Amerikában még mindig nem nyugszanak a kedélyek a novemberi elnökválasztás eredményét illetően. Olyannyira nem, hogy Hollywood sztárjai még a díjátadókat is arra használják fel, hogy következő elnöküknek odaszóljanak, és tovább folytassák a siránkozásukat, mert nem az ő celeb-elnökjelöltjük lett a befutó. Felmerült bennem a kérdés: mi lehet ilyenkor a helyes magatartás?
Elismerem nem túl jó érzés, ha nem az fogja vezetni 4 éven keresztül az országodat, mint akit te látni szeretnél abban a bizonyos székben. Elég frusztráló és dühítő érzés rájönni, hogy mások nem úgy látják a világot, ahogyan te. Főleg akkor, ha még időt és pénzt is áldoztál a kampányra. Sokszor teszed fel ilyenkor a kérdést: ez mégis, hogyan lehetséges? Miért nem úgy vélekednek a dolgokról, mint én? Egy ideig agyalsz ezen, aztán mész a dolgodra, mert legyen akárki a vezető, neked élned kell és végezned a feladataidat. Elfogadod az adott helyzetet, néha káromkodsz a hírek megnézése/elolvasása közben, de ettől eltekintve megy minden a maga útján és majd 4 év múlva megint elmész szavazni és reméled, ezúttal veled fog a többség egyetérteni. Normális esetben legalábbis ez így szokott lenni. Ám jelenleg nem élünk ilyen világban, liberálisék pedig pláne nem ismerik az emelt fővel való továbblépés és belenyugvás lehetőségeit. Pedig szebb lenne a világ nekik is és nekünk is, ha így lenne.
Mi zajlik most? Manapság csalódottságból és gyűlöletből elkövetett hisztiparty folyik. Az internet adta végtelen lehetőségeknek hála, mindenki meghívást nyert ebbe a buliba, ha ott akar lenni, ha nem. Persze mindez az emberiség védelmének zászlaja alatt zajlik, pusztán emberségből, szeretetből, elfogadásból és békés egymás mellett élésből az elesettek védelmében. Az lehet, hogy ezeket még csak nyomokban sem lehet felfedezni bennük, de fogadjuk el hogy így van. A lényeg, hogy ennek a hisztipartynak mi is részesei vagyunk és mindennap láthatjuk a csodás megnyilvánulásokat. Itt van például Meryl Streep, aki úgy vélte a Golden Globe gála a legalkalmasabb helyszín arra, hogy utat engedjen a frusztrációjának. Igazság szerint szíve joga ezt tenni, ha neki ettől jobb, hát lelke rajta, csinálja. A média és a netközösség egyik fele, majd utálni fogja, a másik fele (a hangosabbik, teszem hozzá) meg majd éljenzi érte. Mint ahogyan ugyanígy történik ez Nicole Kidman esetében is, bár azt azért megjegyezném, hogy ő interjúban nyilatkozott, nem pedig egy díjátadón és valahogy nála inkább a véleménye elhallgatása, vagy lebőgetése az irányadó.
Bennem csak egy kérdés merült fel, amikor hallgattam a beszédet és olvastam aztán a híreket, hozzászólásokat. A kérdésem pedig ez lenne: fordított esetben, mi lett volna? Mi lenne, ha teszem azt Clint Eastwood csinálja ugyanezt a Golden Globe-n, mert ki lenne akadva, hogy Clintonné lett az elnök? Elvégre ő is elmondhatja a véleményét nem? (Kampány során megtette, le is szenilis vénemberezték érte…) A másik oldalnak is lehetne baja fordított esetben nem? Tudom a választ: nem. Elvégre most sem lehet véleményünk, nem igaz? Én nem jelenthetem ki, hogy már pedig szerintem egy színész örüljön annak, hogy dollármilliókat tehet zsebre a közönsége jóvoltából, akik között bizony nem egy akadhat, aki nem ért vele egyet. Azzal pedig, hogy kiáll és ilyen hangnemben, ilyen véleményt fogalmaz nem abba az emberbe fog belerúgni, akibe ő szeretne (jelen esetben Trump), hanem azokba, akik más véleményen vannak, mint ő, mégis nap, mint nap megnézik a filmjeit és szeretik érte. Streep és a hozzá hasonló, hangos, vergődő celebek nem tesznek mást ezzel a magatartással, mint hogy újra és újra bántják a közönségüket.
