig valami nem úgy alakul, akkor addig csűrik-csavarják a dolgot, ameddig nem az lesz, amit ők akarnak. Mondhatom ez aztán az elfogadás és az emberség! Itt szeretném ismételten felhívni a figyelmet, hogy a politikai életben senkinek sincsen és mégis mindenkinek lehet igaza. Itt oldalak vannak, amik megküzdenek egymással, pontosan úgy, mint a sportolók a pályán. Tehát a két fél kimegy a pályára, megtesz mindent a győzelemért, legjobb tudása szerint megméretteti magát, majd az egyik fél győz, a másik pedig ezt elfogadja. Ezt követően pedig a győztes igyekszik megőrizni a pozícióját, a vesztes pedig azon dolgozik, hogy a következő alkalommal ő legyen a nyertes. Hangsúlyozom, hogy a következő alkalommal! Nem pedig akkor, amikor ő azt úgy gondolja.

Nem az a demokrácia, hogy különböző bújtatott módszerekkel igyekszünk megmásítani az eredményeket. Nem az a demokrácia, hogy lehülyézzük a másikat csak azért, mert nem az történt, amit mi akartunk. Nem az a demokrácia, hogy címkéket akasztunk a másik nyakába, ezzel igyekezvén politikai és most már emberi hullát is csinálni az illetőből. Nem az a demokrácia, hogy a belőlünk élő sztárocskákat kivezényeljük a virtuális és a létező utcákra csapkodni, sipákolni és fenyegetőzni. Nem az a demokrácia, hogy elérjük azt, hogy ne merje elmondani az őszinte véleményét valaki, ha nem ért veletek egyet, kedves humanitárius, demokráciát védelmező liberálisaim.

Itt lenne az ideje, ha végre észrevennétek, hogy nem nálatok van a Szent Grál és nem ti vagytok a mindentudás, az örök igazság és béke őrzői. Jelenleg éppen ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk, amit ti egyszerűen nem vagytok képesek elfogadni. Önvizsgálatra, önmérséklésre, a tanulság és a következmények levonására még annyira sem vagytok képesek, ami végtelenül szánalmas és elkeserítő. A helyzet ugyanis az, hogy lassan senki nem lesz rátok és a ti igazatokra vevő. Legalábbis az általatok hülyéknek és korlátoltnak tartott emberek. Úgy döntöttek, hogy elegük volt abból, hogy megmondjátok nekik miben/kiben hihetnek és hogyan, éppen ezért nem kérnek belőletek. A szomorú tény, amit nem vagytok képesek belátni pedig az, hogy még náluk, az embereknél van a döntés joga. Amit az általatok szóban nagyon féltett, de a gyakorlatban sárba tiport demokráciától kaptak. Mert nekünk, ez a demokrácia.

​Írta: Nagy Dóra