Engem nem izgat fel a dolog, én éppen megnézem továbbra is a filmjeit, nem szokásom a magánvéleményük és magánéletük miatt kirekeszteni a tévémből a színészeket, akiket szeretek. Ezt a roppant megengedő hozzáállást meghagyom liberáliséknak. Én csak megjegyzem, hogy színésznek lenni kiváltság, elvégre olyan életet élhetnek, amiről a legtöbb ember még álmodni sem bír. Ezek az emberek azok, akik napról napra élnek, vagy féltik az állásukat, vagy csak élik az egyszerű kis világukat. Ezek az emberek azok, akik egy nehéz nap után szeretnek leülni megnézni egy filmet anélkül, hogy arra kelljen gondolniuk, hogyan is vélekedik róluk és a döntésükről az adott színész.
Most jön az, hogy miért, nekik nem lehet véleményük? Persze, hogy lehet. Amit kinyilvánítanak a szavazófülkékben. Azt azonban lássa be mindenki, hogy speciális helyzetben vannak, a nagyközönség előtt és belőlük élnek, éppen ezért tekintettel kell lenniük nemre, korra, vagy éppen politikai meggyőződésre vonatkozóan. Máskülönben ne csodálkozzanak, ha olyan mozgalmak indulnak, akik bojkottálni fogják a filmipart. Minek fizessenek egy olyan ember filmjéért, aki ilyenek gondol róluk? Elvégre már régen nem pusztán nézetbeli különbségekről van szó. Erről tettek liberálisék, hiszen lehülyézik, lesötétezik, teljesen megalázzák azokat, akik nem értenek velük egyet. Erre használják a média összes csatornáját, éppen ezért ne legyenek meglepődve, ha visszanyal a fagyi. Mint ahogyan már kaptak egy pofont akkor is, amikor azt hitték holmi közvélemény-kutatásokkal majd előre megmondják, ki lesz a befutó egy olyan diszkurzív környezetben, ahol teljesen megfélemlítik és lenézik azokat, akik a másik oldalon állnak.
Szóval, azt tudom javasolni a színészeknek, akik ráadásul erre a sötét csőcselékre is rászorulnak a bevételeik miatt, hogy ha nem tetszik nekik a nép akarata (és most ne jöjjünk megint a szavazatszámokkal, mert senkit nem érdekel egy szövetségi rendszerben…), akkor tegyék azt, amihez a legjobban értenek: játszanak.
Írta: Nagy Dóra
Mi zajlik most? Manapság csalódottságból és gyűlöletből elkövetett hisztiparty folyik. Az internet adta végtelen lehetőségeknek hála, mindenki meghívást nyert ebbe a buliba, ha ott akar lenni, ha nem. Persze mindez az emberiség védelmének zászlaja alatt zajlik, pusztán emberségből, szeretetből, elfogadásból és békés egymás mellett élésből az elesettek védelmében. Az lehet, hogy ezeket még csak nyomokban sem lehet felfedezni bennük, de fogadjuk el hogy így van. A lényeg, hogy ennek a hisztipartynak mi is részesei vagyunk és mindennap láthatjuk a csodás megnyilvánulásokat. Itt van például Meryl Streep, aki úgy vélte a Golden Globe gála a legalkalmasabb helyszín arra, hogy utat engedjen a frusztrációjának. Igazság szerint szíve joga ezt tenni, ha neki ettől jobb, hát lelke rajta, csinálja. A média és a netközösség egyik fele, majd utálni fogja, a másik fele (a hangosabbik, teszem hozzá) meg majd éljenzi érte. Mint ahogyan ugyanígy történik ez Nicole Kidman esetében is, bár azt azért megjegyezném, hogy ő interjúban nyilatkozott, nem pedig egy díjátadón és valahogy nála inkább a véleménye elhallgatása, vagy lebőgetése az irányadó.
Bennem csak egy kérdés merült fel, amikor hallgattam a beszédet és olvastam aztán a híreket, hozzászólásokat. A kérdésem pedig ez lenne: fordított esetben, mi lett volna? Mi lenne, ha teszem azt Clint Eastwood csinálja ugyanezt a Golden Globe-n, mert ki lenne akadva, hogy Clintonné lett az elnök? Elvégre ő is elmondhatja a véleményét nem? (Kampány során megtette, le is szenilis vénemberezték érte…) A másik oldalnak is lehetne baja fordított esetben nem? Tudom a választ: nem. Elvégre most sem lehet véleményünk, nem igaz? Én nem jelenthetem ki, hogy már pedig szerintem egy színész örüljön annak, hogy dollármilliókat tehet zsebre a közönsége jóvoltából, akik között bizony nem egy akadhat, aki nem ért vele egyet. Azzal pedig, hogy kiáll és ilyen hangnemben, ilyen véleményt fogalmaz nem abba az emberbe fog belerúgni, akibe ő szeretne (jelen esetben Trump), hanem azokba, akik más véleményen vannak, mint ő, mégis nap, mint nap megnézik a filmjeit és szeretik érte. Streep és a hozzá hasonló, hangos, vergődő celebek nem tesznek mást ezzel a magatartással, mint hogy újra és újra bántják a közönségüket.
Engem nem izgat fel a dolog, én éppen megnézem továbbra is a filmjeit, nem szokásom a magánvéleményük és magánéletük miatt kirekeszteni a tévémből a színészeket, akiket szeretek. Ezt a roppant megengedő hozzáállást meghagyom liberáliséknak. Én csak megjegyzem, hogy színésznek lenni kiváltság, elvégre olyan életet élhetnek, amiről a legtöbb ember még álmodni sem bír. Ezek az emberek azok, akik napról napra élnek, vagy féltik az állásukat, vagy csak élik az egyszerű kis világukat. Ezek az emberek azok, akik egy nehéz nap után szeretnek leülni megnézni egy filmet anélkül, hogy arra kelljen gondolniuk, hogyan is vélekedik róluk és a döntésükről az adott színész.
Most jön az, hogy miért, nekik nem lehet véleményük? Persze, hogy lehet. Amit kinyilvánítanak a szavazófülkékben. Azt azonban lássa be mindenki, hogy speciális helyzetben vannak, a nagyközönség előtt és belőlük élnek, éppen ezért tekintettel kell lenniük nemre, korra, vagy éppen politikai meggyőződésre vonatkozóan. Máskülönben ne csodálkozzanak, ha olyan mozgalmak indulnak, akik bojkottálni fogják a filmipart. Minek fizessenek egy olyan ember filmjéért, aki ilyenek gondol róluk? Elvégre már régen nem pusztán nézetbeli különbségekről van szó. Erről tettek liberálisék, hiszen lehülyézik, lesötétezik, teljesen megalázzák azokat, akik nem értenek velük egyet. Erre használják a média összes csatornáját, éppen ezért ne legyenek meglepődve, ha visszanyal a fagyi. Mint ahogyan már kaptak egy pofont akkor is, amikor azt hitték holmi közvélemény-kutatásokkal majd előre megmondják, ki lesz a befutó egy olyan diszkurzív környezetben, ahol teljesen megfélemlítik és lenézik azokat, akik a másik oldalon állnak.
Szóval, azt tudom javasolni a színészeknek, akik ráadásul erre a sötét csőcselékre is rászorulnak a bevételeik miatt, hogy ha nem tetszik nekik a nép akarata (és most ne jöjjünk megint a szavazatszámokkal, mert senkit nem érdekel egy szövetségi rendszerben…), akkor tegyék azt, amihez a legjobban értenek: játszanak.
Írta: Nagy Dóra